A rovat előző bejegyzésében azt mondtam, hogy a szeptember volt a filmes hónapom. Nos, ezt a címet az október fölényesen átvette. Múlt hónapban ugyanis 13 filmet néztem meg, ezzel meg is döntöttem a 2020-as havi filmnézős rekordomat.
Szóval meglehetősen sok filmről kell ebben a bejegyzésben szót ejtenem, ezért is halogattam ilyen sokáig a megírását.
Visszatérés Epipóba
"Az éppen hanyatlóban lévő szocialista Magyarországon működött egy különleges tábor, ahova sok gyerek szeretett volna eljutni. A három hetes tematikus nyaraltatás egy képzeletbeli országba, Epipóba repítette a résztvevőket, messze az akkori rideg valóságtól. Mesébe illő szerepjátékok, titkos nyelv, mágia és varázslat várta az epipói polgárokat nyaranta. A tábor karizmatikus vezetője bűvkörébe vonta a rábízott gyerekeket, annak ellenére, hogy a játékokat megalázás és többeket érintő titkolt abúzus árnyékolta be. Mikor az egykori táborlakó, Judit kislánya nyári táborba szeretne menni, az elengedés váratlanul nehezen megy. Ezért a film rendezőjeként csaknem 25 év után újra találkozik egykori társaival, hogy együtt értsék meg, hogyan él bennük Epipo, ez a zárt, misztikus és titkokkal terhelt világ."
Ez egy dokumentumfilm, ami megjelenésekor (HBO GO-n elérhető) hatalmas népszerűségnek örvendett. Volt reklám, magasztaló kritika, szóval minden, ami felkeltheti a néző figyelmét. Szépen be is ugrottam neki.
Ez a dokumentumfilm rémesen hosszú, rémesen unalmas és szörnyen semmitmondó. A narrációtól konkrétan falra másztam, annyira irritált a stílusa, illetve a narráló hölgy személye. Folyton ugyanazokat a sejtelmes mondatokat ismételgették, célozgattak, de alig mondtak bármi konkrétumot, és mindezt egy olyan nézőpontból tették, ami teljesen érdektelen. Jó néha a külső szemszög, de nem akkor, ha az áldozat és az elkövető szemszöge az, amiről érdemes lenne beszélni, és főleg nem úgy, hogy a külső szemszög belsőnek van beállítva. Nem akarom lekicsinyelni a hölgy gyerekkori tramumáit, de ő nem vett részt abban a bűntényben, amiről ez a film szól, így nem hat meg a siránkozása. Főleg, hogy semmit sem tett hozzá a történethez azon kívül, amelyet egy újságcikkben már korábban tökéletesen, sőt érthetőbben összefoglaltak. Mert ez a film minden, csak nem érthető. Tele van indokolatlan és felesleges jelenetekkel, mint például az egykori táborlakók pszichodrámái. Ha a néző nem tudja, mi az a pszichodráma, akkor nagy valószínűséggel csak pislogni fog, hogy kik ezek és mit bohóckodnak. Mert nem lehet ilyen elemekkel kitölteni a perceket minden magyarázat nélkül. Ez elvileg egy dokumentumfilm, annak pedig alapja a magyarázat, de ez a film mindent csinál, csak nem magyaráz. Szörnyű a felépítése mondanivaló és film szempontjából egyaránt.
Nekem tehát egyáltalán nem tetszett, sőt, bánom, hogy időt pazaroltam rá. Így azt javaslom, ha valaki kíváncsi rá, mi történt, olvasson utána, mert két kattintás után talál egy cikket, ami sokkal többet mond, mint ez az indokolatlanul hosszú (84 perces!) semmitmondó film.
Only Yesterday - Vissza a gyerekkorba
"Taeko Tokióban él, egy cégnek ír könyvismertetőket. Egy nap úgy dönt, szabadságot vesz ki és leutazik vidékre a sógorához. Örül, hogy végre kiszabadulhat a város nyüzsgéséből és élvezheti a vidék szépségét. A vonatút közben feltörnek benne gyerekkora elfeledett emlékei. Érzi, hogy a mostani élete így nincs rendben, s mikor az utolsó nap megkérdezik tőle, miért nem változtat az életén, rájön, hogy a boldogságához vezető út bejáratánál áll."
