A titkos kör

Eléggé le vagyok maradva sorozatok terén. Mivel nincs túl sok szabadidőm, felfüggesztettem őket, mégis a hétvégén muszáj volt kicsit lazítanom. Ehhez pedig valami könnyed szórakozást kerestem, így botlottam bele A titkos kör (The Sercet Circle) című sorozatba.
Az első rész nem igazán fogott meg, olyan lagymatagnak tűnt. Aztán ahogy tovább néztem, azt vettem észre, hogy rohamosan fogynak az epizódok és még mindig ezt nézem a beadandóm megírása helyett. Egyszerűen beszippantott. Mielőtt azonban tovább részletezem, íme a szokásos ismertető:

"Cassie édesanyja halála után Chance Harborba költözik a nagyanyjához. Itt az iskolában szerzett friss barátai beavatják a titokba: régi boszorkányok leszármazottai, és szeretnék, ha Cassie csatlakoznak hozzájuk, hogy teljes legyen a “titkos kör”. A lány először nem hisz nekik, amikor is egyikőjük megmutatja neki az utat a mágia titkaiba. Az ellenség pedig a sötét erők oldalán álló felnőttek személyében fog feltűnni."

Igazából tipikus misztikus tinisorozat. Adva van a főszereplő csaj, a maga hímvonzó képességével, meg az irritáló tökéletességével a nyafogásról nem is beszélve. Megvan a hozzáillő srác is, a jó fiú, akinek naná, hogy van már barátnője. Nem is akárki, hanem Miss Tökély. Szóval első ránézésre tucatsorozat. A divat és elektronikus reklámok itt is állandó jellegűek. No, de mégis van benne valami, ami megfogott.
Végre mentes minden vérszívótól és bundás lénytől, csak a jó öreg boszik, akiket egyszerűen nem bírok megunni. Nagyon szeretem a mágiát és ez az egész boszitéma közel áll hozzám. Ráadásul a cselekmény is egyre jobb és jobb lett. Szép kis csavarokat raktak bele, bár nekem még így is teljesen kiszámítható volt.
Nagyjából minden sorozatban van egy szereplő, aki feldobja számomra az egészet. Ő az, akiért a laposabb részeket is érdemes megnézni. Ilyen Damon a Vámpírnaplókból, mert bár a sorozat cseppet sem érdekel már, csorgathatom a nyálam Ianre, Blair a Gossip Girl-ből, aki hiába egy manipulatív kígyó, én imádom és Castiel az Odaátból, aki már azzal mosolyt csal az arcomra, ha feltűnik. A jó sorozatokban tehát mindig akad valaki, aki személyes kedvenccé válik. Szerencsére, itt is találtam.
Faye stílusa egyszerűen pazar. A beszólásai ütnek, végre valaki, aki nem nyafog és úgy viselkedik, mint egy normális ember. Ráadásnak nagyon bírom a stílusát.
Vicces, hogy Phoebe Tonkin már az elején nagyon ismerősnek tűnt valahonnan. Több rész után esett le a tantusz, hogy ő volt abban a sellős sorozatban is, ami a tévében ment és elcsíptem belőle néhány képkockát. Az meg még érdekesebb, hogy az egy másik sellőből pedig vámpír lett a Vámpírnaplókban.
A többi szereplő valahogy nem fogott meg. A többség még irritál is cseppet a sok nyafogással.
Na, de a boszorkányság kárpótol mindenért még a jó pasik hiányáért is. Nekem egyik sem nyerte el a tetszésemet. Mégis ki kell emelnem Jake-et, vagyis inkább az őt megtestesítő Chris Zylkat. Szerintem ugyanis, ő az élő Ken barbie. Komolyan, én nem hittem volna, hogy Barbie baba örök társa, Ken létezhet. Nézzétek csak meg jól Christ kedves olvasóim és mondjátok, hogy nincs igazam! Szögletes arc, gumiszerűen masszív, hátranyalt haj, kiköpött Ken baba. :D
Összegezve nekem bejött ez a sorozat. Mágikus, izgalmas és könnyed. Ajánlom minden sorozatfüggőnek, legalább egy kóstoló erejéig. Boszirajongóknak pedig kötelező darab!

Szeretek sorozatokat nézni, de nem lesz elvonási tünetem, ha akár hónapokig nélkülük maradok, sőt egy idő után maguktól elveszítik jelentőségüket. Tisztelet a kivételnek, vagyis a Trónok harcának, aminek a második évadját repesve várom. Szóval nem vagyok függő. Könyvekkel azonban más a helyzet.
Ó, igen, már megint könyvekről fogok írni.
Néhány napja könyvzombinak tituláltam magamat, ami sokkal jobban kifejezi függőségem állapotát, mint az egyszerű könyvmolyság. Az én szenvedélyemhez ugyanis birtoklási vágy társul, ami nem sok jót ígér amúgy is vézna pénztárcámra nézve.A szenvedély betegség azonban épp attól veszélyes, hogy nem lehet leállni.
Szóval a héten megint rám tört...
Kezdtem a már korábban kitervelt karácsonyi bevásárlással, amiben három kötetet rendeltem magamnak.
Aztán elért hozzám a hír, hogy egy már nyár óta fejemben motoszkáló könyvnek bemutatója lesz pénteken. Bemutató, ergó dedikáltathatom, ergó ez is meg lett rendelve.
Aztán tegnap megtudtam, hogy mégis kijön Cassandra Clare Bukott Angyalok Városa című könyve, amit muszáj beszereznem. Megyek is érte szombaton a KönyvmolyCON-ra.
Ráadásnak pedig megrendeltem a Pongrác Kiadó egyik könyvét, mivel nyertem náluk vásárlási utalványt, így csak a postaköltséget kell állnom.
Nem lesz könyvhiány a karácsonyfa alatt...
Kész, menthetetlen vagyok. :D
Viszont boldog. Tegnap óta csak vigyorgok és alig várom a pénteki könyvbemutatót és a szombati könyves mókát. Mindegyikre sikerült kísérőt találnom. Csak győzzék elviselni túlpörgött könyvmániámat. ^.^

UI: A titkos kör is egy könyvsorozaton alapul, ráadásul a Vámpírnaplók szerzőjének tollából. Utóbbi, tekintve a számomra egyre romló színvonalat, nem sok jóval kecsegtet.
Ja, és eddig 9 részt adtak le belőle és januárban jön a folytatás.