84. Könyvhét

Igyekszem minél több könyves eseményre elmenni, így az idei Könyvhetet sem hagyhattam ki. Már harmadik alkalommal bolyongtam a fővárosi standoknál néhány friss szerzemény után kutatva, élményekkel gazdagodva. Mégis úgy érezem, ez nem az én könyves eseményem, mivel ismét akadt egy kis negatívum, ahogy az elmúlt évek során is megesett. (Tavalyi könyvhétről is írtam élménybeszámolót, akit érdekel, elolvashatja ITT)

Zsákmány

Idén két könyv csábított a Vörösmarty térre.

Az egyik Cassandra Clare új könyve, a Végzet ereklyéi sorozat ötödik kötete. Árnyvadász rajongó vagyok, így azonnal le akartam csapni rá.

A másik Pergel Zsolt Apácabordély című könyve, amit az Atlantic Press Kiadó ígért. Molyon híresztelték ugyanis, hogy szombaton, mikor kilenc szerzőjük is dedikál, ingyen könyvet osztogatnak a lelkes molyocskáknak egy titkos jelszó bemondása után. 10 kötet közül lehetett választani és én a fent említett mellett ragadtam le. Egyrészt mert egykötetes darab, vagyis végre nincs még x kötetnyi folytatása, másrészt Magyarországon játszódik egy érdekes időszakban. Mivel az elmúlt hónapokban úgyis belemerültem a 20. századi történelembe, csak mélyült vonzalmam.

Így történt, hogy szombat délután elzarándokoltam a Könyvhétre. Ezúttal egyedül vágtam neki és csak a molyos kitűzőm hirdette kilétemet.

Hatalmas tömeg fogadott, szinte tolongtak az emberek a standoknál. Tettem egy gyors kört felmérve a terepet, hogy betájoljam magam.

Kicsit tartottam a sok akciótól, mivel néhány kiadónál volt akciós doboz és most nem akartam engedni a kísértésnek. Azonban az Agave és az Ulpius-ház dobozkájában pénztárcám megkönnyebbülésére nem találtam kedvemre valót. Lézengtem kicsit a tömegben megszemlélve az épp dedikáló szerzőket és molyos kitűzőket számlálva. Itt is, ott is felvillant egy-egy.

Aztán betámadtam a Könyvmolyképző Kiadót és beszereztem az Elveszett lelkek városát picivel nagyobb kedvezménnyel, mint számítottam rá. Ráadásul a könyvben lapult két cetli is, amiből az egyik 30%-os kupon volt a Bane krónikák első részére. Nem valószínű, hogy fel fogom használni, bár a megjelenés csak év végén lesz, így nem sürgős eldöntenem kell-e, mégis örültem neki.

Immár boldog könyvtulajdonosként mentem tovább az Atlantic Press standjához, ahol a legnagyobb tömeg fogadott. Sok-sok molyocska lézengett és kapkodta az ingyen könyvet. Beálltam én is közéjük, kitöltöttem egy kérdőívet, aztán megadtam a jelszót. Standos hölgy csak mosolygott kedvesen és megkérdezte, melyik könyvet választom. Mikor közöltem vele, "Apácabordélyt legyen szíves", kicsit leolvadt a mosolya. Nem hoztak belőle ugyanis elég példányt, így ha tovább osztogatja, nem marad a dedikálásra. (Pár órával később a szerző dedikált, ami szintén nagyon vonzott.) Bizonyára eléggé elszontyolodott képet vághattam, mert megsajnált és "Na, jó! Tessék, de ez az utolsó." mondattal mégis a kezembe nyomott egyet. Nagy boldogan öleltem magamhoz és szépen megköszöntem.

Aztán már álltam is tovább, mielőtt valaki, akinek már nem jutott, meglincselt volna. Mivel a Cor Leonis standja pont a szomszédban volt, ott találtam kicsit menedékre. Itt zsákmányoltam egy csudaszép könyvjelzőt, mert könyvjelzőkből sosem elég, és áttúrtam az akciós dobozt. Önuralmam azonban megmaradt és nem költöttem több pénzt.

Mivel már mindkét könyvet sikeresen a táskámban tudhattam, leültem kicsit olvasgatni, mikor eleredt az eső. Az addigi verőfényes napsütést csúnya felhők váltották fel és megérkezett az első zápor. Az egyik közeli üzletben kerestem menedéket sok hasonló ázott könyvbaráttal. Nagyjából fél órát vártam, mire csillapodott és kimerészkedtem újra lézengeni kicsit a standoknál, hogy elüssem az időt a dedikálásig. Csakhogy alig nyugodott meg mindenki, épp csak levették a fóliákat a könyvekről, mikor megérkezett a víz második hulláma. Ekkor viszont már villámlás és mennydörgés is kísérte a szakadó esőt, amit a Burger King bejáratába húzódva szemléltem.

Hosszú-hússzú percekig csak szobroztam a gyorsétterem küszöbén, mivel nem volt nálam esernyő, aztán meguntam. Amint csillapodott, siettem hazafelé. A standoknál lévő asztalok úgyis eláztak és továbbra is szemerkélt az eső, így nem tartottam valószínűnek, hogy lesz még dedikálás. Azzal vigasztaltam magam, mikor kissé megázva hazafelé baktattam, hogy majd legközelebb dedikáltatom és akkorra már véleményt is tudok mondani a könyvről.

A Könyvhét így jó is volt, hiszen két szép könyvet zsákmányoltam, meg nem is, mivel az eső elmosta a kedvem és egy aláírás lehetőségét.

Mégis azt mondom, hogy bár nem az én műfajom ez a hatalmas tömeg (Jobban szeretek megfontoltan könyvesboltban vagy interneten vásárolni, mint lökdösődő alakok között.) és kissé csalódottan távoztam, élmény volt elmenni. Bíztatok mindenkit, hogy ha van rá lehetősége, ne hagyja ki. Talán jövőre is megyek és talán akkor jobb lesz.

Csipetnyi hiúság:

Betűs körmök

Már régóta ki szerettem volna próbálni egy új körömdizájnt, csak mindig valami közbejött. Hol nem volt kedvem, hol nem volt időm, hol nem volt kellékem hozzá. Könyvhétre viszont sikerült összeszednem magam és végre betűk kerültek a körmeimre, ahogy az a mellékelt képen is látszik.

Hogy is készült? Nagyon egyszerűen:

Nem kell hozzá más, csak egy világos színű  és egy átlátszó körömlakk, néhány újságcetli, illetve egy kupica alkohol.

Utóbbi lehet bármi, ami színtelen, én pálinkát használtam, de a vodka vagy a tequila is tökéletesen megfelel a célra.

Elkészítés sem bonyolult, csak le kell festeni a körmöket a világos körömlakkal, megvárni míg teljesen megszárad, majd szerezni egy újságot és kis cetliket (2-3 centis) vágni belőle. 

Ezután jöhet a bűvészkedés az alkohollal. Én kupicába töltöttem kicsit, úgy könnyebb használni. Egyesével bele kell mártani a körmöket, hogy elborítsa őket az alkohol, majd az újságcetliket erősen rászorítani. Pár pillanat múlva lehúzva a papírt a körömről, a lakkon maradnak a betűk lenyomatai. Minél erősebben szorítjuk, annál jobban látszanak és vigyázni kell, hogy az újság ne mozduljon el közben. 

Miután az összes körömmel megismételtük a manővert és sikeresen összetintáztuk az ujjbegyeinket is (Nem kell félni, egy kis szappan leviszi.) nincs más hátra, mint egy réteg átlátszó körömlakk és már kész is.

A minta előnye, hogy gyorsan megvan és rövid, illetve hosszú körmökön is mutatós, az alapszínt pedig lehet variálni, ahogy épp kedvünk tartja. 

Én elégedett vagyok vele, bár kicsit talán halványak lettek a betűk. Akinek van kedve hozzá, próbálja ki. :)