Ház a tónál

Az év utolsó bejegyzése...
Lassan két éve blogolok talán javuló tendenciában, már ami a bejegyzéseim gyakoriságát illeti.
Mivel véleményemet a szilveszterről már korábban kifejtettem bőségesen tárgyalva eddigi tapasztalataimat, most inkább az aktualitásokra koncentrálok.
De előbb muszáj írnom egy filmről.
A Ház a tónál egy igazán érdekes alkotás. Sokat hallottam már felőle és átlagban pozitívabb kritikákat. Fura, de most hogy picit utánakerestem több negatív véleménybe is botlottam.
Egyik nyáron kölcsönbe kaptam dvd-n egy tucat másik filmmel együtt. Akkor nem keltette fel az érdeklődésemet. Nem voltam romantikus hangulatban, így nézetlenül adtam vissza. Most viszont ez a film lett az egyetlen műsor, amiért bekapcsoltam a tévét.
Egyáltalán nem nézek tévét. Néha hétvégente rám jön a nosztalgia és reggeli rajzfilmre vágyok, ami helyett vagy borzalmas grafikájú förmedvényeket vagy valami egész más agysorvasztó műsort találok. Szóval a tévé szerintem butít, felesleges vackokkal tömi az ember fejét és még az elvétve akadó jó műsorokat is reklámokkal pakolja tele.
Mindezek ellenére, miután hazaértem a rokonaimtól és a karácsonyfa árnyékában valami néznivalóra vágytam, bekapcsoltam és gyöngyszemre bukkantam.
Íme az ismertető, kivételesen saját összeállításban:

"Kate (Sandra Bullock) a munkája miatt megválik a gyönyörű tóparti házától. A postaládában üzenetet hagy a következő lakónak. Alex (Keanu Reeves), az építész beköltözik egy elhagyatott tóparti házba és megtalálja Kate levelét. Meglepődve válaszol rá, így kezdetét veszi a levelezés két más-más idősíkban élő ember között."

Egy dolgot mindenkinek tudnia kell erről a filmről mielőtt belekezdene: romantikus.
Mikor elkezdtem nézni tisztában voltam vele, mégis az egyre furább események más irányba is elterelték gondolataimat. Igen, gondolkodni szoktam a filmek alatt, így most sem tettem kivételt. Mégis, bár racionális típus vagyok és tényleg irracionális a filmbeli idősíkok keveredése, nagyon tetszett. Élveztem minden percét és kellemes érzésekkel gondolok vissza rá.
A filmnek ugyanis nem a két eltérő idősík a lényege, hanem a szerelem.
A levelezés önmagában romantikus dolog. Manapság már senki sem ír rendszeresen kézzel levelet. Pedig milyen szép is volna. Sokkal személyesebb, belsőségesebb így beszélgetni, mint mondjuk e-mailben.
Tehát a romantikus kapcsolat adva van, már csupán a bonyodalom hiányzik, amit az eltérő idő biztosít. Amúgy az idő relatív ugyebár. Szóval itt sem a dátumot vagy az órát kell nézni, hanem magát az időt. Mindenkinek eltérő a ritmusa. A film szereplői is így vannak ezzel. Én átvitt értelmet is látok benne, hogy a két idősík az ő belső idejük. Mindegyik egy más szinten áll és előbb egyensúlyba kell hozniuk a ritmusukat, mielőtt valóban együtt lehetnének. Lehet, hogy kicsit bonyolultan fogalmaztam, de talán aki látta a filmet, érti mire gondolok.
A történet nem szól másról, mint a várakozásról és a megfelelő, sorsdöntő pillanatokról. Arra buzdít, hogy ha nem vagyunk elégedettek a jelennel, megéri várni valami jobbra, illetve a közhelyes mégis pontos mondásra: "türelem rózsát terem".
Jó színészeket választottak hozzá, így már akár miattuk érdemes megnézni.
Nekem nagyon tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, aki valami romantikusra vágyik és nyitott szívvel tekint a csodákra.

Hogy mivel töltöm az év utolsó napját?
Eredeti tervben valami olyannal, amihez kedvem van és boldoggá tesz.
Gyakorlatban: nem úgy haladtam a hétfői vizsgám anyagával, ahogy szerettem volna, így délután kettőig még a magyar középkorban bolyongtam. Most meg olyan vagyok, mint akit kimostak, megrágtak és eltapostak. Legszívesebben aludnék, míg 2012 nem lesz.
Mégsem teszem, mert hiába vagyok fáradt, véreres a szemem a tanulástól és rossz a kedvem fogalmam sincs mitől, tehetek valamit, ami örömet okoz: olvashatom a Bukott angyalok városát. Úgyhogy ezt is fogom tenni, elmerülök az árnyvadászok világában és nem gondolok sem az óévre sem az újévre.


Sikerekben gazdag Sárkány évét kívánok minden erre tévedőnek! =)