December 16-17-18 az első magyar KönyvmolyCON időpontja. Helyszínt a Westend adta, míg a garantált molyélményt a kiadói standok.
Ma sikerült elmennem rá. Előzetes egyeztetés és a szokásos késésben vagyunk figura után Applequeen tisztelt meg társaságával. Bár ő nem nevezhető könyvmolynak, nem ismeri mondjuk a Könyvmolyképző Kiadó köteteit, mégis lelkesedett velem és jól érezte magát.
Íme a részletes jelentés:
Teljes harci díszben tíz perccel reggel 11 előtt értük el a bevásárlóközpontot. Nálam a harci viselet rajongásom tárgyát képezte és a következő kellékekből állt: az új The Mortal Instruments pulcsim, ami Simont hirdeti, rúna a bal kézfejen és az esős idő, na meg a legyünk már stílusos árnyvadászok dolog miatt hosszú szárú, fűzős bőrcsizma és fekete bőrnadrág. Applequeen inkább az időszakhoz öltözött Rudolf rénszarvasos pólójával.
Amint megérkeztünk a helyszínre, ami első ránézésre nem tűnt túl nagynak, beálltunk a hosszú sorba. Előzetesen lehetett interneten jelentkezni az eseményre és olvasójegyet szerezni, aminek bemutatása különféle ajándékokat és kedvezményeket jelentett.
Az első ilyen elő karácsonyi ajándék egy előzetes példány volt az Iron King, vagyis Vaskirály című könyvből. A kiadó még csak tervezi a kiadást és ezekkel az előzetesen kinyomtatott, de még nem ellenőrzött példányokkal akarja rá felhívni a figyelmet és felmérni, mekkora a kelendősége. Hát a sorból és a tényből, hogy alig egy óra leforgása alatt elfogytak a kötetek, nem lehet panasz az érdeklődésre. Sikerült nekem is beszereznem egyet, úgyhogy nagyon boldog és elégedett vagyok.
Applequeen elfelejtett olvasójegyet igényelni, így mint állítása szerint a fegyverhordozóm, nyújtott lelki illetve technikai támaszt.Vagyis jött velem, hozta a szerzeményeimet és osztozott lelkesedésemben.
Mivel elsősorban a Könyvmolyképző Kiadó érdekelt, itt indítottunk.
Nekiláttunk az akadályversenynek, ami öt standból állt és mindegyiknél egy könnyű kis feladat várt ránk. Véleményt kellett formálni, vagy kérdésre válaszolni. Standonként két percig tartott beszereznem a pipákat. Applequeen meg is jegyezte, hogy durván tolom, mert csak pislogott mellettem, főleg mikor az egyik standnál megfordult a helyzet és én magyaráztam a játékvezetőnek, mi a szitu. Ez történik, ha az ember lánya mániákus könyvbarát.
A végére hagytuk a legjobb feladatot, vagyis a lufifújást. Fekete Twilight kötetek címével fémjelzett lufit kellett felfújni. Meg is tettem és hála Applequeen fegyverhordozóm segítségének, még a hozzá adott műanyag rúdra is sikerült felszerelnünk. Ez a feladat tetszett a legjobban, örök gyerek vagyok. Szeretem a lufikat és büszkén villogva vonultam végig vele kétszer is a városon. Most pedig a koliszobám egyik polcához erősítve díszeleg.
Az akadályverseny elvégzése után begyűjtöttük a nyereményt, vagyis öt darab funny bands karkötőt. Ebből egyet Applequeennek adtam hű szolgálataiért.
Aztán végre megvehettem a Bukott angyalok városát, ami a nap csúcspontja volt. Örömködve simogattam a borítót és legyűrtem a kísértést, hogy beleolvassak. Ezt a kötetet ugyanis szilveszter éjszakára tartogatom.
Természetesen a többi kiadót is megnéztük. Mindegyiknél 20% kedvezményekkel csalogattak, de ennek kivételesen ellen tudtam állni, még az Ulpius-ház kínálatát is elkerültem, nehogy megkísértsen A lovak völgye. Viszont megálltam begyűjteni egy naptárt és az Agave kiadónál egy fehér-piros baseball sapkát.
Közben megskubizhattam a magyar szerzőket, már akik épp akkor a helyszínen lézengtek, vagy dedikáltak. Benina sajnos csak későbbre volt hivatalos, így őt elkerültem.
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és kiélhettem magam egy kicsit már ami a molyságomat illeti. Remélem, máskor is lesz alkalmam elmenni ilyen családias hangulatú rendezvényekre. Mindenki nagyon kedves, mosolygós és segítőkész volt, így az alap jó hangulat biztosítva lett.
Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Könyvhét, amire a nyáron mentem. Az túl nagy, szinte elveszik benne az ember és nincs meg a kellemes légkör a tömeg miatt, amitől meglehetősen sűrűn szabályosan irtózom.
A könyves móka után Applequeennél kötöttünk ki. Sült krumplit majszoltunk, teáztunk és csokipudingot nassoltunk hatalmas adag tejszínhabbal. Szinte betegre zabáltuk magunkat, aztán csak feküdtünk. Megnéztük a Next című filmet, ami nem volt rossz, de nem érdemel külön bejegyzést, zenét hallgattunk és sorozatoztunk. Mindketten Roswell rajongók vagyunk.
Örülök, hogy idén sokkal többet tudtam találkozni Applequeennel. Szinte rituálé a szombati filmezés, na meg a puding. Ez pedig azt jelenti, hogy minden furcsaságom ellenére, van szociális életem.
Rájöttem, hogy mit értett Ribizly, amikor azt mondta a pörgés, ha sok dologgal foglalkozik egyszerre, jó hatással van rá. Hát rám is, ugyanis fontos az egyensúly. Tudom, közhelynek hangzik, de a lelki béke az ilyen apró egyensúlyokban mutatkozik meg. Fontos, hogy teljes életet éljünk és ne csak egy dologra koncentráljunk. Nem jó, ha valaki csak a tanulásnak él és az sem, ha csak a bulizásnak. Mindennek megvan a maga ideje, csak ki kell alakítani egy ritmust, hogy megférjenek egymás mellett és ne szorítsák ki a másikat.
Itt a vizsgaidőszak, van egy csomó tanulnivalóm, kötelezők, amiket el kell olvasnom és még két beadandó, amit meg kell írnom. Mégis ahelyett, hogy rágörcsölnék ezekre, szerveztem magamnak kikapcsolódási programot, éltem társasági életet és igen, még tanultam is. Remélem, sokáig sikerül megőriznem ezt az egyensúlyt.
Bejegyzésem végére egy csodálatos képet hoztam.
A Hubble űrteleszkóp készítette ezt a mesébe illő képet. Aki eddig nem hitt volna a csodákban, hát itt a bizonyíték, angyalok márpedig léteznek, talán csak nem abban a formában, ahogy elképzeljük őket. ;)
Gyönyörű.
/Tudományosan: egy csillag születése./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése