Simon's Cat legsajátabb könyve

Simon's Cat a világhírű macskák egyike.

Már nagyon régóta szeretem a tipikus macskák rajzolt megtestesítőjét. Nagyjából 3-5 videó lehetett még csak róla, mikor megismerkedtem vele és azóta figyelemmel kísérem és itt-ott belebotlom spontán módon.

Például a mellékelt bal oldali képet egyik nyáron Budapesten készítettem, mikor az egyetem felé battyogva szó szerint belegyalogoltam Simon's Cat-be. Egy ismeretlen magyar rajongó ugyanis a város különböző pontjain felfestette a járdára ezt a kajáért kuncsorgó kövér macskát. Egész sokáig bírta az időjárási viszonyokat.

No, de ha valaki nem ismerné Simon Tofield művész urat és rajzolt cicáját, annak írok pár sort, hogyan is indult ez az egész.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy grafikus animátor, aki szerette a macskákat. Volt is neki nem is egy, így átélhette mindazt, ami a macskatartókkal megeshet. Gondolt egyet, ceruzát ragadott és papírra vetette kalandjait, majd mozgásba hozta és feltette a YouTube-ra. A világ macskabarátai pedig lelkesedve kezdték nézni az újabb és újabb cicás eseteket, mivel a saját macskájukra ismerhettek Simon cicájában. Így indult Simon's Cat karriere és így lett egyre népszerűbb szerte a világban.  

A sikere hatására pedig nem csupán videó készült ezzel a pufók cicával, hanem képregény is és még sok más a bögrétől a pólóig. 

Az első kötet Simon's Cat legsajátabb könyve címet viseli és elérhető a magyar könyvesboltokban a Könyvfakasztó Kiadónak köszönhetően. Sőt, már a második kötet, Simon's Cat világgá megy is megjelent hazánkban. 

Kristennek hála, az első könyv boldog tulajdonosa lehetek. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni neki. Nagyon megleptél és nagyon boldoggá tettél. Köszönöm! :)

Mielőtt azonban rátérnék, milyen is egy macskás képregény, hozok egy kis ízelítőt a videókból.

Az első, amit láttam:

És ha már december van, legyen még egy téli:

Most, hogy már minden olvasómat kellően ráhangoltam a macska témára, elmesélem "olvasási" élményemet, vagyis jöhet Simon's Cat legsajátabb könyve. 

A kötet 240 oldalas, hosszúkás formájú darab, amiben egyetlen betű sem szerepel. (Oké, a csörgős nyakörv hangja kivétel: "Tinkle") Ez pedig azt jelenti, hogy csupa kép, csupa rajz és csupa-csupa macskahumor. 

Gyorsan végig lehet lapozni, ám én inkább beosztottam, hogy minden napra jusson egy kis nevetnivaló és ráérősen kiélveztem minden vonalat. Lassan olvasom ugyanis a képregényeket, mert nem csak azt nézem, miről szól, hanem azt is, hogyan van megalkotva. Mivel én is szoktam rajzolgatni, állandó jelleggel lesem el az újabb fogásokat.

Simon Tofield stílusa pedig egyszerű, mégis kifejező és nagyszerű. Ráadásul könnyen felismerhető minden munkája. Remek rajzok.

A könyv felépítése is piros pontot érdemel. Nem össze-vissza történeteket tartalmaz, hanem mintegy tematikusan, egyik kalandból a másikba vezeti az olvasót. Így adva egy kerek egész könyvet a cica és gazdája egy évét elmesélve. A kötet végén pedig az éjszakai jelenetek megoldása (itt a sötét háttérre gondolok) zseniális húzás. Itt található az egyik kedvenc részem is, a baglyos.

Kedvenc részem persze sok van, mert imádom ezt a macskát, még akkor is, ha néha kifejezetten gonoszkodik. Ez a viselkedés azonban hozzá tartozik a macskaléthez és tapasztalatból tudom, nem mindig szándékos. 

Összességében tehát egy remek képregény, nem csoda hogy Molyon jelenleg a 38. legjobb a képregények között. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a cicákat, azoknak pedig, akik rendelkeznek saját doromboló négylábúval (vagy inkább ő rendelkezik felettük...) garantáltan szórakoztató "olvasmány". 

Én nagyon sokat kuncogtam rajta és biztosan végiglapozom még jó néhányszor. Ha rossz kedvem lesz, csak leemelem a polcról, megnézem, miben sántikál egy tipikus macska és már vidámabb is lesz a napom.

Gideon

Ha már tipikus macska, az én Gideonom is pont ilyen. Ráadásnak pont ennyire pufók is. Imádom!

Olyan gyorsan megnőtt, májusban még elfért a tenyeremben, most meg fél kézzel alig bírom megemelni. Még mindig nagyon játékos, de hihetetlenül kedves cica. Elég szólnom hozzá, vagy megérintenem és már dorombol is.

Tegnap például, mikor két hét után hazajöttem és végre megölelgethettem, látszott rajta, hogy ő is örült a találkozásnak. Együtt is szunyókáltunk ebéd után. Olyan jó, mikor egy doromboló, puha, szőrmók bújik az emberhez. Nem tudok betelni vele. ^^

Hoztam is róla egy videót, amiben a kezemet vadássza épp le: