December van. Ez pedig nem jelent mást, mint csípős időjárást, ködöt, talán havat és vizsgákat. Az előbbiekkel semmi problémám, az utóbbi meg egyre fenyegetőbb. Mégis mindig a fontossági sorrendemet követem, vagyis egyszerre csak a legsürgetőbb problémára koncentrálok, vagyis a beadandó dolgozatokra meg az előrehozott vizsgámra. Lehet vennem kellene MagneB6-ot...Mégis a hipnózis rejtelmei helyett blogolok kicsit. Olyan régen írtam és már nagyon hiányzott a klaviatúra ritmusos hangja.
Ezúttal egy régi filmet hoztam.
A Sárkányszív 1996-os darab, vagyis meglehetősen régi. Nekem amolyan régi (gyerekkori) kedvenc. Mégis bár vagy tucatszor láttam, nem unom.
Mielőtt azonban belemennék a részletekbe, hoztam ismertetőt is port.hu-ról kölcsönözve:
"Bowen, az Ősi Törvény lovagja kardforgatásra okítja Einon herceget. Amikor a herceg apját, a gonosz királyt megölik, a csatában Einon is halálos sebet kap. A királynő a Sárkány barlangjába viteti a fiát, ahol Draco, a sárkány felajánlja fél szívét a hercegnek, aki megesküszik, hogy igaz és jó király lesz. Csakhogy Einon még apjánál is gonoszabb és az elkeseredett Bowen ezt a sárkányszívnek tulajdonítja. Megfogadja, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem találja és el nem pusztítja a sárkányt. Ám a viadal váratlan fordulatot vesz, a két ádáz ellenfél barátságot köt egymással."
Az alapsztori egy bizonyos sárkány, Draco köré épül. Imádom a sárkányokat. Már annyira oda vagyok értük, vagy inkább túl sokat olvasok róluk, hogy az egyik órán, mikor Napóleon és a légi hadviselés szóba került, (Ugyanis Napóleon fontolóra vette a léghajók bevetését, bár a kezdeti próbálkozás után azonnal le is tett róla.) kis híján benyögtem: Igen, a sárkányokat is bevette! ^^
Visszatérve a filmre, szerintem a karaktereken van a hangsúly.
Bowen és Draco kibontakozó barátsága igazán üdítő. Olyan jól évődnek egymással, mint a régi házasok. A szerzetes pedig egy vicces színfolt mellettük.
Einon külön kiemelést érdemel, vagyis inkább David Thewlist illeti a dicsőség, amiért ilyen jól megformálta az elkényeztetett, egoista, megalomániás, kissé őrült herceget. Aki nem ismerné fel, annak szólok, hogy David Thewlis a Harry Potter Lupinja.
A cselekmény pörög, kardozós, harcoljunk a jó ügy érdekében életérzéstől áthatott, mégis ha nem lenne Draco, sablonos lovagfilm lenne.
Draco bár grafikailag nem a legtökéletesebb, bár egy '96-os alkotáshoz képest nem is visszamaradott, mégis elég hiteles. Lehet elfogult vagyok, de minden hiányosságai ellenére, tetszik ez az ábrázolásmód. A személyisége pedig felturbózza a látvány hiányosságait. Külön ki kell emelnem a magyar hangját. Sinkovits Imre tökéletes választás volt. Ő kölcsönözte hangját Az oroszlánkirályban Mufasának és Ha eljön Joe Black című gigantikus alkotásban a Halálnak.
A zenéje csodálatos. Annyira hangulatos és egy bizonyos szám, annyira szép, szívhez szóló, hogy már ezért érdemes megnézni. Vagy legalábbis meghallgatni:
Randy Edelman - To The Stars
Igazából nem is tudom megmondani, mi tetszik ennyire ezen a filmen, persze a sárkányokon kívül. Egyszerűen szeretem és kész.
Azoknak ajánlom, akik régi fantasyt szeretnének nézni, sárkánybolondok, mint én, vagy kalandos, varázslatos kikapcsolódásra vágynak.
Megjegyzem, készült második rész is, ami nem rossz, de számomra nem veheti fel a versenyt az elsővel.
Helyzetjelentés:
Mint ahogy a bejegyzés elején említettem, kezdődik a vizsgaidőszak, ami még kevesebb szabadidőt jelent, így ritkán írhatok. És sajnos a könyvek közül is csak a tananyaghoz kapcsolódókat bújhatom. Persze így is beiktatok egy-egy regényt. Már alig várom, hogy a holnapi vonatúton végre visszatérhessek Cal és Niko világába. Csípős szarkazmusra van szükségem meg némi vérre...
Apropó könyvek, egyre csak gyűlnek az olvasnivalók. Legújabb szerzeményem: Carlos Ruiz Zafon - A szél árnyéka, amire már régóta vágyom. Viszont továbbra is a polcomon csücsül a Puskapor és Sárkányvér, Az árnyékvilág peremén és A könyvtolvaj. Nem is tudom eldönteni, melyik legyen a következő a Holdvilág után.
Ráadásul már alakítgatom a karácsonyi ajándéklistámat. Nagyon rákattantam Az éhezők viadalára, mivel már egy jó ideje szemezek vele és hamarosan kijön a film, ami biztosan becsábít majd a moziba. Én viszont jobban szeretem előbb elolvasni és csak utána megnézni. Így ez a kötet előkelő helyen szerepel. Viszont csábít, hogy egyszerre olvassam a folytatásait is, amik már megjelentek magyarul. Ugyanakkor a Shiver folytatása is érdekel... A bőség zavara, bár ha a City of Fallen Angels nem jön ki decemberben (amit nagyon-nagyon sajnálni fogok) talán megoldhatom középúton.
Oké, leállítom magam. Órákig tudnék beszélni/írni a kedvenc regényeimről...
Szia! Csak most fedeztem fel blogodat, így ezt a bejegyzést is csak most olvastam el.
VálaszTörlésA film szerintem egy csodálatos alkotás. Egyik kedvenc filmem nekem is. Valahogy Draco sokkal élethűbb számomra, a maga 96-os grafikájával, mint az Avatar túlspilázott, 3D-s világa (Jézusom, mindenki dicsérte nekem a látvány világot, hát én a mai napig nem értem, hogy ezen a MŰANYAG grafikán, mi olyan csodálatos...pedig 3D-ben néztem ráadásul...na mindegy, nem Puzsérkodok) Talán a jelleme és a csodálatos szinkron miatt.
Ez a film, egyszerűen egy uniqum a maga műfajában, egyszerűen (minden szempontból és kifejezetten jó értelemben) mesés, a vége pedig, megható lett és gyönyörű. A zenéje Isteni, ahogy a színészek játéka is. Ebben a filmben nagyon nehéz lenne rossz pontot találni.
A kettő egy nem rossz alkotás, de minden szempontból gyengébb. Gyengébb történet, gyengébb poénok. Illetve részemről utálom az olyan folytatásokat, amik nem kapcsolódnak az első filmhez semmilyen formában. Ezeket pénzlehúzós folytatásoknak hívom (no nem mintha a "rendes" folytatások nem ezért készülnének) és bár egy nagyon aranyos film, a nyálas végkifejlet egyszerűen mindenkinek ajánlott meséből, gyerek mesét csinál. Persze ez nem feltétlenül rossz, mégis eltörpül emiatt az első rész mellett. A második filmnek is vannak ám értékei.
Szia! Amint látom, egy véleményen vagyunk a filmmel kapcsolatban. :) Teljesen egyetértek a hozzászólásoddal, csodálatos ez a mű minden szempontból. A második részeket pedig én sem szeretem (szerintem is csak a pénz miatt léteznek).
VálaszTörlésAmi viszont az Avatart illeti, IMAX 3D-ben láttam és nekem tetszett. Igaz, engem sosem csupán a szereplők érdekelnek grafikailag, hanem a háttér és a környezet. Ezt pedig profin megoldották, még a stáblistát is végigültem (pedig már javában elmacskásodott a lábam), hogy a háttérben gyönyörködhessek. Engem a színvilág és a környezet kárpótolt minden hiányosságért. De hát ízlések és pofonok. :)