Dramacon 1.

Új képregénysorozatba kezdtem, igaz ez jóval rövidebb, mint az eddigiek, csupán három kötet.

Megláttam a könyvtárban és nem bírtam otthagyni. Már a borító vicces történetet ígért és pont ez volt az, amire a lelkemnek szüksége volt.A fülszöveg pedig csak növelte vonzalmamat. 

"Amikor az amatőr író, Christie élete első anime-találkozóján elfoglalja a helyét a művész-közben, azt hiszi, ez jó alkalom lesz, hogy népszerűsítse saját mangáját. A könyv rajzolója nem csak az alkotótársa. De amikor beleszeret egy idegen srácba, minden bonyolulttá válik. Mit teszel, ha tudod, hogy akit szeretsz, pár nap múlva kilométerekre lesz tőled?! A webes képregények veteránja, Svetlana Chmakova szórokoztató, romantikával átszőtt betekintést nyújt az anime-találkozók világába – ahol néha két ember is tömegnek számít!"

Mielőtt belekezdenék a kötet szokásos elemzésébe, muszáj egy kis személyes tapasztalattal indítanom. A történet egy animeconon játszódik és egyszer volt szerencsém megtapasztalni, milyen is egy ilyen esemény.

Középiskolás koromban rengeteg animét néztem és a mangákra is akkoriban szoktam rá. Nem meglepő hát, hogy egyik nagy vágyam egy igazi animecon lett. Természetesen a budapesti Sakuracont néztem ki, ám helyette beértem a közeli nyári connal, ami nem volt annyira drága és még utaznom sem kellett olyan sokat. 

Rettentő izgatott voltam, elterveztem, mi mindent nézek meg, milyen programokat próbálok ki. Aztán az élet szokás szerint közbeszólt. A szervezés nem volt a legjobb és mivel nem szeretem a tömeget, kissé kényelmetlenül éreztem magam a sok ember között bezsúfolódva egy kis térbe. Ráadásul az árusoknál jelentkező már-már tömegbunyónak számító tülekedéstől, ahogy a mániákus vásárlásközpontú rajongók lekönyökölték a fél vesémet, cseppet besokalltam. Barátságos és közvetlen légkör helyett rideg tömeg fogadott, így hatalmasat csalódtam. Azóta nem is merészkedtem ilyen eseményekre.

Ez a tapasztalat pedig segített átérezni a manga főhősének, Christie-nek viszontagságait egy ilyen kissé kaotikus világban. No, persze az én conos kalandom még mindig sokkal simábban ment.

Már az első néhány oldal mosolyt csalt az arcomra. (Leszámítva szegény mosómedvét. A mostanában olvasott könyveim mindegyikében szerepel egy kisállat áldozatként, ami azért elég hervasztó...) Ebből pedig a további oldalakon sok-sok kuncogás lett. Meg is néztek a metrón miatta.

A kötet tehát humoros, főleg a főhősnő botlásai miatt, mégsem annyira bohókás, mint vártam.

Chris tipikus főhősnő, kicsit ügyetlen, de szerethető karakter. Matt pedig mindenkit levesz a lábáról már a napszemüvegének csillanásával. A párbeszédeik pezsegnek, mint aranyhal a sósavban. 

A többi szereplő általában egy-egy jellemre van kihegyezve, a hangos nőszemélytől, a dögös hugicán át a szeleburdi hírességig. Ők is kifejezetten szerethetők. Egyedül Derek, Chis pasija a kakukktojás. Ő nagy valószínűséggel minden olvasóból heves utálatot vált ki, valahol én mégis kedveltem. Kedveltem mert ő a legemberibb, még akkor is, ha egy-egy jelenetnél bemostam volna neki.

A manga bája pedig pont ez az ellentét. Egyszerre ad mesébe illő, már-már hihetetlen jeleneteket és nagyon is valóságos dolgokat. A kapcsolatok igaziak, a problémák a való életet idézik, csak a körítés, a véletlenek sokasága tartja a fikció határán. Ez pedig határozottan tetszett. 

A rajzstílusra sem lehet panaszom. A szerző egyedi stílusa minden képkockában fellelhető. Különösen tetszettek a chibi részek, bár ezeket általában nem értékelem sokra. Néha persze szükségesek, ám többnyire csak idő és energiatakarékosságnak tűnnek. Itt viszont kifejezetten szerettem a dühös chibi-Christ. Nagy piros pont érte!

Ez tehát egy kissé őrült manga, izgalmas történettel, tetszetős karakterekkel nagyszerű rajzstílusban. Jól szórakoztam rajta és kíváncsian várom, mi lesz a következő conon és persze azt is, hogyan alakul a butus író és a napszemüveges idegen kapcsolata. Drukkolok nekik.

Mangakedvelőknek meleg szívvel ajánlom, ha jártak már animeconon, ha nem. 

Egy rajongó alkotása
Nem csak rám volt nagy hatással Chris dühös oldala... 

Kiegészítés:

Manga címkét kapott, ahogy nálam minden képregény, mégis van néhány paraméter, amit jobb, ha megadok.

Először is a szerző, Svetlena Chmakova, ahogy  a neve is sugallja, orosz származású. 

Másodszor ez egy angol nyelvű manga, vagyis csak a stílus japán, semmi más.

Harmadszor pedig a Tokyopop adta ki az USA-ban.

Összefoglalva tehát egy japán stílusú képregény orosz szerző tollából, angol nyelven, egy amerikai kiadónál. Kész nemzetközi vegyes saláta. Igazi ínyencség!

A magyar megjelenésért pedig a Mangattackot illeti a köszönet.