Erről a könyvről hallottam jót és kevésbé jót is. El szerettem volna olvasni, mert mindent a saját bőrömön akarok megtapasztalni és láttam is a könyvtárban, mint fel-felbukkanó kísértetet. Az utolsó lökést mégis a mozifilm adta. Elhatároztam, még a film megnézése előtt elolvasom és ezt a tervemet most sikerült is teljesítenem.
Könyvmolyképzős könyvecske a vörös pöttyös fajtából, vagyis könnyed tinifantasyt ígér és pont ezt is adja.
A borító egyszerű, de hatásos, ráadásul a lila szín a gyengém. Vastagságra meglehetősen elhízott darab öt és félszáz oldalával.
A borító egyszerű, de hatásos, ráadásul a lila szín a gyengém. Vastagságra meglehetősen elhízott darab öt és félszáz oldalával.
Szerzőpáros munkája és itt megragadom az alkalmat, hogy írjak kicsit rigolyámról.
Nem szeretem a több szerzőt is felvonultató könyveket, mivel úgy gondolom, az írás nem csapatmunka. Egy történet szellemi termék és akármennyi segítséget is kér vagy kap egy író, akkor is az a döntő, ami a fejében és a szívében van. A jó könyvek írója ismeri a munkája minden szegletét, azt is amit leírt és azt is, amit megtartott magának fejben. Ez pedig két ember esetében, két fejjel és két szívvel nehezen összeegyeztető. szóval ódzkodom a többszerzős könyvektől, hacsak nem novelláskötetekről van szó.
Nem szeretem a több szerzőt is felvonultató könyveket, mivel úgy gondolom, az írás nem csapatmunka. Egy történet szellemi termék és akármennyi segítséget is kér vagy kap egy író, akkor is az a döntő, ami a fejében és a szívében van. A jó könyvek írója ismeri a munkája minden szegletét, azt is amit leírt és azt is, amit megtartott magának fejben. Ez pedig két ember esetében, két fejjel és két szívvel nehezen összeegyeztető. szóval ódzkodom a többszerzős könyvektől, hacsak nem novelláskötetekről van szó.
Itt mégis azt kell mondanom, nem éreztem a zavart, a stíluskülönbséget és a darabosságot, így lehet cseppet erősek az előítéleteim. Ettől függetlenül tartom álláspontomat: egy könyvnek egy szerzője legyen, punktum.
Fülszöveg:
"Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat."
Tipikus ifjúsági regény, ha szabad ilyet mondanom, de nem sablon.
Igazán jó, újító mozzanatok vannak benne a szokásos fiatalkori románc kibontakozása mellett. Kezdetnek ott a narráció, ami kivételesen egy fiú szemszögéből mutatja be az eseményeket mind az ötszáz oldalon. Aztán van egy kompletten összerakott kisváros, aminek minden lakója pontosan illeszkedik a képbe és szerepébe. Ehhez hozzájön egy tucat rejtély és titok a múltból, no és egy csipet mágia.
Mindig szeretek boszorkányokról, jelen esetben pontosabban Igézőkről olvasni. Itt pedig akad varázslat bőven, bár kezdem unni a latin nyelvű varázsigéket. Oké, már alig ismerik ezt a gyönyörűen bonyolult, összetett nyelvet, de attól még nem kellene állandó jelleggel kizárólag varázsigékhez használni. Apropó latin, van egy kis hiba a történetben, az ugyanis hogy Ethan egyetlen latin szótár és nulla nyelvismeret segítségével pontosan lefordít egy fél varázsigés könyvet, eget rengető hülyeség. Még ha minden szót sikerül is felismernie, a mondat akkor sem fog összeállni neki nyelvtantudás nélkül... (Kettes számú rigolyám a latin nyelv.)
A cselekmény meglehetősen lassú mederben folydogál és akad benne töltelékrész. Engem az ilyesmi csak akkor zavar, ha közben nem köt le, itt viszont fenntartotta a figyelmemet, amiért nem éreztem vontatottnak. Ettől függetlenül a pörgős, akcióban dúsabb könyvekhez szokott olvasóknak talán túl lassú lehet.
Tetszett a visszaemlékezős szál, a látomások megtörték a dagályosság érzetét és engem mondjuk sokkal jobban izgatott Ginevieve és szerelme élete, mint a főhősök kapcsolata.
Itt kell áttérnem a szerelmi szálra, ami gyakorlatilag a könyv lényege. Igazi tinirománc, első látásra szerelemmel, bukdácsoló kamaszokkal, néha kicsit tömény romantikával és persze az elmaradhatatlan, mégsem lehetünk egymáséi szituval. Meglehetősen rózsaszín, Ethan egy romantikus lélek, azonban nem csöpögős. Nekem mégis hiányzott a szikra a kapcsolatukból, így nem fogott meg igazán.
Ami a szereplőket illeti, Ethan szimpatikus főhős, akit könnyű megkedvelni. Lena azonban már egy fokkal nehezebb eset. Nem mondanám hisztisnek, vagy logikátlannak, mert nem az, mégis van bennem egy kis ellenérzés. Zavart, hogy folyton azzal jött, Ethan nem érti meg milyen helyzetben van. Mivel senki bőrébe sem lehet belebújni, valóban nem tudni pontosan, mit érez a másik, ám ez nem is elvárás. Épp elég egy csipet empátia, a másik személyiségének ismerete és már át is lehet érezni a helyzetét. Ethanben pedig minden megvan ehhez, szóval Lena nyafogása teljesen értelmetlen és felesleges volt. Az iskolához és az ottani szörnyűséges emberekhez fűződő ragaszkodása pedig mazochizmus volt a köbön és számomra teljesen érthetetlen. Szóval őt nem kedveltem meg.
Viszont akadt más, akit igen, méghozzá Macon, aki az abszolút kedvencem kutyástól. Érdekes karakter és jól van felépítve. Amma ellenben nekem kevés volt. Olyan sokat vártam tőle az előzetes elmondások alapján, hogy a végén szinte csalódást okozott.
Lena családja - természetesen Macont kivéve - hidegen hagyott. Ridley idegesített, míg a többiek nem sok vizet zavartak. Még Link sem vett le a lábamról, pedig általában szeretni szoktam a barát státuszban felbukkanó szereplőket. A város többi lakóját pedig inkább nem minősíteném... (Tisztelet a kivételnek: Marian)
Karakter szempontjából tehát oké a könyv, nem rossz, de nem is kiemelkedő.
A cselekmény lassúsága ellenére is halad szépen, hogy nagy fináléban csúcsosodjon ki. A finálé azonban nem lett a legjobb. Engem nem győzött meg a csúnya, gonosz ellenfél, aki elég szánalmasnak tűnt és a vége is el lett nyújtva (értem itt a kitérőt Ethan apja miatt) és igazából nem adott semmi pluszt. Nem oldotta meg a problémát, bár tekintve hogy sorozatról van szó, ez nem is csoda, csak elhalasztotta a dolgokat. Lena pedig nem tűnt túlságosan intelligensnek, mikor a következmények felméréséről volt szó.
A polgárháborús szál pedig, ha már ennyit foglalkoztak vele és teletűzdelték a cselekményt utalásokkal rá, igazán lehetett volna hangsúlyos, rendes jelentőséggel.
Összességében tehát egy szórakoztató tinikönyv, minden erősségével és gyengeségével. Lekötött, úgyhogy nem bánom meg, hogy elolvastam.
Nyugodtan ajánlom azoknak, akik szeretik ezt a műfajt és könnyed, délutáni olvasnivalóra vágynak egy csipet misztikummal.
Kiegészítés:
Ahogy már említettem, ez a könyv egy újabb sorozat nyitó kötete.
Összesen négy részből áll, aminek mindegyik kötete megjelent már angolul, míg magyarul az első három részt (Lenyűgöző sötétség, Lenyűgöző Káosz) olvashatják a rajongók. A befejező kötet, Beautiful Redemption, magyar megjelenéséről nem szolgálhatok friss hírrel, ám mivel a harmadik kötet idén került a boltokba, 2014-nél előbb nem valószínű, hogy megjelenik.
A második kötetet is láttam már a könyvtárban, úgyhogy ha sikerül elcsípnem, teszek vele egy próbát.
A Könyvmolyképző Kiadó a mozifilm apropóján felbuzdulva újra kiadta az első kötetet immár filmes borítóval. Engem nem hoznak lázba ezek a filmes borítók (jobban szeretem az eredetieket), de biztos van akinek tetszik, feltéve hogy nem csalódott a filmben és a színészekben.
Ami a filmet illeti, még nem láttam, de hamarosan megnézem és írok is róla vagy külön bejegyzésben, vagy a filmes rovatomban. Ha jól tudom, nem aratott elég nagy sikert a mozikban, így a folytatását elkaszálták. No, de aki kíváncsi a továbbiakra, annak ott vannak a könyvek.
Még egy utolsó megjegyzés: nagy piros pont a szerzőknek, amiért a könyvben szerepelt Budapest. Mindig mosolygok, ha magyar vonatkozásokra bukkanok. :)
Tetszett a visszaemlékezős szál, a látomások megtörték a dagályosság érzetét és engem mondjuk sokkal jobban izgatott Ginevieve és szerelme élete, mint a főhősök kapcsolata.
Itt kell áttérnem a szerelmi szálra, ami gyakorlatilag a könyv lényege. Igazi tinirománc, első látásra szerelemmel, bukdácsoló kamaszokkal, néha kicsit tömény romantikával és persze az elmaradhatatlan, mégsem lehetünk egymáséi szituval. Meglehetősen rózsaszín, Ethan egy romantikus lélek, azonban nem csöpögős. Nekem mégis hiányzott a szikra a kapcsolatukból, így nem fogott meg igazán.
Ami a szereplőket illeti, Ethan szimpatikus főhős, akit könnyű megkedvelni. Lena azonban már egy fokkal nehezebb eset. Nem mondanám hisztisnek, vagy logikátlannak, mert nem az, mégis van bennem egy kis ellenérzés. Zavart, hogy folyton azzal jött, Ethan nem érti meg milyen helyzetben van. Mivel senki bőrébe sem lehet belebújni, valóban nem tudni pontosan, mit érez a másik, ám ez nem is elvárás. Épp elég egy csipet empátia, a másik személyiségének ismerete és már át is lehet érezni a helyzetét. Ethanben pedig minden megvan ehhez, szóval Lena nyafogása teljesen értelmetlen és felesleges volt. Az iskolához és az ottani szörnyűséges emberekhez fűződő ragaszkodása pedig mazochizmus volt a köbön és számomra teljesen érthetetlen. Szóval őt nem kedveltem meg.
Viszont akadt más, akit igen, méghozzá Macon, aki az abszolút kedvencem kutyástól. Érdekes karakter és jól van felépítve. Amma ellenben nekem kevés volt. Olyan sokat vártam tőle az előzetes elmondások alapján, hogy a végén szinte csalódást okozott.
Lena családja - természetesen Macont kivéve - hidegen hagyott. Ridley idegesített, míg a többiek nem sok vizet zavartak. Még Link sem vett le a lábamról, pedig általában szeretni szoktam a barát státuszban felbukkanó szereplőket. A város többi lakóját pedig inkább nem minősíteném... (Tisztelet a kivételnek: Marian)
Karakter szempontjából tehát oké a könyv, nem rossz, de nem is kiemelkedő.
A cselekmény lassúsága ellenére is halad szépen, hogy nagy fináléban csúcsosodjon ki. A finálé azonban nem lett a legjobb. Engem nem győzött meg a csúnya, gonosz ellenfél, aki elég szánalmasnak tűnt és a vége is el lett nyújtva (értem itt a kitérőt Ethan apja miatt) és igazából nem adott semmi pluszt. Nem oldotta meg a problémát, bár tekintve hogy sorozatról van szó, ez nem is csoda, csak elhalasztotta a dolgokat. Lena pedig nem tűnt túlságosan intelligensnek, mikor a következmények felméréséről volt szó.
A polgárháborús szál pedig, ha már ennyit foglalkoztak vele és teletűzdelték a cselekményt utalásokkal rá, igazán lehetett volna hangsúlyos, rendes jelentőséggel.
Összességében tehát egy szórakoztató tinikönyv, minden erősségével és gyengeségével. Lekötött, úgyhogy nem bánom meg, hogy elolvastam.
Nyugodtan ajánlom azoknak, akik szeretik ezt a műfajt és könnyed, délutáni olvasnivalóra vágynak egy csipet misztikummal.
Kiegészítés:
 |
| filmes könyvborító |
Összesen négy részből áll, aminek mindegyik kötete megjelent már angolul, míg magyarul az első három részt (Lenyűgöző sötétség, Lenyűgöző Káosz) olvashatják a rajongók. A befejező kötet, Beautiful Redemption, magyar megjelenéséről nem szolgálhatok friss hírrel, ám mivel a harmadik kötet idén került a boltokba, 2014-nél előbb nem valószínű, hogy megjelenik.
A második kötetet is láttam már a könyvtárban, úgyhogy ha sikerül elcsípnem, teszek vele egy próbát.
A Könyvmolyképző Kiadó a mozifilm apropóján felbuzdulva újra kiadta az első kötetet immár filmes borítóval. Engem nem hoznak lázba ezek a filmes borítók (jobban szeretem az eredetieket), de biztos van akinek tetszik, feltéve hogy nem csalódott a filmben és a színészekben.
Ami a filmet illeti, még nem láttam, de hamarosan megnézem és írok is róla vagy külön bejegyzésben, vagy a filmes rovatomban. Ha jól tudom, nem aratott elég nagy sikert a mozikban, így a folytatását elkaszálták. No, de aki kíváncsi a továbbiakra, annak ott vannak a könyvek.
Még egy utolsó megjegyzés: nagy piros pont a szerzőknek, amiért a könyvben szerepelt Budapest. Mindig mosolygok, ha magyar vonatkozásokra bukkanok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése