2014. április 2., szerda

A citromtorta különös szomorúsága

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet és nem csupán a gyönyörű borító és a figyelemfelkeltő cím miatt, hanem mert volt benne valami, ami vonzott. Talán a sárga szín hívogató bája vagy a borítóról szivárgó fény, egyszerűen rám kacsintott ez a könyv.
Halottam róla jót és kevésbé jót is. A közönséget megosztó kötetek pedig mindig jobban vonzzák a figyelmemet.
Gabo Kiadó munkája és bár a szövegben akadtak elgépelések, a csodaszép borító miatt megbocsátok. Alig háromszáz oldalával kényelmes olvasmány.
Fülszöveg:
"Kilencedik születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli.
Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal.
Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni"
Ez egy cseppet sem szokványos könyv. Igazi ínyencség, mint a címben is említett citromos sütemény.
Elég volt elolvasnom pár oldalt, hogy rájöjjek, Aimee Bender stílusa kedvemre való. Szeretem a képszerű ábrázolást, a hétköznapi dolgok érzékletes szóképeit, mikor a szokatlan jelzők rendjében megelevenednek a dolgok. 
"Szürkületkor a szomszéd utcai kapujára felfutó éjjel nyíló jázmin eregette részegítő illatát, észak felé pedig bájosan hullámoztak a dombok egészen a látóhatárig, barnájukba házak ékelődtek."
Az írónő tehát már a puszta szavakkal levett a lábamról, amihez jött egy csipetnyi gunyoros humor, amolyan öniróniaféle és egy furcsán szomorkás mégis szép történet.
A nyelvezte tehát megkapó, olvasmányos és érzékletes. Aki tehát szeret elmerülni a szavakból áradó hangulatokban és úgy ízlelgetni őket, mint Rose a falatokat, értelmezve az egymásra rakodó rétegek összhangját, az nem fog csalódni. A párbeszédekhez viszont hozzá kell szokni.
Ez a könyv a párbeszédek szempontjából még magyar fordításban is angolszász. Aki olvasott már angol nyelvű könyvet, az tudja, hogy ezekben nincsenek gondolatjelek, mivel a párbeszédet a folyószövegbe ágyazzák és legfeljebb dőlt betűkkel emelik ki. Nos, ennél a könyvnél hasonló a helyzet, csakhogy kiemelésnek nyoma sincs. Épp ezért a magyar olvasóknak szokatlan lehet, nekem is kellett egy kis idő, mire ráállt a szemem és az agyam.
A történet, amit a fülszöveg remekül összefoglal, lassan csordogálva halad előre. Az elején Rose még csak kilenc éves, míg a végére fiatal, huszonéves nővé cseperedik. Hogy mindez megvalósuljon alig 300 oldalon kisebb nagyobb ugrások vannak benne és néha vissza-visszatér a fontosabb események elmeséléséhez, vagyis van egy kis ugrálás az időben. Ez az ugrálás azonban cseppet sem zavaró, mert szépen belesimul a narrációba.
Az olvasó Rose szemén át látja és ízleli meg a dolgokat, rajta keresztül ismeri meg a családját, a környezetét, ami még közelibbé teszi a hangulatokat és érzéseket. Ezek a hangulatok és érzések pedig a könyv alapját adják. A lényeg ugyanis itt nem magukon az eseményeken van, hanem azon, amit kiváltanak a szereplőkből és ezáltal az olvasóból is. Rose minden egyes étkezésével érzelmek elevenednek meg, amik minden további aprósággal mozdulatokkal, gesztusokkal vagy akár csenddel fokozódnak és formálódnak.
Ebből adódik, hogy nagy hangsúly van a szereplőkön is.
Rose - leszámítva különleges ízlelőképességét -, egy átlagos lány, aki hétköznapi és valóságos problémákkal küzd. Szimpatikus főhősnő, mert nagyon emberi.
A családja szintén lehetne akár hétköznapi is, mégsem az. Anyja nyughatatlan lélek olyan bonyolult érzelmekkel, amihez már komoly receptgyűjtemény kellene. Apja pedig valahol a különc és az unalmasan egyszerű között foglal helyet. A legérdekesebb mégis Joseph. Ő olyan, mint egy zárkózott kamasz kvantummechanikai egyenletté alakítva. Igazi kérdőjel, vagy hogy az írónő szavaival éljek: körív, vonal, szünet, pont. Egy ideig próbáltam megfejteni, aztán mikor a könyv végére értem, rájöttem, hiábavaló próbálkozás volt.
Ez a történet tehát érzelmekről, kapcsolatokról és hangulatokról szól. Mindezt pedig meghintik a szürreális képességek, mint porcukor a fánkot.
Összességében nekem tetszett. Különc volt, egyedi, cseppet szomorkás mégis valahogy napfényes.
Azoknak ajánlom, akik szeretnek hangulatokban és érzésekben elmerülni, akik nem bánják, ha nem minden racionális és akik elhiszik, hogy egy szelet citromtorta bizony tud szomorú lenni. Azok viszont, akik konkrét és sodró cselekményre vágynak és nem érdeklődnek a szépen megformált szavak iránt, valószínűleg nem fogják megérezni a sütemények hangulatát, így keressenek más olvasmányt.

Még egy jó tanács mindenkinek, aki kedvet kapott a könyvhöz: Ne üres hassal olvasd! Hiába dühös, vágyakozó, vagy zavart az íze, a sok finom fogástól korogni fog a gyomrod.

10 megjegyzés:

  1. Úgy örülök, hogy tetszett! Így én is bátrabban fogok érte nyúlni, ha kezembe akad. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvasd csak el bátran! Amilyen megosztó könyv, ez igazi mérce lenne az ízlésünk hasonlóságának további tesztelésére. :)

      Törlés
    2. Jó ötlet! :) Ha sikerül megszereznem és elolvasnom, mindenképp írok majd.

      Törlés
    3. Képzeld, szerettem volna megvenni Joy kuponnal ezt a könyvet, és nem lehetett kapni sem az Alexandrában, sem a Libriben. :( Így hát hát "csak" 2 Maggie Stiefvater könyvet vettem, a Skorpió vágtát és a Balladát. :D Meg egy barátnőm szülinapjára Neil Gaimentől a Tükör és füstöt. :)

      Törlés
    4. Sajnos elég régi megjelenésű, így nem minden könyvesboltban lehet kapni. (Én a Librinél vettem.) Talán érdemesebb lenne antikváriumban vagy könyvcsereberés oldalakon utánanézni.
      Az új Maggie Stiefvater könyvekkel én is szemeztem, kíváncsi leszek a véleményedre. :)

      Törlés
    5. Hát, majd körülnézek, remélem lesz valahol.
      Ha ráveszem magam, akkor majd poszt formájában olvashatod, de majd csak kábé 2 hét múlva fogom elolvasni a szerzeményeimet, mert addig az ELTÉs alkalmasságira készülök, és bár lenne mellette időm, megfogadtam, hogy várok. :)

      Törlés
    6. Rendben, kíváncsian várom. :)
      Megkérdezhetem milyen alkalmassági? Majd drukkolok, hogy jól sikerüljön. :)

      Törlés
    7. Óvónői. Voltam februárban az elő alkalmasságin, a tesi és ének részén simán átmentem, de a beszédnél elbuktam, mert pöszögök. Azóta logopédushoz járok és 29-én 10-kor kezdődik az ismételt megmérettetésem szóban. :) A logopédusom szerint sokat javultam, de én azért cidrizek rendesen. :D
      Köszönöm :)

      Törlés
    8. Óvónéni leszel? De jó! :) Drukkolok, hogy sikerüljön. :)
      Ne izgulj, menni fog és amennyit hallottam ezekről az alkalmasságikról, nincs olyan ember aki tökéletesen beszélne :D csak egy mércét kell megütni, hogy lássák fejlődtél, az meg ennyi készülés után biztos meglesz. :)

      Törlés
    9. Köszönöm szépen, nagyon jól esik a bátorításod, de azért eléggé félek. Igazán szeretnék óvónő lenni, és remélem megkapom rá a lehetőséget. Igen, arról én is hallottam, hogy semmi nem elég jó ott. :)

      Törlés