Egy újabb trilógia (A halál szépséges szolgálólányai) a Maxim Kiadótól.
A borító mutatós, idézi a középkori hangulatot és a vastagságra sem lehet panasz 400 feletti oldalszámával. Azonban a szöveg bosszantó.
Nagy fekete pont a Maxim Kiadónak a botrányosan sok hibáért, amibe a betűcserék, dupla szavak, kihagyott szavak, nem megfelelő névelők, felcserélt nevek és furcsán megalkotott mondatok is beletartoznak. Ezeket a hibákat még egy gyakorlatlan szem is rögtön kiszúrja, ami tönkreteszi az olvasás élményét. Nem ehhez szoktam a kiadótól, így nagyon remélem, hogy egyedi esetről van szó.
A könyv a Dream válogatásban jelent meg, vagyis kalandos, romantikus történetet ígér.
Fülszöveg:
"A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?"
Ahogy a fülszövegből is kiderül, a cselekmény a középkorban játszódik minden díszletével. Értem itt a ruhákat, várakat, útviszonyokat, lovagokat, nemeseket és a nők alacsonyabb besorolását. Még az írónő nyelvhasználata is megpróbálja a 15. századot idézni. Ehhez pedig hozzáadódik egy csipetnyi misztikum "szentek", főként a Mortain képében.
Ismae korán sem átlagos lány, különleges képességei fokozatosan bontakoznak ki, ahogy egyre emberibb személyisége lesz, ami tekintve, hogy ehhez a halál sugallata kellett, elég különös. Engem zavart, hogy a könyv feléig folyamatosan hangoztatta, mennyire szeretne már megölni valakit. Szinte listát készített "szívesen kivonnám a forgalomból egy jó kis méreggel vagy fojtóhurokkal" címen. Az ilyen mértékű vérszomjas megnyilvánulásait erős túlzásnak éreztem, főleg hogy egy fiatal lányról van szó, aki fél kezén megszámolhatja áldozatait. Ettől függetlenül kedvelhető főhősnő, különösen a női emancipáció mellett szóló gondolataival.
A nők szerepe ugyanis különösen fontos részét képezi a könyvnek. Már az elején egyértelművé teszi a szerző, hogy ez a kor a férfiak világa, ahol a női akarat labdába sem rúghat. Persze van kiskapu, be lehet állni apácának a Halálhoz. Én pedig ezeket a lázadó megnyilvánulásokat, mint erős női érzettel rendelkező hajadon, mindig nagyra értékelem. A legjobban mégis az tetszett a témában, hogy vagányság és függetlenség ide vagy oda, nem ítéli el teljesen a nőiesség gyenge pontjait. Értem én itt a női lélek összetettségét és a szerelmet minden kellékével, házassággal, gyerekkel egyetemben. Megkapó gondolkodásmód.
Ha már szerelem, muszáj pár szót szólnom Gavriel úrról, aki szintén egy szerethető karakter. Modern gondolkodású, visszafogott, csupa szív ember egészséges adag bátorsággal és intelligenciával. Nincs is vele semmi baj és kezdeti gorombaságával együtt, remekül kezeli Ismae természetét. Jó kis párost alkotnak ők ketten az udvar intrikáinak sűrűjében.
A cselekmény két fő mozzanatra épül: ármánykodásra és gyilkolásra. Ebből az utóbbi meglehetősen könnyen megy, bár egy profi orgyilkossal a középpontban, nem túl meglepő. Nekem mégis túlságosan sima volt, egyszerű és nem igazán drámai. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, elhull néhány mellékszereplő, én mégsem sirattam meg őket. Az egyik inkább meglepett és csipetnyit bosszantott, bár jó hogy ki lett iktatva a történet izgalma szempontjából. A másik pedig haláltusája és utolsó szavai ellenére is teljesen hidegen hagyott. Többet kellett volna szerepelnie korábban, hogy igazán hiányérzetem legyen az elvesztésétől.
Az intrika már egy fokkal jobban van megoldva. Vannak meglepő részek, apró izgalmak, de nem üt igazán. Könnyedén ki lehet találni, ki mozgatja a szálakat, én legalábbis már a könyv elején rájöttem. Ettől függetlenül élvezet volt olvasni az összeesküvéseket és ahogy egymás ellen áskálódtak a szereplők.
Ahogy már említettem, a mellékszereplők kidolgozottságával akadtak fenntartásaim és ide tartoznak az apácák is. A hercegnő karakterén kívül ugyanis nem sok mellékszereplőt lehet igazán megismerni. Ismae nővérei csak felskiccelt jellemek, pedig Sybella egy igazán érdekes figura sok-sok lehetőséggel. Az apátasszony túlságosan sarkított volt nekem. Ráadásul a rendházról sem lehet sokat megtudni az alapvető dolgokon kívül. Mortain szolgálata ködbe vész, amit nagyon sajnáltam. Hiába vezeti az istenség szolgái kezét, a miértek és hogyanok akkor is megválaszolásra érdemesek.
Összefoglalva tehát egy inkább kalandos, mint romantikus történet, kikapcsolódásra ideális.
Azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnak intrikákról, középkori hangulatra vágynak és készek belevágni egy újabb trilógiába, valamint feminista hajlamú hölgyeknek.
Kiegészítés:
Szóval trilógia, szóval lesz még két kötet. Megérzéseim pedig nem csaltak a folytatással kapcsolatban, mindegyik könyv más főszereplőre helyezi a hangsúlyt.
Az első kötet meglehetősen lezárt, maradnak ugyan nyitott kérdések és a hercegnő problémája sem oldódik meg teljesen, mégsem érzem, hogy feltétlenül és azonnal kellene a folytatás. Ismae megtalálja helyét a világban, ami egy pozitív végkifejletnek tekinthető.
A második könyv épp ezért Mortain másik lányával, a már említett Sybellával foglalkozik. Ez a rész amúgy még friss, Dark Triumph címmel idén áprilisban jelent meg. Magyar megjelenésre a kiadó tempóját ismerve, nem kell annyira sokat várni. Nagyon kíváncsi vagyok rá.
A harmadik kötet pedig még írás alatt áll és nem láttam előzetes ígéretet a szerzőnőtől. Tippem szerint jövő tavasszal, nyáron van esély a megjelenésére és ha boszorkányos megérzéseim továbbra is helyesek, Annith fog középpontba kerülni.
A nők szerepe ugyanis különösen fontos részét képezi a könyvnek. Már az elején egyértelművé teszi a szerző, hogy ez a kor a férfiak világa, ahol a női akarat labdába sem rúghat. Persze van kiskapu, be lehet állni apácának a Halálhoz. Én pedig ezeket a lázadó megnyilvánulásokat, mint erős női érzettel rendelkező hajadon, mindig nagyra értékelem. A legjobban mégis az tetszett a témában, hogy vagányság és függetlenség ide vagy oda, nem ítéli el teljesen a nőiesség gyenge pontjait. Értem én itt a női lélek összetettségét és a szerelmet minden kellékével, házassággal, gyerekkel egyetemben. Megkapó gondolkodásmód.
Ha már szerelem, muszáj pár szót szólnom Gavriel úrról, aki szintén egy szerethető karakter. Modern gondolkodású, visszafogott, csupa szív ember egészséges adag bátorsággal és intelligenciával. Nincs is vele semmi baj és kezdeti gorombaságával együtt, remekül kezeli Ismae természetét. Jó kis párost alkotnak ők ketten az udvar intrikáinak sűrűjében.
A cselekmény két fő mozzanatra épül: ármánykodásra és gyilkolásra. Ebből az utóbbi meglehetősen könnyen megy, bár egy profi orgyilkossal a középpontban, nem túl meglepő. Nekem mégis túlságosan sima volt, egyszerű és nem igazán drámai. Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, elhull néhány mellékszereplő, én mégsem sirattam meg őket. Az egyik inkább meglepett és csipetnyit bosszantott, bár jó hogy ki lett iktatva a történet izgalma szempontjából. A másik pedig haláltusája és utolsó szavai ellenére is teljesen hidegen hagyott. Többet kellett volna szerepelnie korábban, hogy igazán hiányérzetem legyen az elvesztésétől.
Az intrika már egy fokkal jobban van megoldva. Vannak meglepő részek, apró izgalmak, de nem üt igazán. Könnyedén ki lehet találni, ki mozgatja a szálakat, én legalábbis már a könyv elején rájöttem. Ettől függetlenül élvezet volt olvasni az összeesküvéseket és ahogy egymás ellen áskálódtak a szereplők.
Ahogy már említettem, a mellékszereplők kidolgozottságával akadtak fenntartásaim és ide tartoznak az apácák is. A hercegnő karakterén kívül ugyanis nem sok mellékszereplőt lehet igazán megismerni. Ismae nővérei csak felskiccelt jellemek, pedig Sybella egy igazán érdekes figura sok-sok lehetőséggel. Az apátasszony túlságosan sarkított volt nekem. Ráadásul a rendházról sem lehet sokat megtudni az alapvető dolgokon kívül. Mortain szolgálata ködbe vész, amit nagyon sajnáltam. Hiába vezeti az istenség szolgái kezét, a miértek és hogyanok akkor is megválaszolásra érdemesek.
Összefoglalva tehát egy inkább kalandos, mint romantikus történet, kikapcsolódásra ideális.
Azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnak intrikákról, középkori hangulatra vágynak és készek belevágni egy újabb trilógiába, valamint feminista hajlamú hölgyeknek.
Kiegészítés:
Szóval trilógia, szóval lesz még két kötet. Megérzéseim pedig nem csaltak a folytatással kapcsolatban, mindegyik könyv más főszereplőre helyezi a hangsúlyt.
Az első kötet meglehetősen lezárt, maradnak ugyan nyitott kérdések és a hercegnő problémája sem oldódik meg teljesen, mégsem érzem, hogy feltétlenül és azonnal kellene a folytatás. Ismae megtalálja helyét a világban, ami egy pozitív végkifejletnek tekinthető.
A második könyv épp ezért Mortain másik lányával, a már említett Sybellával foglalkozik. Ez a rész amúgy még friss, Dark Triumph címmel idén áprilisban jelent meg. Magyar megjelenésre a kiadó tempóját ismerve, nem kell annyira sokat várni. Nagyon kíváncsi vagyok rá.
A harmadik kötet pedig még írás alatt áll és nem láttam előzetes ígéretet a szerzőnőtől. Tippem szerint jövő tavasszal, nyáron van esély a megjelenésére és ha boszorkányos megérzéseim továbbra is helyesek, Annith fog középpontba kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése