Hová tűntél?

Kicsit nehéz összeszednem gondolataimat erről a könyvről.

Egyrészt magas elvárásokkal kezdtem bele, mivel az írónő másik könyve, Ha maradnék az egyik kedvenc könyvem. Ha rangsorolnom kellene a szívemben, akkor ezüstérmesnek mondanám, így talán joggal állítottam magas elvárásokat a "folytatása" iránt. Ez a könyv ugyanis kiegészítő kötete, mintegy folytatása kedvencemnek. 

Másrészt viszont nem is tudom, pontosan mire számítottam. Tudtam, hogy nem lesz ugyanolyan, hiszen ez már egy egész más történet, valahogy mégis összemértem őket.

Ezek alapján pedig valahol egy új kedvencre számítottam, ami elmaradt. Mégsem vagyok csalódott, mert kedvencem nem lett ugyan (nagyon nehéz elérni nálam ezt a szintet), de így is remek könyvnek tartom és cseppet sem bántam meg, hogy  a polcomon tudhatom.

A borító gyönyörű és kifejező. Nincs háromszáz oldal, vagyis meglehetősen rövidke, ám ettől csak bájosabb lesz. Ciceró Kiadó munkája, akiknek ezúttal is köszönöm az élményt.

Fülszöveg:

"HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?"

Gayle Forman még mindig gyönyörűen ír. Minden sora tele van érzelemmel és a zene szeretetével. 

A cselekmény szépen, fokozatosan bontakozik ki, miközben a múlt is életre kel minden második fejezetben. Az pedig, hogy mindezt Adam szemén át mutatja be külön piros pontot érdemel.

Ebben a könyvben is jelentős szerepet kap a gyász, a továbblépés, mégsem a tragédiám van a hangsúly, hanem a szerelmen. Adam és Mia ragaszkodással és mély érzelmekkel teli kapcsolatán. Az elkövetett hibákon és keserű akkordokon át egy igazán romantikus történetet kap az olvasó. Ugyanakkor megjelenik benne a zenész lét minden fénye és árnyéka. 

Nekem nagyon tetszettek Adam gondolatai a zenéről, a hírnévről és az egyre nagyobb felhajtásról. Az pedig külön öröm volt olvasni, hogy tudja ő jól, elindult egy lejtőn lefelé, meg szeretne állni, de nincs ereje. A sikert nagyon sokan hasonlóan élik meg, amit valahol meg tudok érteni köszönhetően Adamnek is.

"Keltsd fel hamar, ha itt a vége 

Míg kint az est aranyfaként ragyog

Fektess a lóherék ölébe

Segítség nélkül összeroppanok"

Ami még Adam zenei karrierét illeti, már megint sikerült találnom egy könyvbéli muzsikust, akinek biztosan lelkes rajongója lennék. Úgy szeretném meghallgatni a dalait, mert bár a dalszövegrészleteken (mint a fenti idézet meg a többi lejjebb) keresztül is ütősek, dallamokkal együtt sokkal nagyobbat szólnának. Szóval jelenthetem, már nem csak Narkotika (Forever) rajongó vagyok, hanem Üstökös imádó is.

"Tű és cérna, hús és csont 

A nyál kifolyt, a szív csak kong 

Bőrödön gyémántkék varratok 

Csillog a magány. Hallgatok."

Ahogy már írtam Forman hozza a formáját és minden szavával a szívre hat. Egy kisebb érzelmi hullámvasút ez a könyv, ahogy az olvasó is átérzi az Adam lelkében dúló harcokat. Először sajnáltam, hogy így alakult az élete, aztán dühös lettem Miára és válaszokat követeltem, majd dühös lettem Adamre, amiért nem tette meg egyből, aztán megértettem és elfogadtam, a végére pedig csendesen lehiggadtam. 

"Ruhám zsákban. Fölösleges 
Majd hálás lesz a Vöröskereszt 

A hegytetőről búcsút intek 

Penészszagod most is itt leng 

Mért hívlak, ha semmi válasz, 

hangom kiknek énekel 

"A hívott számon…" és a többi. 

Csak egy nyamvadt gép felel."

Egy kapcsolat mindig két emberen múlik és ez ebben a könyvben sincs másként. Mindkettőjüket megértettem és mindkettőjükre dühös voltam egyszerre. Ez persze csak azért lehetett így, mert bosszantott, hogy hagytak veszendőbe menni egy ennyire erős és ritka kapcsolatot. Néha szerettem volna megrázni őket, hogy térjenek észhez, ami a lapok gyors fogyásával egyre csak nőtt és nőtt bennem.

Talán ez a feszültség, a még mindig jelen lévő szikra a két főszereplő között és a múlt hamvai, amik megpróbálják elnyomni, jelentik a könyv legmegkapóbb tulajdonságát. Sikerült végig izgalomban tartania.

"Puskacső villan, s forog a tár 

Tiéd a döntés, kit ér halál 

Robban a halánték, iszonyú lárma 

Nyald le a vért 

Csak a lány marad állva"

Ezek alapján tehát nem lehet rossza szavam a könyvre. Szépen felépített romantikus történet tele mély érzelmekkel és elgondolkodtató háttérrel. Szerettem a szereplőket, ahogy az előző könyvben is szerettem őket. Jó volt ismét olvasni róluk és megtudni, mi lett velük három év távlatából. Mégis hiányzott nekem valami, amivel elérné azt a kedvenc szintet, amit az írónő másik könyve megugrott.

"A szívem helyén ólomdarab 

A doktor szerint ott is marad 

"Ne piszkáld, így jobb lesz, tudod 

A testedből majd nő rá burok" 

S ha kihúzom a reptérig, a detektoron átjutok"

Mindent összevetve bátran ajánlom mindenkinek, aki már olvasta az írónő másik könyvét. Azoknak pedig, akik még nem találkoztak Gayle Forman munkáival, csak annyit mondanék: itt az ideje. (Ha maradnék-kal érdemes kezdeni az olvasást.)

Búcsúzóul Adam egyik kedvenc száma:

Kiegészítés:
Ezúton üzenem a Ciceró Kiadónak, hogy még több Gayle Forman regényt követelek, amivel nem hiszem, hogy egyedül volnék. Már van is új regénysorozata (Just One Day, Just One Year), ami azonnal jöhet is magyarul a lelkes rajongóknak. Nagyon szeretnék még olvasni a tollából.