Viszont ahhoz képest, hogy december van, nem érzem sem a karácsonyi hangulatot, sem a vizsgadrukkot. Csak úgy elvagyok a dolgaimmal, egyik napról a másikra tervezek és igyekszem nem belegondolni, mi vár rám januárban.
De ha már december és kivételesen időben letudtam a karácsonyi bevásárlást, foglalkozhatok nyugodt szívvel mániámmal. Ez időtájt ugyanis elnézőbb vagyok magammal szemben. Szóval bespájzolok könyvekből, nem is akárhogyan. Mai szerzeményemet a bemutatóján gyűjtöttem be. Írok is róla egy beszámolót.
Könyvbemutató jelentés:
Hétfő este kaptam a hírt, hogy a Kísértés Rt.-nek könyvbemutatója lesz. Egyből fellelkesedtem, mivel már nyár óta szemeztem vele, pedig akkor még meg sem jelent.
Aztán izgatottságom fokozódott más örömforrásoknak köszönhetően és még kísérőt is tudtam szerezni Pucca személyében. Jelenlétem tehát biztos volt. Már csak a könyv beszerzésének módja okozott kétségeket. Megrendeljem, vagy vegyem meg helyben?
Aztán eljött a péntek, vagyis a ma reggel és miután nagy nehezen kimásztam az ágyból, végigültem a szemeszter utolsó előadását és jó sokat sétáltam Pucca-val tanárt vadászva és ajándékot keresve, megérkeztünk a helyszínre.
Az Instant egy érdekes hely. Elég elvont, elég fura és elég elképesztően zseniális. Szeretem az ilyen hangulatú helyeket, olyan, mintha az ember egy másik világba cseppent volna.
Ahogy a mellékelt képen is látszik, a plafonon nyulak szaladgálnak, a berendezés tartozéka a műfű, az üvegház, a hatalmas bagoly és mindenféle bizarr kép. Nehezen tudnám leírni, ezt látni kell. Nekem bejött.
Szóval megérkeztünk. Nem is igazán tudtuk, hogy hova, kihez, mire is pontosan. Én könyvügyileg természetesen képben voltam, míg Pucca próbálta megérteni, mi folyik körülötte. Szegénykém kicsit oda volt, mivel alig aludt, hogy be tudja fejezni az egyik szemináriumi dolgozatot. Mégis eljött velem, amiért nagyon hálás vagyok.
Tehát bementünk, leültünk és nézelődtünk. Ismételten éreztem, hogy kívülálló vagyok, ahogy általában nagy társaságban szoktam. Túl antiszociális vagyok az ilyen csoportosulásokhoz. Most viszont, ellentétben a legutóbbi könyvbemutatóval, volt mellettem valaki, ami sokat számított.
Maga a bemutató kicsit késve kezdődött, amire előre fel voltam készülve. Aztán, mikor a mozgolódást követve körbeültük a rögtönzött pódiumot az írónővel, a "műsorvezetővel" és a kivetítővel, már csak egy lettem a sok néző közül, sikerült beolvadnom.
Volt vetítés, jó néhány érdekes információ a könyv keletkezéséről, több részlet felolvasása, vagyis minden, ami egy ilyen eseményen elvárt.
Amúgy az írónő fiatal egyetemista, akiben megvan a kezdő írók bája. Remélem sosem vetkőzi le ezt a légkört. Mosolygós, kicsit megszeppent a sok érdeklődőtől és nagyon kedves. Oh, elfelejtettem megemlíteni az elején, hogy magyar szerzőről van szó. Éljenek a hazai tehetségek!
Tehát a produkció nagyjából egy órát vett igénybe, aztán jött a dedikálás. Végül helyben szereztem be a könyvet kedvezményes áron, így még kevésbé van bűntudatom, amiért már megint könyvet vettem.
Pucca már nagyon álmos volt, és még a nyuszik a plafonon sem tudták felébreszteni, pedig igazán élénkítő hatásúak, mikor beálltam a nem kicsi sorba új szerzeményemmel. Cseppet lassan haladt, mivel mindenki kapott nem csupán egy aláírást, hanem egy rajzocskát is. Így eltartott egy ideig, míg rám került a sor és begyűjtöttem az aláírást egy flegma macskával egyetemben. Most pedig itt pihen mellettem a frissen nyomott kötet névre szólóan. Elégedett vagyok.
Összesítve nagyon jól sikerült ez a bemutató, Pucca-nak is tetszett, így örülök, hogy nem hagytam ki.
Majd írok a könyvről is egy külön bejegyzést, ha elolvastam, csak egyelőre más kötelességeim elszólítanak és túl hosszú az olvasásra váró kötetek sora. Viszont ez a könyv az élmezőnyben helyezkedik el. Vizsgaidőszakban jobb valami kimondottan szórakoztatót olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése