Bukott angyalok városa

2012 első bejegyzését az év első olvasmányáról írom. Már nagyon vártam a megjelenését és nem kellett csalódnom. Mielőtt azonban részletekbe merülnék, egy gyors áttekintés, miről is van szó.

Cassandra Clare nagy sikerű, ám véleményem szerint nem elég ismert sorozata a The Mortal Intsruments (Végzet ereklyéi).
Eredetileg trilógiának készült, ami a Csontváros, Hamuváros és Üvegváros köteteket foglalja magába. Mindhárom könyv elérhető magyar fordításban és már írtam róluk korábban külön bejegyzéseket. Vigyázat, Csontvárossal tessék kezdeni, mert könnyű spoilerekbe botlani a témával kapcsolatban.
Az írónő kreativitása azonban nem csappant a könyvek írásával, így tervezett egy másik trilógiát is ugyanazokkal a főszereplőkkel. Csakhogy, időközben felmerült, hogy túl szoros a kapcsolat a tervezett új könyvekkel, így összevonták az egészet. Vagyis, bár a végzet ereklyéihez kapcsolódó kalandok az Üvegvárossal véget érnek, ezen a néven fut tovább a sorozat pontosan hat kötet erejéig.
A negyedik kötet a jelenleg aktuális Bukott angyalok városa.
Meg kell még jegyeznem, hogy Clare ír egy másik trilógiát is a The Infernal Devicest, ami szintén az árnyvadászok világába kalauzolja az olvasót, csakhogy a modern New York helyett a viktoriánus Angliába. A Végzet ereklyéihez viszonyítva ez amolyan kiegészítő előzménynek tekinthető.
Érdekesség: tervbe van véve még egy kiegészítő trilógia is, ami pedig a jövőben játszódna egy új generáció szereplőivel, ez azonban még csupán elméleti síkon létezik.
Nos, ennyit Clare könyveiről, jöjjön a friss kötet.

Mint már említettem, ez a sorozat negyedik darabja, vagyis aki nem ismerné az előzményeket sürgősen pótolja és ne olvassa tovább a bejegyzést. Hiába igyekszem spoilermentesen írni, előfordulhatnak kisebb elszólások.
Nagyon-nagyon vártam ezt a könyvet. Teljesen beleszerettem az árnyvadászok világába és szinte elvonási tüneteim voltak nyár óta, mikor befejeztem az Üvegvárost.
Most viszont megkaparinthattam, így stílusosan ezzel zártam, illetve kezdtem az évet, a szilvesztert a Bukott angyalok városában töltöttem.
A fülszöveg nem a legjobb, talán cseppet elszálltak a marketingesek, mikor írták.

"A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.
Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is."

A borító beleillik a sorozatba, mégis a narancssárga nem igazán az én színem és jobban szerettem,mikor titokzatosan csak az állukig látszottak a szereplők.
Mivel tényleg nem akarok spoilerezni, cselekményről hallgatok, csak a benyomásokat osztom meg.
Mikor elkezdtem, éreztem, hogy jó lesz. Már az első fejezet hozta az egyik dolgot, amit imádok ebben a sorozatban, vagyis a humort. Eszméletlen jó szöveg van benne. A cinikus megjegyzések a gyengéim.
Azzal nem árulok el sokat, ha azt mondom, ez a könyv főleg Simon körül forog. Hiszen az Üvegváros befejeztével nála maradt az egyik nyitott kérdés. Tehát többségében Simonról lehet olvasni ebben a kötetben, de a többi szereplő is megvillogtatja magát egy-egy, vagy Clary és Jace esetében több fejezet erejéig.
A korábbi kötetekhez képest, itt szinte mindenki kap szólásjogot, vagyis a nézőpontváltás kiterjed szinte az egész szereplőgárdára.
Ami a szereplőket illeti, mindegyiket imádom. Annyira jól vannak összerakva, annyira egyediek, hogy öröm belesni a gondolataikba.
Simon amúgy a szívem csücske, már Csontváros óta. Éppen ezért készítettem a képen látható pulcsit. Igen, fanatikus rajongó vagyok a javából.
Jace pedig még mindig egy isten. Nyálcsorgatás beindul, mikor színre lép. A legjobb mégis az, ha Simon közelében van. Imádom, ahogy civakodnak.
Az új szereplők közül Kyle-t kell kiemelnem. Egy igazi színfolt a srác és annyira jól beilleszkedett a Simon-Jace vonalba, hogy csak na. Remélem, a további kötetekben is olvashatok róla.
Bár a kötet elején hiányoltam Alec és Magnus párosát, mikor színre léptek mégsem nyújtottak olyan sokat. Talán csak Alec, ahogy aktivizálta magát, meg persze volt jó néhány poén nekik köszönhetően. Őket is nagyon szeretem, de nem a kedvenceim.
Ami az ellenséget illeti, volt egy sejtésem, be is igazolódott (meg úgy általában elég kiszámítható volt ez a kötet) egy kis csavarral. A kötet aktuális "rosszfiúja" azonban nekem cseppet egyszerű szereplőnek tűnt. Valentine után már mindenki sablonos, hiszen ő az aki egyszerűen fenomenális. Igen, őt is szeretem minden agybajával és kegyetlenségével együtt. Clare egyik legjobb karaktere.
A cselekmény halad. Új problémák merülnek fel, új szereplők bukkannak fel és iszonyatosan nagyot üt a vége. Komolyan, felér egy lórúgással az utolsó rész.
Egyedül két problémám volt a könyvvel. Az egyik, hogy hiányoztak a "morzsák". Morzsák alatt az elejtett információ foszlányokat kell érteni, amikből a szemfüles olvasók összerakják a dolgokat, és amiktől a kevésbé leleményesek később a homlokukra csapnak, hogy: "Hát persze!". A másik pedig a hangulat. Olyan sötét, borongós ez a kötet, ami persze nem baj, csak annyira szeretem a szereplőket és olyan boldog voltam az Üvegváros befejezésével, hogy sajnálom őket.
Mindezek ellenére, egy cseppet sem csalódtam a könyvben és bátran ajánlom minden Végzet ereklyéi rajongónak. Megéri elolvasni.

Meglepődtem, hogy viszonylag sok negatív kritika kering az interneten róla. Most ezekre reagálnék, csak úgy vázlatosan.
Nekem az Üvegváros a kedvenc kötetem és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Aki olvasta, tudja miért mondom ezt és azt is tudnia kell, hogy felülmúlni egy ilyen zseniális befejező kötetet nagyon nehéz. Épp ezért nem értem, miért tartják olyan rossznak a többi könyvhöz képest. Azt mondják:
túl lassú - de a Csontváros is lassú
túl sok benne a párbeszéd - de hiszen ez adja a humor 99%-át
túl sokat nyavalyognak a szereplők - frászt, csak Clary nyavalyog, ám ez eddig is így volt, a többieknek minden okok megvan az önsajnálatra, az írónő nem kímélte őket
túl kiszámítható - tény, de jelentkezzen az, aki rájött a háttérben megbúvó főellenségre és most nem az utolsó részben mindenkit meglepő figurára gondolok
túl könnyen bánnak el az ellenséggel - Valentine magasra tette a lécet, de ha nincs ennek a könyvnek a végén az elegáns huszárvágás, temethetnénk a fél szereplőgárdát
Még csak annyit fűznék hozzá, hogy el kell olvasni és nem szabad az Üvegvároshoz viszonyítani. Majd a City of Heavenly Fire-t össze lehet vetni vele, de az még sajnos a jövő zenéje.

Még egy dolog van, amit muszáj kifejtenem. Belebotlottam ugyanis olyan kritikákba is, a sorozat egészére nézve, hogy Harry Potter koppintásnak titulálták. Én ennek csak pislogtam. Most megpróbálok a dolog végére járni.
Olvastam a Harry Potter könyveket is és szeretem őket. Rowling világa csodálatosan kidolgozott, csakúgy mint Clare képzeletének szüleménye. Ám a kettő még köszönő viszonyban sincs egymással, leszámítva hogy mindegyik főszereplői tinédzserek és mindegyikben van mágia.
Engem valahogy egyik olyan motívum sem győzött meg, amit párhuzamba állítottak a két sorozattal. Sőt, erőltetettnek éreztem és mindegyikhez tudnék mondani legalább még egy könyvet, vagy filmet, amit beállíthatnék melléjük.
Valahogy nem fér a fejembe, hogy egy ilyen egyedi világ, mint az árnyvadászoké, hogy hozható párhuzamba más világokkal.
De majd ha Ribizly hazajött Kínából, kezébe nyomom a Csontvárost és ő majd, mint fő Harry Potter szakértő megmagyarázza nekem a dolgokat.
Amúgy meg igen, elvetemült rajongó vagyok és mint az ilyenek általában, nem adok sokat a negatív kritikákra.
Persze, teljesen normális, hogy nem tetszik mindenkinek. Nincs olyan könyv a világon, ami elnyerné mindenki szimpátiáját és ez így van rendjén. Különbözők vagyunk, sokszínűek és más az ízlésünk, épp ettől érdekes a világ.