Démonnapló 5.

Fogy ez a bohókás, démonos manhwasorozat, hiszen már az ötödik résznél tartok. Még két kötet és vége. Úgy érzem, hiányozni fog.

A borítóra (már másodszor) Eclipse került. Vastagságra pedig tartja a 200 körüli oldalszámot. Fumax Kiadót illeti érte a köszönet.

Fülszöveg:

"Vigyázz, mit kívánsz, mert még megkapod! Minden törekvése ellenére az ifjú V. Raenef időről időre mégis kínos helyzetbe hozza tanárát, Eclipse-et. A kiképzés alatt álló démonnagyúr barátságos és kedves természete nem vet túl jó fényt Raenefre és még kevésbé Eclipse-re. Amikor végre elege lesz a kudarcokból, Raenef olyat tesz, amit korábban elképzelhetetlennek tartott volna: nekiáll tanulni. Ám ha egy démoni könyvtárban esünk neki a könyveknek, előfordul, hogy azok visszavágnak. Raenef személyisége hirtelen ijesztővé válik, és szörnyű tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot. Vajon Eclipse elvégzettnek tekinti a rábízott feladatot, vagy visszasírja a jelek szerint letűnt jó időket?"

Ez a rész is humorosra sikerült, főleg az elején. Chris és Erutis egy légtérben garantálja a szájkaratét és ha még Raenef is beszáll, valóban kész állatkertté válik a démonkastély. Bár lehet, hogy az óvoda jobb szó lenne rájuk, mert Eclipse egy türelmes óvóbácsinak tűnik mellettük. Komolyan, nem értem, hogyan bírja cérnával ennyi idióta között.

Raenefnek nem áll jól a gonoszság, hiába lesz tőle szúrós a tekintete és élesebbek a vonásai. A szerző nagyon jól érzékelteti nem csak azt, hogy épp ki milyen hangulatban van, hanem azt is, mennyire gonosz a démonskálán. Ezek a tekintetek levettek a lábamról. A rajzolásra tehát nem lehet panasz ezúttal sem. Raenefet viszont annyira megszoktam már lágyszívű, kissé butus főhősnek, hogy kérem vissza.

Raenef és Eclipse

A gonoszság ellenben jól áll elődjének, aki végre feltűnik a színen, nem csak a háttérből szemléli az eseményeket. Ebben a kötetben pedig fény derül sok-sok dologra, hogy egy újabb függővéggel kezdetét vegye a konfliktushelyzet megoldása. Akcióban bővelkedő folytatásra számítok.

Az egyik fő poénforrás most is a szereplők neme körül volt tetten érhető. Erutist fiúnak nézték, ami cseppet sem meglepő, ám ő erről nem hajlandó tudomást venni. Ráadásul akadt egy rajongója is... az ő szívét azonban egy "hosszú fekete haj" dobogtatja meg. És ezzel ki is merül a romantikus szál.

Cselekményről nem merek többet írni, mert azzal fontos csavarokat árulnék el, így legyen elég annyi, hogy izgalmas és érdekes.

Szóval továbbra is tetszik ez a sorozat. Jókat kuncogok a poénokon, akkor is, ha épp trolin vagy vonaton vagyok és kíváncsian várom a végkifejletet.

Aki eddig olvasta a sorozatot, már ne hagyja abba, aki pedig még nem és valami humoros képregényre vágyik, kezdje csak el, természetesen a legelején.