Sorozatajánló V.

 Azt hiszem, ebben az évben a Netflix megvett engem kilóra. Ha filmre vagy sorozatra vágyom, az első gondolatom az, megnézem a listámat Netflixen. Mi sem mutatja jobban lelkesedésemet, mint a tény, hogy a rovat legutóbbi bejegyzésében és most is kizárólag Netlfixes sorozatokat hoztam ajánlásra.

The Crown

"A The Crown című sorozat történetének középpontjában a 25 éves II. Erzsébet királynő áll. A fiatal nő vállaira komoly teher nehezedik, ugyanis át kell vennie a világ leghíresebb és leghatalmasabb monarchiájának vezetését, és jó kapcsolatot kell kialakítania az ország ikonikus miniszterelnökével, Winston Churchillel. A Brit Birodalom hanyatlik, a világpolitikában zűrzavar uralkodik, azonban amikor új királynő kerül a trónra, új korszak veszi a kezdetét. Peter Morgan zseniális, hosszú évek kutatása során kiérlelt forgatókönyve merész őszinteséggel tárja elénk II. Erzsébet életútját."

Munkatársaim nagy lelkesedéssel beszéltek erről a sorozatról. Engem azonban egy ideig nem hozott lázba, mert nem igazán hatott meg a brit uralkodócsalád története. Azonban olyan sok jót hallottam róla, hogy mégis adtam neki egy esélyt, és milyen jól tettem.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy II. Erzsébet élete ennyire le fog kötni, azt meg pláne nem hittem volna, hogy San Diegót is. Ez is bizonyítja, hogy a készítők remek munkát végeztek. Egyrészt nagyon szépen vannak felépítve az epizódok, finoman adagolják az eseményeket, és remekül hoznak be újabb és újabb témát. A zene csodálatos. Na, de kit lep ez meg, mikor a betétdal Hans Zimmer munkája? A színészek kiválasztása pedig külön díjat érdemelne. Remekül eltalálták a karaktereket, és félelmetesen hasonlítanak a valódi emberekre.

A sorozat jelenleg 4 évadnál tart (összesen 6 évad lesz) és mindegyik évad 10 epizódból áll. Mivel az első évad az 1940-50-es évekre fókuszál, míg a legutóbbi negyedikben már a '80-as években járunk, a teljes színészgárdát lecserélték a második évad után, hogy hitelesen öregedjenek. Ez pedig egy újabb piros pont a szereplők javára.

Számomra a legérdekesebb ebben a sorozatban az volt, mennyire hétköznapian ábrázolták a királyi családot, és mennyire kendőzetlennek tűnt a tálalás bizonyos kérdésekben. Nekem a fiatalabb Erzsébet sokkal szimpatikusabb volt, tetszett a tettvágya, míg az idősebb kiadása rettentően karót nyelt. Fülöp azonban mindegyik évadban zseniális, talán ő volt a kedvenc szereplőnk, mert egyik részben imádtuk, a másikban pedig legszívesebben agyon csaptuk volna. Ez is mutatja, hogy milyen remekül eltalálták a karaktereket, mert valahol mindenki szimpatikus, hiszen érthetőek a problémáik, és mégis képesek zsigeri érzelmeket kiváltani a nézőből. (Péládul esetemben Károlyt a harmadik évadban sajnáltam, ebben az utolsóban azonban úgy megutáltam, hogy ideges leszek, ha csak rá gondolok.) Szóval remekül építkezik a sorozat, bár időnként érezni, hogy évadonként 10 rész kevés, hogy mindent kifejtsenek, ezért vannak elhanyagolt családtagok és félbemaradt történetek. Mindez azonban nem számít, mert mindig van valami új és érdekes téma, ami kárpótol minket.

A korona tehát egy remek sorozat. Tudom ajánlani mindenkinek, akár követi a brit királyi család sorsát, akár nem. Családtörténetek kedvelői előnyben.

Our Planet

"A rendkívül látványos széria felfedezi bolygónk természeti szépségeit, és megvizsgálja, hogyan hat a klímaváltozás minden egyes élőlényre."

Ez a dokumentumfilm sorozat mindössze 8 részből áll, ám olyan csodálatos, hogy a nézőben biztosan nem marad hiányérzet.

A filmes rovatomban már írtam a sorozat folytatásáról, David Attenborough életrajzi filmjéről. Azonban teljesen mindegy, hogy az ember látta-e már azt a filmet (Remélem, hogy igen, mert azt tényleg mindenkinek látnia kell!) vagy sem, ez a sorozat külön is tökéletesen megállja a helyét.

Ez egy klasszikus értelemben vett dokumentumfilm sorozat, vagyis lenyűgözően gyönyörű felvételek kellemes narrációval. Tényleg nagyon látványos, így érdemes nagyobb képernyőn nézni. A felépítése remek, minden epizódban egy téma, egy tájtípus köré építkeznek, ám mindig a kapcsolatokat emelik ki, vagyis hogyan hat a környezet változása, illetve egyik faj a másikra. Természetesen előkerül a környezetszennyezés, az emberi pusztítás is, ám ennek a sorozatnak nem az a célja, hogy elborzassza az embereket, hanem, hogy megmutassa a bolygó szépségét. Hiszen, ha látjuk ezeket a csodálatos élőlényeket, talán jobban fogunk vigyázni rájuk.

Be kell vallanom, kicsit tartottam tőle, hogy depresszióba süllyedek egy-egy rész után, ám Attenborough egy rendkívül kedves ember és persze nagyon okos is, így nem állt szándékában ilyet tenni a nézővel. Azért így is volt egy epizód, amin elsírtam magam. Nem sűrűn fordul elő velem ilyesmi, de a rozmárok... Jaj, azok a rozmárok! Most is összeszorul a szívem, ha eszembe jut.

A Bolygónk csodái tehát egy gyönyörű dokumentumfilm sorozat. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert tényleg csodálatos.

The Queen's Gambit

"Az 1950-es években egy árvaházban élő kislány elképesztő sakktehetségről tesz tanúbizonyságot. Ám a siker felé vezető úton egy rejtélyes függőséggel is meg kell küzdenie."

Két okból érdekelt ez a sorozat. Egyrészt úgy gondoltam, San Diegónak tetszeni fog a sakkozás miatt. (Ezt el is találtam.) Másrészt az előzetes alapján feminista történetnek tűnt, azokat meg nagyon szeretem. (Ezt nem találtam el annyira.)

Ez egy minisorozat, vagyis összesen egy évad, ami hét epizódból áll. Mivel regényadaptációról van szó, ez a terjedelem egyáltalán nem meglepő.

A készítők ennél a sorozatnál is zseniális munkát végeztek. Az első dolog, amit érdemes kiemelni, az a sorozat hangulata. Remek a korkép, remek a zene, remek a díszlet, a ruhákról nem is beszélve. Nagyon eltalálták a hangulatot, és nagyon szépen gazdálkodtak a történet idejével. Hagytak időt a főhős karakterének kibontakozására, és eszméletlenül izgalmassá tettek egy olyan sportot, ami lássuk be, nem épp a legizgalmasabb dolog a világon. A látványvilág, a vágás mind remek. A színészek pedig ugyanúgy remekelnek, főleg Anya Taylor-Joy, aki szerintem elképesztő alakítást nyújtott.

Tényleg nem gondoltam volna, hogy  sakkozó embereket nézni izgalmas lehet, mégis olyan feszült légkört teremtett a sorozat, hogy minden képkockáját érdekesnek találtam. Pedig nem fukarkodtak a szakkifejezésekkel, ám olyan szépen mutatták be a sakk világát, ahogy a főhős szemén át megismerhettük, hogy a néző a végére már szinte úgy érzi, simán értene egy sakkbajnokságot. A karakterek emberi oldalát pedig ugyanilyen gondossággal építették fel és mutatták be, így nincs egy pillanatnyi üres járat sem az epizódokban. A sorozat tempója így feszes, a párbeszédek jól átgondoltak és a hangulat tényleg mindent visz.

A vezércsel tehát egy olyan sorozat, amelyet nagyon tudok ajánlani, akár sakkozott már életében valaki, akár nem. Azoknak pedig, akik szkeptikusak a sakkozás izgalmaival szemben, különösen tudom javasolni, mert meg fognak lepődni.

Dash & Lily

"Miközben New York a karácsonyra készül, a cinikus Dash és az optimista Lily üzeneteket váltanak egy piros füzeten keresztül és különböző próbák elé állítják egymást."

Hangolódásként az ünnepekre, és mert időnként kell valami cuki a lelkemnek (Ugyanezen okból korábban egyébként megnéztem az Emily Párizsban sorozatot is, amely nem kiemelkedően jó, hogy bekerüljön a rovatba, ám egyáltalán nem olyan rossz, hogy tűzzel és vassal kellene üldözni, mint ahogy sokan tették.) belekezdtem ebbe a sorozatba és pár nap alatt befaltam. Oké, egy könyvesbolti levelezésből indul ki a történet, vagyis két szenvedélyemet is felvonultatja, így nem volt kétségem, hogy tetszeni fog.

Szintén regényadaptációról van szó és egy évad az egész nyolc epizóddal. A részek ráadásul rövidek, alig fél órásak, így gyorsan végig lehet pörgetni.

A történet időben is limitált, hiszen egy karácsonyi időszak alatt játszódik az ünnepi készülődéstől szilveszterig. A váltott nézőpont miatt azonban nem érződik olyan rövidnek. A néző egyik részben a női, míg a másikban a férfi főhőst követheti nyomon. Ezeket a váltásokat pedig remekül kihasználták a készítők elsősorban az izgamak fokozására. No, senki se várjon nagy eseményeket a történettől, mert nincs itt semmi eget rengető, csak kis kalandok sora, mégis könnyedén leköti a nézőt. A szereplők pedig igazán kedvesek, mindenki szerethető, így jó őket nézni. Azonban megmaradna a szokásos kedves tinirománcnál, ha nem kapná el olyan szuperül a karácsonyi hangulatot. A színvilág, a ruhák (főleg Lily ruhái), a díszlet és a zene együtt olyan kellemes hatást keltenek, hogy a nézőnek rögtön megjön az ünnepi kedve.

Ez tehát egy szórakoztató és aranyosan romantikus történet, ami tökéletes karácsonyi kikapcsolódáshoz. Elsősorban női nézőknek ajánlom, mert San Diego erre a sorozatra már nem volt vevő, de bárki tehet vele egy próbát, ha karácsonyi hangulatra vágyik.