Csitt, csitt

Hallottam hideget és meleget is erről a könyvről. Többen dicsérték, ám talán egy picivel többen negatív kritikával illették. Mivel szeretek a saját orrom után menni és mindent saját bőrön megtapasztalni, nem haboztam belevágni ebbe a könyvbe. Nem voltak túl nagy elvárásaim, maximum a kíváncsiságom.

A borító tetszetős darab és igazán kifejező. Könyvmolyképző Kiadó munkája és kapott vörös pöttyöt is, no, meg 14-es korhatárt. 

Vastagságra kicsivel több, mint három és félszáz oldal, vagyis nem túl vékony, de nem is túl vaskos, könnyen be lehet falni. Én legalábbis két nap alatt kivégeztem.

Fülszöveg:

"A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül."

Ahogy már írtam, nem voltak magas elvárásaim. Csak egy kis kikapcsolódásra vágytam könnyed olvasmány formájában és ez a könyv pont ilyen.

Tipikus tinikönyv, aki kedveli ezt a kategóriát, az nem fog meglepődni. Első szerelem, iskolai környezet, titkok meg a többi, ahogy lenni szokott.

Ha a borító és a fülszöveg nem közölné egyből az úriember kilétét, talán még izgalmas is lenne. No, de így marad a habkönnyű tinirománc.

Sok helyen olvastam, hogy olyan, mint a Twilight és nem csak azért mert szinte kötelező minden ifjúsági könyvet a csillámvámpírrománchoz hasonlítani, hanem mert vannak egyértelmű motívumok. Mégis úgy érzem, erőltetett a hasonlat, mivel ezek az elemek szinte az összes hasonló kaliberű könyvre illenek. Nekem például inkább a Tökéletes kémiát juttatta eszembe. Szóval senki se várjon tőle eget rengető újdonságokat. 

Ettől persze még nem lesz rosszabb, a sablon csak a keret, lássuk a tartalmat.

A szereplők engem valahogy nem győztek meg. 

Nora néha bosszantóan ostoba és folytonos ellentmondásban áll önmagával. Állandó jelleggel nyafog, hogy fél Folttól és gyanúsítgatja. (Bezzeg azon nem akad fenn, hogy az új pszichológusa pontosan tudja, mit csinált otthon múlt éjjel...) Aztán meg ahhoz képest, hogy állítólag reszket a félelemtől a srác közelében, meg van győződve róla, hogy nem bántana másokat és egy-két csók simán belefér neki. Szóval most fél tőle, vagy sem, döntse már el. És ha fél, akkor meg miért? Egy újjal sem ért hozzá, még csak nem is emelte fel a hangját, Nora térdei mégis remegnek ijedtükben. Mindezt megkoronázva pedig jó emberismerőnek találja magát, amivel szemben vannak fenntartásaim. Persze mindezek mellett beleveti magát egy gyilkos utáni nyomozásba és még egy hajléktalan is könnyedén átejti. Nora tehát nem épp erős főhősnő, inkább áldozat típus, így nem is tudtam megkedvelni. 

Egy szimpatikus férfiszereplő azonban könnyedén orvosolhatta volna ezt a problémámat. Csakhogy Folt még finoman fogalmazva sem eredeti. Papírsrác, vagyis jól néz ki, van dumája is és beállítják ilyen rossznak meg olyan rossznak, mégis nekem mezei kamasznak tűnt, aki csak a könyv utolsó oldalain volt hajlandó akár a kisujját is megmozdítani. Hogy mit csinált az előző pár száz oldalon? Flörtölt, csak flörtölt. Tőle sem estem tehát hasra.

Aztán ott van Vee, a főhősnő barátnője, aki eléggé megosztja az olvasókat. Sokan utálják a karakterét, mert egy szeleburdi lány fiúk és cipők körül forgó gondolatokkal. Én mégis inkább színfoltnak tartom, engem szórakoztatott. 

Persze akad még benne néhány szereplő, akikről a sztoriban betöltött helyük miatt illene írnom, de mivel ők sem tettek rám mély benyomást és nem szeretnék apró titkokat sem elárulni, inkább hanyagolom őket.

A karakterek tehát nem kiemelkedőek, de nem is annyira rosszak. Egyik sem akasztott ki, ami jó pont. Ráadásul, mivel van még néhány kötetnyi folytatás, fejlődhetnek is.

Ezeket nézve tehát olyan, mint az ifjúsági irodalom bármely másik tagja, csakhogy akad benne egy kis fantasy elem is.

Ezúttal angyalok kerültek a boncasztalra, ami bizonyos szempontból jó húzás, mivel ez a téma még nincs teljesen lerágva, másrészt viszont visszacsaphat. Más mágikus lényekhez képest, itt valláshoz is nyúlni kell, ami nem a legbiztonságosabb terep. Nehéz változtatni a bibliai tényeken, vagy ha valaki megteszi, számíthat a vérben forgó tekintetű ellenzőkre. 

Fitzpatrick meghagyta az angyalok hierarchiáját, a bukottak alaptörténetét és hozzájuk csapta a nephilimeket, vagyis az angyalok és emberek közös leszármazottjait. Itt-ott persze belepiszkált, de semmi radikálisat és mivel kevés angyal lézeng a könyvben, még fel sem merült, honnan is érkeztek ezzel megúszva Isten meghatározását. Nagyon ravasz, nagyon óvatos, nagyon dicséretes. Mégis kicsit kevésnek éreztem a háttért, több magyarázatot szerettem volna és talán túlságosan könnyen buknak ezek az angyalok. Itt is maradok a várakozó állásponton, majd talán a következő részben. 

A cselekmény lassan folydogál egy-egy pörgősebb jelnettel itt-ott, na meg nagy fináléval megkoronázva. Át lehet látni a szálakat és a vége kissé rózsaszín, mégis végig lekötött.

Könnyed kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt és csak néhány apróságon akadtam fenn. Valaki magyarázza el nekem, milyen szín az "eperszőke" és hogy ki az az elvetemült nőszemély, aki egy selyemsálat teker magára felsőruházatként? 

Összességében tehát tetszett, nem voltak vele különösebb problémáim, de nem is nyűgözött le. A kategóriájában persze így is megállja a helyét, így bátran ajánlom a tinirománcok kedvelőinek, főleg ha szeretik a fantasztikus elemeket is.

Kiegészítés:

Nem túlságosan meglepő módon ez is egy sorozat része. Információim szerint összesen 4 kötet lesz, amiből a második rész, Crescendo és a harmadik kötet, Vihar előtt (Silence) megjelent magyarul is. A befejező rész, Finale megjelenéséről még nem hallottam semmit, de előbb-utóbb el fog jutni a magyar olvasókhoz.

Addig megpróbálom levadászni a könyvtárban a második részt. Kíváncsi vagyok, fejlődnek-e a szereplők és színesedik-e az angyalok világa.