Régi adósságomat törlesztettem ezzel a filmmel, szeretném ugyanis az összes Studio Ghibli filmet megnézni, és ez eddig kimaradt.
1991-es film, vagyis meglehetősen régi, ám cseppet sem tekinthető elavultnak, mivel a nosztalgia a gyerekkor iránt állandó. Ez a film pedig épp erről szól, a nosztalgiáról. A történet két idősíkon fut, a múltban a főhős kisiskolás énjével és a jelenben ugyanezen főhős felnőtt változatával. Nem történik benne semmi eget rengető, mindkét esetben a kapcsolatokon van a hangsúly, a múltban értelemszerűen a családi kapcsolatokon, míg a jelenben a felnőttek kapcsolatain. A film így meglehetősen lassan halad, de olyan kis kedves minden mozzanata és olyan hétköznapi, hogy a néző könnyedén belesüpped a történetbe.
Nagyon örülök, hogy megnéztem, de nem lett a kedvenc alkotásom a Ghibli filmek kategóriában. Azoknak ajánlom, akik egy teljesen hétköznapi, nosztalgikus történetre vágynak. Aki viszont akciót vagy nagyobb horderejű történetet szeretne, keressen egy másik Ghibli filmet.
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
"A legendás műsorvezető elmeséli életének és a Föld evolúciójának a történetét, miközben gyászolja az elveszett vadont, és elmondja, hogyan képzeli el a jövőt."
Ez a filmet MINDENKINEK látnia kell!
Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, szeretem David Attenborough filmjeit. Az pedig, hogy 94 évesen képes volt készíteni egy elképesztően gyönyörű és döbbenetes sorozatot (majd a sorozatajánló rovatomban kifejtem) és csak úgy ráadásnak hozzácsapni egy életrajzi filmet több mint elképesztő. Zseni ez az ember.
Ez a film végigveszi nagy lépésekben az életét, miközben azt is megmutatja hogyan változott közben szűkebb és tágabb környezetünk. Mindezt gyönyörű felvételekkel, pontos adatokkal és sokkoló tényekkel teszi. Viszont, bár ez a film felér egy gyomorszájon vágással, főleg ha a lehetséges jövőre gondolunk, cseppet sem depresszív. Sőt, tele van pozitív üzenettel, pozitív példákkal, hogyan lehetne jobbá tenni a dolgokat, hogyan segíthetnénk magunkon és a bolygón, mit kellene tennünk. Mert nagyon remélem, hogy mindenki tisztában van vele, hogy valamit tenni kell, ha nem akarunk a dinoszauruszok sorsára jutni... A film ezért egyszerre sokkoló és bizakodó, mert ez a bácsi nagyon jól tudja, hogy az önsajnálat nem segít, csak a tettek azok, amelyek számítanak.
Lenyűgöző film, nagyon tetszett és ajánlom MINDENKINEK. Nézd meg! De tényleg nézd meg!
A nyughatatlan
"1955-ben vézna gitáros sétált be a Sun lemezstúdió ajtaján. Ez a pillanat kitörölhetetlen nyomott hagyott az amerikai kultúrában. A gitáros akkordjai ritmusosan zötyögtek, mint a tehervonat, hangja pedig mély és sötét volt, akár az éjszaka. Erőt sugárzó, átható tekintetétől és énekétől libabőrős lett az ember. Dalai, melyek a szív fájdalmairól és az életben maradásról regéltek, merészek voltak és húsbavágóak, és nem hasonlítottak semmilyen addig hallott dalra. Ezen a napon kezdődött Johnny Cash karrierje, és ekkor lépett rá személyisége átalakulásának rögös útjára is."
Időnként kifejezetten jó életrajzi filmeket nézni, főleg ha egy érdekes személy életéről szólnak. Nem vagyok Johnny Cash rajongó, de szeretem a zenét és ő egy elég meghatározó figura volt.
Ez a film egy klasszikus zenészéletrajz. A történetet a gyerekkornál kezdi, bemutatja a problálkozásokat, a kezdeti sikereket, a siker buktatóit, míg a végére révbe ér a főhősünk. Szóval semmi meglepő nincs ebben a filmben. Ez azonban nem is baj, mert ettől még jó tempóban mesél sikerről, alkohol- és drogproblémákról, rajongókról és persze zűrös kapcsolatokról. Joaquin Phoenix szokásos módon remek a szerepben, így a kivitelezésre nem eshet panasz.
Nem volt rossz film, könnyed esti kikapcsolódásnak ideális. Azoknak ajánlom, akik kedvelik az életrajzi filmeket és legalább egy dalát szeretik Johnny Cash-nek.
Ígérem, hogy visszatérek
"Sarah az egyetlen női tagja az európai űrprogramnak, ami rengeteg idejét veszi el. Egyedül neveli nyolcéves lányát és bűntudata van, hogy nem tölt több időt a gyerekével. Az anya-lánya kapcsolat újabb válságba jut, amikor Sarah-t beválasztják egy egyéves űrutazásba, a Proxima küldetésbe. Sarah látszólag megoldhatatlan válaszút előtt áll: imádott gyerekét egy évre hátrahagyja, és élete álmát megvalósítva a karrierjét válassza, vagy lemondjon mindenről és maradjon a kislányával?"
Kedvelem Eva Greent, így örültem, hogy végre új filmben láthatom. Az űrutazásos vonal pedig különlegesnek tűnt. Hát, nem volt az...
A készítők nagyon mellényúltak ezzel az űrbéli küldetéssel. Értem én, hogy csak háttere akart lenni az anya-lánya kapcsolatnak, ám háttérnek túl sokat mutattak belőle, míg űrkalandnak túl keveset. Hiába értettem a film dilemmáját, nagyon nem tetszett, amit láttam. Az űrprogram hiteltelen volt, a karakterek hiányosak, és épp arra hegyezték ki a filmet, ami a téma szempontjából kevésbé izgalmas. A film a felkészülést mutatja be az útra és nem azt, hogy milyen is egy ilyen távollét. Szerencsésebb lett volna végigvinni a történetet az egyéves űrbéli kitérőn és a hazaérkezésen, mert az lett volna az igazán érdekes. Ám a kilövéssel vége a filmnek, így a néző ott ül bambán, és nem érti, miért pazarolt el ilyen sok idöt az életéből a semmire. Mert ez a film nem adott semmit és egyáltalán nem volt érdekes, inkább vontatott és semmitmondó, na meg űrséta szempontjából teljesen hiteltelen.
Nem tetszett, inkább nem ajánlom.
Anya gyilkos kincse
"A dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak, főleg Dee Dee és Gypsy Rose Blanchard esetében nem. Gyerekbántalmazás, mentális betegségek és tiltott szerelem keveredik a rejtélyben, ami egy anya és lánya kapcsolatáról szól. Mindenki azt hitte, tündérmesében élnek, ám kiderül, hogy rémálom az életük. Az HBO dokumentumfilmje kihallgatási jegyzőkönyvek, orvosi leletek, interjúk és titkos beszélgetések segítségével mutatja be annak következményét, amikor valaki megpróbál örökké fiatal maradni."
Ez az eset nem volt számomra ismeretlen, mivel az HBO filmsorozatot is készített belőle, amiről írtam is (aki kíváncsi rá, ITT elolvashatja).
Na, ez egy olyan dokumentumfilm, ami akkor is érdekes, ha az ember látta a filmsorozatot, és akkor is, ha nem. Van itt minden archív felvételektől, interjúkon át bírósági jelenetekig. Mindössze 82 perces, ám benne van minden, ami kell. Számomra különösen érdekes volt a filmben megszólaló orvos, az apa, és Gypsy Rose interjúja. Ráadásul olyan családi hátteret tudtam meg, amely nem derült ki a filmsorozatból. Szóval érdekes volt és ez az eset még mindig döbbenetes.
Tudom ajánlani azoknak, akik kíváncsiak egy elképesztő hazugság hullámra, akár látták a filmsorozatot, akár nem.
Három egyforma idegen
"Te mit tennél, ha kiderülne, hogy van egy egypetéjű ikertestvéred, akiről korábban sosem hallottál? Főleg, ha nem sokkal később rájöttök, hogy igazából hárman vagytok?
A hihetetlennek tűnő, de az utolsó szóig igaz történetben a három iker véletlenek sorozatának köszönhetően találkozott. A külsőre egymással tökéletesen megegyező hármas ikrek gesztusai és gondolkozásmódja is rendkívül hasonló. Igazi szenzációvá, szupersztárokká váltak a médiában. De vajon miért választották szét őket csecsemőként? És miért hallgatták el az örökbefogadó szülők előtt a testvérek létezését?
A Sundance Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Három egyforma idegen lehengerlő, végig feszült és meglepetésekkel teli film arról, hogy mennyire irányíthatjuk a magunk és gyerekeink sorsát, és mennyire határozzák meg életünket az örökölt gének."
Ez a történet sem volt számomra ismeretlen, mert korábban már olvastam róla. Azonban, amint észrevettem, hogy a Netflix kínálatában szerepel az erről készült dokumentumfilm, nem haboztam megnézni.
Ez egy nagyon jól sikerült dokumentumfilm. Tetszett a narráció, tetszett a felépítése és tetszett, hogy nem csak az ikrek szétválasztásáról szólt, hanem arról is, hogyan befolyásolta később ez az egész az életüket. Szórakoztató filmként indul, ám a vége nem vidám, sőt inkább nagyon szomorú. Szomorú, hogy még mindig nincs mindenre válasz (és hála a titoktartásnak még hosszú évekig nem is lesz) és szomorú, hogy mennyire nem mesébe illő ennek az egyébként mesés történetnek a vége.
Nekem nagyon tetszett. Ha valaki szeretne egy jó dokumentumfilmet nézni, tudom ajánlani.
Egy lány az árral szemben
"Ez az Oscar-jelölt dokumentumfilm egy szerelmi történet lencséjén keresztül vizsgálja a modernizmus és hagyományok közötti feszültséget Pakisztánban. Az Oscar-díjas Sharmeen Obaid-Chinoy által rendezett film végigköveti Saba, egy fiatal pakisztáni nő életét, aki túlélte a saját családja által megkísérelt becsületgyilkosságot. A mai pakisztáni nők komplex problémáinak feltárása közben, értelmezi a nők jogait, a család becsületét, és a nyomást, hogy megbocsássanak rokonaik bűneiért, a film krónikája egy bátor fiatal nő drámai útja, ahogy küzd az életéért, a méltóságért és az igazságért. Pakisztán Punjab régiójában, egy fiatal férfi szerelmes lesz egy nőbe és úgy dönt, hogy feleségül veszi. Saba 18 éves és Qaiser 21, négy éve ismerik egymást és Saba apja segít megszervezni az esküvőt. Saba nagybátyja azonban tiltakozik az egybekelés ellen, Qaiser és családja alacsonyrendű státuszára hivatkozva, így a család végül megtiltja a házasságot. Ennek ellenére összeházasodnak a helyi bíróságon. Alig néhány órával az esküvő után, apja és nagybátyja megtalálják Sabat, elvezetik a folyópartra, megverik, lelövik, és hagyják meghalni a család "szégyeneként"."
Még egy dokumentumfilm, még egy remek alkotás.
Ez a film kiveri a biztosítékot. Egy olyan jelenséget mutat be, ami manapság elképzelhetetlennek tűnik, legalábbis nekünk itt, Európában. Pakisztánban azonban sajnos mindennapos, és ez vérlázító. Rettentően dühös lettem, miközben néztem. Dühített a rendszer, dühített a főhős családja (az interjú az apával konkrétan sokkoló) és dühített az a tehetetlenség, amelyet érzett, mert én is éreztem. Egyszerűen döbbenetes, hogy manapság is vannak olyan helyek, ahol a társadalom egy részét lenézik és gyakorlatilag bármit megtehetnek velük, akár meg is ölhetik őket büntetlenül. Ráadásul nem az fájt igazán, hogy egy ilyen férfiközpontú társadalomban a férfiak hogyan bánnak a nőkkel, hanem hogy a nők hogyan bánnak egymással. Mélységesen megdöbbentett, hogy a főhős anyja nem állt ki a lánya mellett, sőt, az apa pártját fogta, ahogy a lánytestvére is... Márpedig, amíg a nők nem állnak egymás mellé, nem fognak össze, nem lesz változás.
Ez a film döbbenetes, dühítő, ám egy nagyon fontos dologra hívja fel a néző figyelmét és ez dicséretes, ahogy a főhősnő ereje is az. Mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni.
Majdnem híres
"A tizenöt éves, rockrajongó William egy kis helyi zenei újságba irogat a hetvenes évek elején. Egy nap telefonon keresik a neves Rolling Stone magazintól, és megbízzák, hogy írjon beszámolót a Stillwater együttes koncertturnéjáról. William kapva kap az alkalmon, és fejest ugrik a nagybetűs életbe: a zene, a szex és a drog világába. Csak az utazás, a koncertek és a lányok érdeklik, leginkább a szólógitáros barátnője. A turné végén persze kiderül, hogy egy kiskamaszt bíztak meg a feladattal, de a cikke megjelenik."
Ez nem egy mai alkotás, 2000-es film, ám eddig még nem láttam, Nel barátom viszont ajánlotta, így adtam neki egy esélyt.
A film kicsit tipikus, mivel a tipikus zenész klisékre építkezik, ám ezzel végülis nincs semmi baj. Egy rockbanda turnéja valószínűleg épp ilyen kaotikus és vad. Biztos, hogy nem maradnak józanok és az is biztos, hogy nem egy lány sündörög körülöttük. Azt viszont sajnáltam, hogy amint a fiatal főhős bevonódott ezekbe, a cikk nagyon háttérbe szorult, pedig talán épp ez volt a legérdekesebb rész ebben a filmben. A szerelmi szál persze tipikus, tipikusan irritáló, ám a főhős fiatal, így meg lehet bocsátani neki.
Egynek elment ez a film, ám nem vesztettem volna sokat vele, ha kimarad az életemből. Azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik az utazós filmeket, és kíváncsiak rá, milyen lehet egy rockbanda turnéja. Nagy elvárásokat azonban nem fog teljesíteni.
A Greyhound csatahajó
"Az Atlanti-óceánnál nem volt véresebb csatatér. A 2. világháború idején német tengeralattjárók tizedelték a szállítóhajókat és a segítségükre siető hadihajókat. Krause kapitány (Tom Hanks) azonban nem ijed meg. De fél.
Félti a rábízott flottát, amelynek a biztonságáért felel. 1942-ben, röviddel az Egyesült Államok hadba lépése után a kapitány első háborús feladatára indul: egy 37 hajóból álló konvojt kell átvezetnie a kegyetlen háború legkegyetlenebb hadszínterén.
Ráadásul a németek nem az egyetlen ellenség: az időjárás, a tengerészek közötti ellentétek és a kapitányt gyötrő kétségek is mind kétségessé teszik, hogy sikerül végrehajtaniuk a feladatot. Pedig itt csak két lehetőség van: siker vagy halál…"
Ez egy korrekt és látványos háborús film egy ritkább szemszögből.
A film valós eseményeket dolgoz fel, és nem emlékszem, hogy láttam volna olyan második világháborús filmet, ami végig a tengeri csatákra fókuszált volna. Nos, ez megtette és milyen jól tette. Kicsit egy másik filmre emlékeztetett (Phillips kapitány), mert itt is lényegében egy személy drámai döntéseit követhetjük nyomon. A film végig feszült, ezt a sötét képvilág és a hullámok csak fokozzák. A látványvilág izgalmas, a történet pedig átérezhető.
Tetszett. Tudom ajánlani azoknak, akik háborús filmet szeretnének nézni, de már unják a légi illetve szárazföldi harcokat. Ja, és a pontosság kedvéért a címet adó hajó egy romboló és nem csatahajó, ahogy a magyar címe sugallja.
Nemterhes
"A tizenhét éves Veronica sohasem gondolta volna, hogy elbukik egy teszten, egészen addig, amíg azon találja magát, hogy egy műanyag rudat nézeget két halvány rózsaszín vonallal. Az ígéretes jövő most tűnik el a szeme elől, Veronica pedig olyan döntést hoz, amiről soha nem gondolta volna hogy meg kell hoznia. Ez a nehéz döntés egy kilencszáz mérföldes utazásra indítja Új- Mexikóba az egykori legjobb barátnőjével, Baileyvel, ahol rájönnek, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben a barátság."
Könnyed kikapcsolódásra vágytam, és ezt lényegében megkaptam ettől a filmtől.
A történet meglehetősen egyszerű, helyenként kicsit elcsépelt is. Nem érdemes tehát komolyan venni, mert nem is az a célja, hogy komolyan értekezzen az abortuszról, hanem hogy ez az egyébként komoly téma ürügyet adjon egy őrült utazásnak két látszólag ellentétes karakter számára. Az ilyen ellentétek pedig általában szórakoztatóak és többnyire itt is azok. Náhol nekem kicsit túltolták a készítők, de nem volt vészes.
Összességében tehát épp olyan ez a film, mint amilyennek látszik. Kissé klisés, kissé sok, de ha valaki épp ilyen filmre vágyik, megfelelhet. Tinivígjátékok kedvelői előnyben.
A whisker away
"Sasaki Miyo napi szinten, fáradhatatlanul üldözi a szerelmével az osztálytársát, Hinode Kentót, aki ebből semmit nem vesz észre. Egy nap Miyo talál egy varázsmaszkot, ami átváltoztatja őt egy Tarou nevű kiscicává, lehetővé téve számára, hogy Kento közelében legyen, ugyanakkor kockáztatva, hogy egyszer nem lesz képes visszaváltozni emberré."
Ez egy aranyos cicás anime.
Néha egy jó mesére vágyik a lelkem és ettől a filmtől épp ezt kaptam. A történet szerethető, a karakterek szerethetők, a probléma érthető és nagyon jól van tálalva. Nagyon tetszett a szereplők személyiségének összetettsége és a macskabőr mint eszköz. A romantikus szál pedig egyszerűen cuki volt, semmi extra, csak cuki. A történet végét kicsit elnyújtottnak éreztem, de összeségében elégedett voltam a szálak alakulásával.
Nekem tehát tetszett ez az anime, tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kedves történetre vágyik romantikával és cicákkal, és szereti, ha közben egy kis mondanivalót is kap.
A Manderley-ház asszonya
"Az újdonsült feleség beköltözik férje impozáns villájába, ahol együtt kell élnie egy sötét lelkű házvezetőnővel és férje előző feleségének kísértő emlékével."
Ez a film egy remake, és be kell vallanom, nem láttam a korábbi változatot. Így viszont nem is voltak különösebb elvárásaim, aminek következtében kellemesen csalódtam.
Ez a film egy klasszikus thriller. Van itt minden, ami a műfajhoz kell, kissé naiv főhős, titkok, csipet misztikum, na meg egy gyilkosság. A film tehát jól építkezik a zsáner elemeiből, és a készítők igazán kitettek magukért, ami a látványt illeti. Egyszerűen jó nézni ezt a filmet, mert a helyszínek csodálatosak, a ruhák szépek és remek hangulatot sikerült elkapniuk. A rejtély a háttérben persze összeáll idővel, de ez nem von le a film élményéből.
Tetszett, jó volt nézni, tudom ajánlani. Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a thrillereket, és nem zavarja őket, ha meg van fűszerezve egy kis romantikával.
Értékelés:
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon -> 10
Három egyforma idegen -> 9
Anya gyilkos kincse -> 9
Egy lány az árral szemben -> 9
A whisker away -> 8
A Greyhound csatahajó -> 8
A Manderley-ház asszonya -> 7
Only Yesterday - Vissza a gyerekkorba -> 6
A nyughatatlan -> 6
Majdnem híres -> 5
Nemterhes -> 4
Ígérem, hogy visszatérek -> 3
Visszatérés Epipóba -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése