Neszebár látnivalói nem merülnek ki a hangulatos utcákban vagy a templomokban, mert akad bőven ebben a picike óvárosban olyan hely, amit bizony látni kell.
Például a római idők nem múltak el nyomtalanul. Az utcaszínt alatt római termák vagyis közfürdők romjai bújnak meg. A város szépen feltárta és elkerítette őket, így a sétálgató emberek számára biztos távolságból megcsodálhatók.
Ezek talán a város legtitokzatosabb nyomai a múltból, mert míg egy templom mikéntje és miértje több forrásban fennmarad, addig egy fürdőre nem fektettek olyan nagy hangsúlyt. A látképen azonban kétségtelenül emelnek, ahogy az ember sétálni indul és romokra bukkan.
 |
| termák |
Sőt, ha az ember romokat akar látni, nem kell messzire mennie. Az óváros bejáratánál - a már bemutatott Világörökség tábla mögött - bástyák és várfalak romjai húzódnak végig. Ezek egyrészt megadják a városba lépőknek az alaphangulatot, másrészt igazán impozáns látványt nyújtanak. Este pedig az utcai zenészek díszletei. Egy skót-dudás férfi például minden este ezeknél a romoknál fújta nem kevés turistát csalogatva maga köré.
A romok legrégebbi része egyébként az 5. században épült.
 |
| bástya és várfalak |
Ha már az óváros kapujában járunk, meg kell említenem az utat, ami összeköti a partszakasszal és az ott található látnivalókat.
Egyrészt a romokkal ellentétes oldalon van egy nagy és meglehetősen modern (legalábbis az ókori és középkori viszonyokhoz képest) szobor. Egy csónakban álló alakot formál, aki véleményem szerint angyal. Persze meg lehet cáfolni, mert konkrétan nem sikerült utánajárnom, ki lehet.
 |
| szobor és a tenger |
A szobortól végig lehet sétálni egy nagyon szépen kialakított úton. A járda kövekből van kirakva és meglehetősen széles, így nagy forgalom idején is kényelmesen megtehető a táv. Sőt, ha valaki fuvart szeretne, azt is kaphat, mert kis kocsivonatok szelik át az utat és a teljes Napospartot csilingelve. Én azonban határozottan a sétát javaslom, mert igazi élmény.
 |
| út az óvárosba |
Séta közben ráadásul jobban szemügyre lehet venni Neszebár egyik fő látványosságát, a szélmalmot. A török időkben épült és az 1960-as években lett helyreállítva. Kör alakú alja kőből készült, ám rajta a négyszögletes épület fából. Lapátok helyett ma csupán keskeny küllői vannak, ezért hiába szélmalom, nem forog. Első ránézésre nem tűnik nagynak, de ha az ember közel megy hozzá, hamar megváltozik a véleménye. Messziről is jól kivehető, így nem véletlenül a város egyik jelképes eleme.
 |
| szélmalom |
A látnivalók végére ismét vissza kell térnem a vallási vonalhoz, mert még egy templomromot mindenképpen meg szeretnék mutatni.
Igen, azt, ami felé a jobboldali képen sétálok. Ez ugyanis már a fekvéséből adódóan is lenyűgöző. Konkrétan a part mellett van. Egyik oldalán ott hullámzik a Fekete-tenger, míg a másikon étterem, utcácskák és emberek.
Ez a henger alakú épület valamikor szintén szélmalom volt. Mellette helyezkednek el az Eleuszi Szűz Mária bazilika megmaradt romjai.
Bazilika vagyis méretben jócskán meghaladja a korábban említett templomokat. Egyike Neszebár első templomainak, mivel az 5. században épült.
A 13-14. században átépítették és egyszer el is mosta a tenger. Az, hogy ma látható és az ember körbesétálhatja, a part feltöltésének köszönhető. Nagyon hangulatos hely, csak kicsit vehemens itt a szél...
 |
| bazilika romjai |
 |
| boltívek |
Zárszónak hoztam egy igazán különleges látnivalót. Ha az ember Neszebár utcáit rója, újra és újra kiragasztott fényképekbe botlik. Sokáig nem értettem, eltűnt személyek néznek vissza rám a kapukról és fákról vagy valami más áll az egész mögött.
Cirill betűket nem tudom elolvasni, ezért találgattam a különféle korú emberek plakátjai láttán, majd mikor a plébániatemplom mellett tömegével bukkantam rájuk, megvilágosodtam. Neszebár utcáin így állítanak emléket a holtaknak. Nem egyszerűen csak kitesznek egy virágot vagy mécsest, nem is újsághirdetést adnak fel, hanem kiplakátolják velük a várost és úgy emlékeznek. Van akinek képe otthona kapujában figyel és van, akinek képét a szerettei a kikötőbe vagy a templomhoz helyezik el.
Rendkívül különös szokás, mégis van benne valami személyes. Az ilyen "hirdetések" által talán a rokonok úgy érzik, látványosan jelen vannak az utcákon azok, akiket elvesztettek.
Ezzel végére értem Neszebár látnivalóinak. A legközelebbi bejegyzésben a helyi gasztronómiáról hozok egy kis ízelítőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése