Szent Nővér

Az Ős könyve trilógia befejező része is kifejező borítót kapott. Tetszik, bár a kedvencem továbbra is az első rész (Vörös Nővér), már ami a külsőségeket illeti.

A trilógia lezárása rövidebb, mint az előzmények, nincs 400 oldal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerző összecsapta volna a befejezést, sőt.

Fülszöveg:

"A világot felfalja a jég, a Folyosó egyre csak szűkül, a birodalmat pedig keletről a scithrowliak, nyugatról az ádáz durnok ostromolják. A császár seregei mindenütt kénytelenek meghátrálni.

A szent osztályban Nona a végső próbákra készül, hogy az általa választott rend teljes jogú nővére lehessen. Az idő azonban fogy, és egyre valószínűbb, hogy Nona és társai nem lesznek méltók az apácák habitusára, mielőtt eléri őket a háború.
Még a hajószívekből merített erő sem elég ahhoz, hogy Nona megnyerje Üveg apátnő évtizedek alatt előkészített játszmáját, és megvédelmezze szeretteit. Közeleg a végső, nagy összecsapás a holdért és az emberiség sorsáért, amikor a lánynak nem csak régi, bosszúszomjas ellenségeivel kell szembeszállnia, hanem a hatalom romlottságával és önnön démonaival is.
A végső csatában ugyanis barátok esnek egymásnak, szívek törnek össze és birodalmak égnek porig."

Ettől a kötettől végre megkaptam azt, amit korábbi olvasmányaim során az írótól megszokhattam. A történet ezúttal két idősíkon fut, a jelenben és 3 évvel korábban, a második rész (Szürke nővér) befejezése után. Ez egyrészt felgyorsította a cselekményt, másrészt rengeteg lehetőséget adott a szerzőnek, hogy elhallgasson dolgokat, és ez az, amit igazán szeretek a stílusában.

Nagyon szeretem, ahogy Mark Lawrence építkezik és nem csak az általa elképzeld világ dolgait illetően, hanem a cselekmény szempontjából is. Számomra a legjobb sorozatok azok, amelyek az író fejében már összeálltak, ő már tudja, hová fognak vezetni a szálak, és ettől a történet feszes és következetes. Nos, Lawrence nem csupán tudja, hová akar kilyukadni, hanem meg is mutatja az olvasóknak. Az első és a második rész nyitánya lényegében ebből a harmadik kötetből lett kivágva. Ó igen, ez azt jelenti, hogy itt végre megkapja az olvasó azt a bizonyos csatát, ami már két kötettel korábban felkeltette kíváncsiságát. Szeretem, amikor ilyen szépen összeállnak a dolgok.

Azt is szeretem, hogy az író semmit sem magyaráz túl. Sőt, van amit nem kommentál, egyszerűen hagyja, hogy az olvasónak leessen az a bizonyos húszfilléres. Ezek a kis elhallgatások pedig csak még izgalmasabbá teszik a cselekményt.

A kötet felvet egy nagy háborút, amelyben lényegében részt vesznek a szereplők, ám igazából még mindig ugyanazokat a személyes csatákat vívják, mint eddig, csak mellékesen megjelent egy ostromló sereg is. Ettől a történet továbbra is szűk nézőpontban marad, ami dicséretes. A szerző nem akarta az országok közötti háború eseményeit elregélni, csak bele-bele pillantott a főhősei szemén át, és ez szintén egy remek húzás. A könyv ezért továbbra is Nona harcáról szól, az elveiről és a kapcsolatairól.

Az író másik nagy erőssége, a már említett világfelépítés itt mutatkozik meg leginkább ebben a trilógiában. Nem magyaráz meg mindent, ám erre nincs is szükség, mert nagyon szépen körbeírta már a történetben szereplő mágiát, és a végére hozzácsapott egy nagy adag tudományos fantasztikumot. Zseniális, ahogy a fantasy és sci-fi elemeket ötvözi. Az olvasó így egyszerre érti az eseményeket és mégsem tud semmit, épp mint a szereplők.

Apropó szereplők, ők is erre az utolsó kötetre értek össze igazán. Minden, ami zavart az első részben, bocsánatot nyert az utolsóban. Utólagosan megszépültek a hosszúra nyújtott civakodások a kislányok között, és a rengeteg iskolában töltött óra is meghozta gyümölcsét. Be kell ugyanis ismernem, hogy a szerző itt is jól építkezett, és csupán az én előzetes elvárásaimban volt a hiba. Az történt ugyanis, hogy a korábbi olvasmányaim emlékei elhomályosították a lényeget. Lawrence ezen világa épp olyan erőszakos és ármányokkal teli, mint A Széthullott Birodalom volt, ám míg ott elmerült benne a főhősével együtt, itt egészen más elképzelést követett. Ez egy erőszakos világ és Nona egy szintén erőszakosnak tűnő főhős, hiszen nem keveset gyilkolt a három kötet során, mégsem antihős. Nona egy kifejezetten pozitív hős, csupán a világhoz igazodva tűnik sötétebbnek. A történetnek így meglepő, ám remek üzenete van ráadásul kifejezetten pozitív felhanggal. Nem szeretném bővebben kifejteni, mert az spoiler lenne, inkább itt hagyok egy idézetet, ami mindent elmond erről az üzenetről:

"…És most sem érted. Az emberek hazudnak, Nona, lopnak, csalnak, hűtlenek. Az emberek bántják a másikat, cserben hagyják. Pénzért elárulják.

– Ettől még nem kell nekem is ilyenné válnom…"

Összességében tehát ez a könyv egy remek befejezése a trilógiának. A történet összeállt, a szálak elvarrásra kerültek, és a végére minden értelmet nyert. Tetszett. Tetszett, mert a szerző megtartotta minden jó tulajdonságát, és mégis képes volt megújulni.

Mindenképpen érdemes befejezni ezt a trilógiát, ha valaki már belekezdett. Illetve, aki még nem olvasta, de szeretne belecsöppenni egy zseniálisan felépített világba, akkor vágjon csak bele. Tudom ajánlani ezt a trilógiát ismerkedésnek is a szerzővel, mert talán ez a legkönnyebben fogyasztható sorozata, és ennek van a legpozitívabb kicsengése.

Kiegészítés:

Korábban már írtam róla, hogy a szerző tovább gondolkodott 3 kötetnél ebben a világban. Nos, lesz még egy trilógiája (A Jég könyve), amelynek első része, A lány és a csillagok még idén megjelenik magyarul. A világ tehát ugyanaz lesz mint Az Ős könyvében, ám ezúttal a ridegebb felén, a jégen zajlik majd a cselekmény. Rettentően kíváncsi vagyok rá, és úgy álltalánosságban ide nekem mindent, amit Mark Lawrence papírra vetett!