Jó néhány vonatút és egy kis éjszakai elszántság kellett, hogy kiolvassam.Mikor elkezdtem, éreztem, hogy mennyire hiányzott már Temeraire és Laurence. Szinte szívtam magamba a sárkányokat, na meg Napóleon korát.
Aztán cseppet ellaposodott, majd újra fellendült és az utolsó negyed kifejezetten izgalmasra sikerült, mérgelődtem is, mikor le kellett szállnom a vonatról és nem olvashattam végig. Azonban tegnap éjjel, ünnepek, süti okozta álmosság ide vagy oda, befejeztem. Mielőtt azonban belemennék a részletekbe, jöjjön a szokásos fülszöveg:
"Alig értek véget Őfelsége Repülő Hadteste kapitányának, Will Laurence-nek és különleges sárkányának, Temeraire-nek kínai kalandjai, egy titokzatos követ tartóztatja fel őket, aki új, sürgős parancsokat hoz egyenesen Nagy-Britanniából. A birodalom három értékes sárkánytojást vásárolt az Ottoman Birodalomtól, ezért Laurence-nek és Temeraire-nek Isztambulba kell menniük, hogy onnan Angliába kísérjék az értékes szállítmányt. Nincs sok idejük, mert a kis sárkányok bármikor kikelhetnek. A küldetést azonban állandó fenyegetések kísérik. Ezek hátterében a kínai sárkány, Lien mesterkedései állnak, aki Temeraire-t vádolja reptetője haláláért, és megesküdött, hogy a bosszú érdekében Napóleon mellé áll. Végül, amikor Laurence, Téméraire és barátaik váratlan helyről is árulással kénytelenek szembenézni, nem marad más választásuk, mint a merész ellentámadás. Csakhogy mennyi esélyük lehet Bonaparte hatalmas, kérlelhetetlen seregével szemben?"
Ez a kötet a sorozat harmadik része, így aki még nem hallott róla, annak ajánlom figyelmébe a korábbi két kötetről szóló bejegyzéseimet (Őfelsége sárkánya, A jádeköves trón).
Novik ebben a részben is hozza a formáját. A leírásai pontosak, mindig elejt egy-egy humoros részletet és sokat ír sárkányokról. Imádom a sárkányokat, bár ezt olvasóim már úgyis tudják.
A kezdés jó, izgalmas, figyelemfelkeltő. Aztán nekem mélyrepülésbe kezdett, mivel úgy éreztem, ennek a kötetnek is olyan vontatott lesz a közepe, mint a másodiknak. Szerencsére tévedtem. A hosszú utazás közben akadt bőven kaland, így nem laposodott el teljesen, ráadásul a tojások és a körülöttük folyó mizéria is fenn tartotta a figyelmemet. Noviknak egyszerűen ilyen lassú víz partot mos a stílusa és kész. Van akinek ez nem tetszik és van, akinek igen, mint én.
Laurence és Temeraire hozta a formáját. Ugyanúgy szeretem őket, mint az előző kötetekben. Ahogy a legénység többi tagja is belopta magát a szívembe, bár örülnék, ha Emily kicsit többet szerepelne.
A bürokratákat még mindig rühellem és néha annyira bosszantó volt a sok szabály és udvariassági formula, amit be kell tartaniuk. Aztán persze eszembe jutott Napóleon meg a harcmodora, így csak helyeslően bólogattam fogcsikorgatva is.
Akadt egy új kedvenc szereplő is Tharkay. A titokzatossága, a stílusa valahogy megfogott. Kedvelem az ilyen cseppet ellentmondásos érzelmeket kiváltó szereplőket. Remélem, a további kötetekben is felbukkan majd.
Lient még mindig nem tudom negatív szereplőnek tekinteni. Annyira sajnálom, hogy így alakult az élete és kitartásával, még így is, hogy a főszereplők ellen játszik, tiszteletet érdemel.
Mégis a legnagyobb pozitívum ebben a kötetben az, hogy végre felbukkant Napóleon. Már nagyon vártam, mikor és hogyan lép színre, erre a legváratlanabb pillanatban betoppant.
Történelmileg azt hiszem, egész hiteles, már ami a helyszíneket és a csaták kimenetelét illeti, bár erről majd később fogok véleményt formálni, ha végre eljutok Napóleon koráig.
Összességében jó kis könyv. Sárkánykedvelőknek ajánlom és azoknak, akik érdeklődnek a Napóleoni háborúk iránt. Persze, szigorúan a sorozat elején kell kezdeni, úgy az igazi.
Jelentem, túléltem a Karácsonyt. Nem kaptam sütimérgezést, nem zabáltam magam a másvilágra és még a karácsonyi égők sem csaptak agyon. Hogy ez jó-e vagy sem, azt majd a vizsgaidőszak végén kell megkérdezi. Na, ja vizsgaidőszak, ami azt jelenti, hogy hiába kaptam egy egész seregnyi könyvet, tartanom kell a távolságot és a mértéket. Helyette bújhatom a jegyzeteket, tankönyveket és magolhatom a fogalmakat, évszámokat a vaktérképről nem is beszélve.
Pedig olyan egyszerű lenne henyélni, olvasni, sorozatot nézni, vagy csak aludni egész nap... De példát veszek Laurence-ről: első a kötelesség.
PS: Nem tudom, mennyire látszik a képen, de az idei karácsonyi körömdizájnom a barna alapon narancsok. ^^
A bal kezem 6 karkötő, míg a jobbon csak 4, méghozzá a KönyvmolyCON-on beszerzett funny brands. A gyűrűt pedig még tavaly karácsonyra kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése