Holdvilág

Szorgalmi időszak vége ide, előrehozott vizsga oda, ezt a könyvet befaltam. Két vonatút és egy kis vasárnapi lustálkodás és már megint várhatok. 3 év várakozás után, ez a néhány óra, amit a könyv társaságában tölthettem semmi. Újra el kell majd olvasnom, úgy hogy előtte az Éjvilágból is repetázom. Majd ha lesz időm... és kevesebb olvasásra váró könyv pihen majd a polcomon...
No, de miről is beszélek?
A Holdvilág Rob Thurman nagyszerű regénysorozatának második kötete, amire már egy egész örökkévalóság óta vártam. Korábbi bejegyzéseimben említettem, mennyire szeretném végre a kezemben tudni. Ez most teljesült.
A sorozat első részéről az Éjvilágról már írtam korábban egy bejegyzést Nightlife címen. Egyik kedvenc könyvem.
A Holdvilág hozza az írónő (Igen, jól olvasod, Rob Thurman nő.) stílusát. Cal még mindig szarkasztikus, Niko még mindig életem szerelme és Robin, nos, ő Robin és kész.
Mielőtt azonban jobban belemerülnék, íme a fülszöveg:

"Miután megmentette a világot családja pokoli ágától, Cal Leandros és rettenthetetlen bátyja Niko New Yorkban telepedtek le és még új munkát is találtak. Nyomoznak, és testőrködnek, ha kell. És a Nagy Almában, ahol hemzsegnek a természetfölötti figurák, jól megy az üzlet.
Legújabb megbízásuk miatt be kell épülniük a Falkába, a vérfarkas maffiába. Egy kispályás Falka főnök attól tart, hogy egyik riválisa el akarja tenni láb alól, és bizonyítékot akar szerezni erről. Az ügy a Holdvilág bár hátsó, nem emberek számára fenntartott pókerbarlangjában veszi kezdetét. Cal szerint ez is csak egy lesz a temérdek sok munkájuk közül, de fogalma sincs, mekkorát téved."

Kezdem a külsőségekkel. Annyira megszoktam már az ötszáz oldal feletti, vaskos köteteket, hogy szinte aprónak tűnt ez a könyv. Azonban, ahogy a mondás is tartja: kicsi a bors, de erős. A borító csodálatos, akár az első köteté. A lapok viszont sötétebbek, olyan szürkések. Bár nekem aztán mindegy amíg könyv formája van.
Egy dolog van, ami folyton bökte a csőrömet. Tudom, hogy sok macera volt a kiadás körül és örüljek csendben vagy sunnyogjak el, de egy lektort igazán kaphatott volna. Olyan gépelési hibákat, megduplázott szavakat, elhagyott betűket, vagy szóközöket találtam, amik mellett nem tudtam olyan könnyen elsiklani. Megbontották a csípős szöveget.
Ezen kívül egy bizonyos szó zavart. Hiába ugyanaz a fordító, aki tökéletes munkát végzett, hiszen meghagyta az írónő savként maró gúnyolódását és hihetetlen szófordulatait, mégis eltér egy szó. Robin állandóan "puck"-ként van emlegetve. Miért nem faun? Vagy kicsi kecske, ahogy Addy hívja? Kellett vagy húsz oldal, mire megszokta a szemem és nem punknak olvastam...
Ezekben ki is merült minden, ami számomra problémát jelentett.
Az első fejezet üt. Jó mélyen, hogy éreztesse az olvasókkal, ez az, ami kell nekik.
És igen, jelentem függő vagyok.
Szeretem Cal stílusát. Az okoskodó, szemét megjegyzéseit. Még az önmarcangoló baromságait és a kamikaze akcióit is.
Niko pedig... KELL NEKEM! MOST! Életem szerelme. Imádom a szőke tincseit, az önkontrollját, a gondolkodását és az összes pengét, amit magánál hord.
Robin külön fogalom. Az egója önmagáért beszél, nincs is mit hozzáfűznöm.
Georgina viszont még mindig semmilyen. Ahogy az első könyvben, úgy ebben sem sok vizet zavart, így nem lopta be magát a szívembe.
Promise viszont heves érzelmeket vált ki belőlem. Féltékeny vagyok. Féltékeny vagyok egy vámpírra, ami elég gáz, de Nikóért még ez is megéri.
Annyira jó volt újra látni őket. Már nagyon hiányoztak, még Abby is.
Nem is tudom, mit kellene írnom a cselekményről. Nem szeretnék semmit sem elszólni, így inkább csak azt mondom: pörgős, fordulatos és garantáltan izgalmas.
Csak ajánlani tudom, mindenkinek, aki szereti az urban fantasyt, nem zavarja a gyilkolászás és néhány cifra káromkodás Robin részéről, amik garantált röhögőgörcsöt okoznak.
Buzdítok mindenkit a vásárlásra, hátha ismételten sikerül csodát tenni és a Tuan Kiadó belátja, ez a sorozat a legjobb a repertoárjából, nem érdemes félbehagyni. Akár éveket is hajlandó vagyok várni rá, csak jöjjön a folytatás.
Megjegyzem, bár semmi kivetnivalót nem találtam ebben a történetben, az első kötet mégis felette áll. Nem tudom, megmondani miért, de az kibélelte a kedvenc könyveimnek kijáró bársonyszéket és makacsul ragaszkodik is hozzá.
Néhány idézet a végére kedvcsinálónak:

"Az azonnali halál és pusztulás nem kifogás arra, hogy elhanyagoljuk az elménket." - Niko egyik bölcsessége ^^

"– Most is biztos a reggeli rutin megy nála, vagyis csak ül az ágy szélén, és a falat bámulja, mintha most operálták volna ki az agyát.
– Meditációnak hívják, Cal – szólalt meg Niko mögöttem."

"Egy esélyed van. Ha elcseszed, vége. Ha nem, akkor is." - Cal bölcsessége

"Ha Robinnak volt hatodik érzéke, az csak és kizárólag a szexre volt beállítva… de az olyan erővel, hogy innen képes volt kiszúrni egy kanos marslakót is."

"Hermész, szopj le!" - Robin tud szitkozódni ^^

"Borzasztóan sajnálom, hogy felzabáltalak, cimbora. Mea culpa."