Randi

Muszáj kiírnom magamból, úgyhogy ez most egy cseppet személyesebb bejegyzés lesz.
Szóval a helyzet az, hogy vagy velem van a probléma, vagy úgy általánosságban ezzel a korszakkal. Mégis a józan ész és a barátaim az utóbbi felé billentik el a mérleget.
Kicsit talán régimódi lány vagyok, na meg különc, de erre gondolom, már minden olvasóm rájött. Mégis úgy érzem, reálisan nézem a világot és logikusan gondolkozom. Azonban ez mit sem ér, ha bizonyos fiúk összezavarnak mindent. Már zsinórban kétszer futottam bele egy csúnya csapdába, így most mindenki okulására és egy hatalmas kioktatásként az erre vetődő hímneműeknek, kifejtem véleményemet a randiról.
Igazából fogalmam sincs, mi bajuk a fiúknak a randival. Talán a szó nem tetszik nekik? Valahogy nem tudják kezelni, vagy nincsenek tisztában vele.
Íme néhány kritérium, jó tanács a témához:
1. Ha valakit randira hívsz, fogalmazz pontosan. Adj meg helyet és időpontot. Ez persze partner időbeosztásától függően változhat.
2. Ha már megbeszéltél egy randit, jelenj is meg. Ha nem teszed, gonosz vagy.
3. Ne legyenek elvárásaid. Senki sem esküvői tervekkel megy első randira. Csak legyél természetes, maradj addig, amíg jól érzed magad és ne görcsölj.
4. A randi után egyből el tudod dönteni, akarsz-e még egyet. Ha ezen gondolkoznod kell, akkor nincs értelme még egy randinak.
No, ugye, hogy nem is bonyolult?
Mégis csak olyan delikvenseket szedek össze mostanában, akiknek ez a néhány pont meghaladja a képességeit.
Viszont következik a nagy kérdés, amivel talán kezdenem kellett volna:
Mi számít randinak?
Az én szótáramban a randi az, ha két ember ismerkedés céljából találkozik, amiből később bármilyen kapcsolat lehet.
Ismerkedés, vagyis nem kell véresen komolyan venni. Mégis úgy vettem észre, hogy ez a rész is nehézségeket okoz elkényelmesedett, technikafüggő, modern emberkéknek. Nem kérem szépen, az internetes kommunikáció nem tartozik ismerkedés kategóriába. Ahhoz szemtől szemben kell látni azt, akivel beszélsz. A kommunikációnak ugyanis épp olyan fontos része a testbeszéd és a hangsúly, mint maguk a szavak.
Ennyit az általánosságról. Remélem, az általános vélemény valahol a fent említett dolgok körül oszlik meg.

És akkor jövök én.
Nem szeretem, ha köntörfalaznak, ha barokk körmondatokban kerülgetik a dolgokat, vagy célozgatnak. Velem egyenesen és nyíltan kell beszélni. Nincs sem időm, sem energiám a találós kérdésekre. Elfoglalt ember vagyok.
Ha valaki mond valamit, azt elvárom, hogy be is tartsa. Nem szoktam megszegni az ígéreteimet és nem beszélek a levegőbe, így elvárom ugyanezt másoktól is.
Ennek függvényében nekem egy olyan partner lenne az ideális, aki férfiként viselkedik. A probléma csak az, hogy nem csupán az úriemberek vannak kihalófélben, hanem a férfiak is. Talán a mi hibánk, hiszen olyan sok hülye kis csitri futkos a világban, aki rámenősségével felborítja a jól bevált sablont. A srácok egyszerűen gyávák lettek. Nem mernek leszólítani egy lányt és azért csűrik-csavarják a mondandójukat, mert félnek a visszautasítástól. Ez persze teljesen érthető, senki sem szeret pofára esni. Mégis ők lennének az erősebbik nem, ők azok, akik kevésbé veszik a szívükre a dolgokat. Egy lány a boltban fél füllel hallott megjegyzésen is képes órákig meditálni, míg egy fiú meg sem hallja az ilyesmit.
Régimódi lány vagyok. A fiú tegye meg a kezdő lépést és kész. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy elvárás lenne a részemről.
Félreértés ne essék, nem a kőkorban leragadt macsót keresem, nem is egy film vagy egy könyv férfi főhősét, akiért ezrek epekednek. (No, persze, ha Niko vagy Jace várna a karácsonyfa alatt piros masnival átkötve, nem panaszkodnék.) Hanem valaki olyat, aki határozott, aki mellett nem én vagyok a "keményebb", akit nem kell éjjel-nappal pátyolgatni és aki mellett nőként viselkedhetek.
Részemről ennyi lenne. Nem muszáj velem egyetérteni, ez csupán az én szuverén véleményem.
Jól esett kiírni magamból. ^^