Mozgóképek XXIV.

Az elmúlt hónapban volt elég szabadidőm filmnézésre is, így most 7 filmet is hoztam. Több műfajból válogattam és bár a többség az újabbak közé tartozik, akad pár régebbi is.

Szél támad

"Hayao Miyazaki a japán animációs műfaj legismertebb művésze, akinek egész életművét rendkívüli rajongással követi a közönség. Utolsóként beharangozott filmje, a Szél támad a repülés motívumát járja körbe.Jiro arról álmodik, hogy repülőgépeket tervez. Mivel gyerekkorától erős szemüveget hord, és emiatt reménytelen, hogy pilóta legyen belőle, 1927-ben csatlakozik a legnagyobb japán repülőgéptervező mérnökcsapathoz. Tehetségét korán felfedezik, és a világ legelismertebb tervezői között tartják számon, majd egész életében óriási lendülettel dolgozik a repülés technológiai fejlesztésén. A film élete krónikája, és mindazon eseményeké, amelyek komoly hatással voltak rá: az 1923-as nagy földrengés, a gazdasági válság, a tuberkolózis-járvány, vagy Japán bekapcsolódása a világháborúba. Megismerjük Jiro szerelmét is, Naokót, illetve kollégáját, Honjót, akivel mély barátságot szőnek"

Miyazaki nagy rajongója vagyok, így mikor megtudtam, hogy új film kerül a mozikba tőle, ráadásul az utolsó, nem volt kérdés, megnézem-e. Nagyon szeretem a munkáit, nem csak a képi világuk miatt, hanem a hangulatokért is. Mindig be tudnak szippantani a történetbe és most sem kellett csalódnom.

Aki ismeri a mestert, az tudja, hogy oda és vissza van a repülésért, így cseppet sem meglepő, hogy utolsó filmje teljes egészében a repülés körül forog. Az viszont már egy cseppet váratlanul érheti a nézőt, hogy ez bizony egy komoly film. Komoly mondanivaló, repülés ellenére is több a mélység és kicsit szomorú is. A hangulat lopva cserkészi be az embert, észre sem veszi és mire a történet végére ér, teljesen beborítja, utána pedig nehezen engedi.

Bár kicsit másra számítottam, nagyon tetszett. Csak ajánlani tudom minden Miyazaki rajongónak. Aki pedig nem tudná, miben áll művészetének nagyszerűsége, az sürgősen járjon utána. 

(Súgok: sok animében vannak szemüveges szereplők, ám nagyon kevésben van a szemüvegnek árnyéka is.)

"Felkél a szél!... Meg kell próbálni élni! A roppant lég könyvem lapokra tépi" /Paul Valéry/

Sarah kulcsa

"Julia, az amerikai újságírónő egy francia férfihez ment feleségül. Az asszonyt megbízzák, hogy írjon egy cikket a hírhedt Vel' d'Hiv-razziáról. Az akció keretében 1942. júnus 16-án éjszaka tizenháromezer párizsi zsidót tartóztatott le a nácibarát Vichy-kormányzat. Az újságírónő megtudja, hogy a lakásnak, amit a férjével vásároltak, hatvan évvel ezelőtt egy zsidó család volt a tulajdonosa. Elhatározza, hogy kideríti, mi történt velük. Megtudja, hogy egyedül az akkor tízéves Sarah maradt életben."

A könyv elolvasása után kedvem támadt a filmhez.

Ez tipikusan olyan történet, ami papíron jobban hat. Érezhető, hogy a készítők mindent megtettek, hogy hűek maradjanak a könyvhöz és élvezetes filmmé gyúrják a történetet, mégsem sikerült teljesen. 

Remek volt, ahogy Sarah történetét kezelték, ahogy továbbvitték a szálat gyermekkoránál. Ezek a részek nagyon tetszettek. Viszont Julia szála ezzel szemben elmaradt. Nem maradt neki hely a kibontakozásra, amivel kissé érthetetlen lett a végére kikerekített jelentősége. Szerintem ez a film akkor lett volna igazán jó, ha a készítők bátrabbak. Ha mernek elszakadni a könyvtől és egyszerűen megvágják Julia szerepét. Ha nem ragaszkodtak volna családi élete teljes bemutatásához és a könyv utolsó fejezeteihez, sokkal jobban mutatott volna a vásznon. Így viszont cseppet darabos volt a két szál erőteljes kiegyensúlyozatlansága miatt és valószínűleg, aki nem olvasta a könyvet, az időnként elveszett Julia részleteiben.

Ettől függetlenül, aki olvasta a könyvet és kedvet érez a filmhez, vágjon csak bele. Sarah miatt érdemes megnézni.

Pompeji

"Időszámításunk szerint 79-et írunk. Pompeji, a Római Birodalom ékköve, a korrupció melegágya, a kísértés kikötője egykor veszélyes helynek számított a folyamatos földrengések miatt. Ám a Vezúv sötét haragja az első századra teljesen feledésbe merült. A birodalom gazdag lakói élik fényűző hétköznapjaikat, míg a rabszolgák az arénában harcolnak a túlélésért, de egy valamire senki nincs felkészülve: a szunnyadó tűzhányó pusztító erejére. Milo, a gladiátor (Kit Harington) az idővel fut versenyt, mikor egy váratlan földrengés következtében hatalmas robajjal kitör a vulkán: meg kell találnia szerelmét (Emily Browning), hogy kimenekítse a hamuval elárasztott városból mielőtt azt teljesen betemeti a láva, és a szüntelenül aláhulló kőzápor."

Miért néztem meg? Kit Harington. Van még kérdés?

A nők időnként szeretnek szép férfiakban gyönyörködni, én sem vagyok különb. Ez a film pedig tökéletesen megfelel a célnak még úgy is, hogy Emily Browningtól kiráz a hideg. Látványos akciófilm semmi több. Van benne minden, ami az ókori változathoz kell: félmeztelen férfiak, sok harc, gonosz pasi nagy hatalommal, szirupos romantika és mivel Pompejiről van szó, dráma is. Aki nem vár el tőle sokat, az nem is fog csalódni. 

Elsősorban hölgyeknek ajánlanám, Havas Jon rajongókkal az élen.

Demóna

"A gyönyörű és tiszta szívű fiatal lány, Demóna (Angelina Jolie) idilli körülmények közt nevelkedik egy békés erdei királyságban, egy nap azonban egy hadsereg szállja meg a környéket, megtörve a vidéken uralkodó harmóniát. Demóna azonban kiáll a népért, és a királyság legelhivatottabb védelmezője lesz. Nem sokkal később viszont könyörtelen árulás áldozatává válik, amelynek hatására addig tiszta szíve kővé változik. A lány és a megszálló király örököse közt ádáz küzdelem veszi kezdetét, Demóna pedig bosszúból megátkozza ellenfele újszülött kislányát, Csipkerózsikát. Ahogy a gyermek kezd felcseperedni, Demóna kénytelen rádöbbenni, Csipkerózsika kezében van a királyság békéjének és egyben talán saját boldogságának kulcsa is."

Disney filmeken nőttem fel, így nagyon szeretem őket, bár nem kimondottan a hercegnőseket. Viszont a Csipkerózsikát mindig jobbnak találtam, mint a Hamupipőkét, mert itt a herceg legalább hercegként viselkedik. Ennek ellenére nem nagyon vonzott az új adaptáció ígérete, míg kedvem nem támadt egy jó meséhez.

Pozitívan csalódtam. Ez a film remek. Remek, mert igazi Disney hangulata van és remek, mert az érem másik oldaláról közelíti meg a dolgokat. Szeretek bepillantani a negatív karakterek dolgaiba és ha az a karakter igényesen van megalkotva, néhol kincset is találok. Demóna pedig pont így van felépítve, mert van múltja, van motivációja, van célja és ezzel minden meg van magyarázva, kivéve azt, mit szív a kicsi Szörnyi. (Valamit tuti szed vagy szív, annyira gyanúsan vigyori. Szerintem a három förtelmesen idegesítő tündér a dílere.) Néhány dolgot tehát remekül oldottak meg: gonosz kérdése, herceg kissé kifigurázása, csók és plusz pont Hollóért (Én végi neki drukkoltam.) meg a sárkány miatt, ám a végére mintha elfogyott volna a lendület. Értem én, hogy Disney és kell a boldog vég, de ezt a giccsparádét igazán kihagyhatták volna.

Összességében azonban nagyon tetszett, bátran ajánlom mindenkinek, főleg ha Disney meséken nőtt fel.

Az acélember

"A Krypton bolygón született, ám a Földön nevelkedett egy egyszerű farmercsaládnál. A világ legnagyobb hősének ezúttal nem csak a gonosz Zod tábornokkal (Michael Shannon) és szövetségeseivel, hanem önmagával is meg kell küzdenie."

Superman nem a szívem csücske. Egyszerűen nem tudok komolyan venni egy felnőtt embert, aki piros bugyiban röpköd és mindezt egyetlen ablaküveges szemüveggel leplezi...

Viszont érdekelnek az új megoldások, így adtam neki egy esélyt. Lehet nem kap másodikat.

A helyzet ugyanis az, hogy bár a bugyit - hála az összes istennek  -kihagyták és igazán megnyerő színészt választottak a szerepre (VIII. Henrik barátjának ki ne örülne?) nem győztek meg. Próbálták jobban megmagyarázni Superman létét, képességeit, adtak neki múltat, kicsit több célt, mint az erkölcsi irányérzék, de nem végeztek teljes munkát. Rengeteg hiányzó lyuk van ebben a történetben, amik szinte beszippantják a nézőt és nem engedik, hogy élvezze a csihi-puhit. Pedig abból van bőven, több is mint kellene. Hosszú-hosszú, nagyon hosszú percekig birkóznak a földönkívüliek nagy robbantásokkal kísérve és ha nem lettek volna a hanghatások, elalszom rajta. Most komolyan, ki a fene aggódna Supermanért, akinek még a frizurája is betonból van? (Nem tudom, milyen hajlakkot használ, amitől soha nem lesz kócos, de kérek belőle.) 

Szóval bár tetszett ez a belső vívódás nem győzött meg Superman hősiességéről. Vannak nála sokkal-sokkal jobb hőskarakterek.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a figurát, akik viszont nem, nem ettől a filmtől fognak összebarátkozni vele.

Karácsony a kastélyban

"Jules Daly (Katie McGrath) egyedül neveli árván maradt unokahúgát, Maddie-t (Leilah de Meza) és kamasz unokaöccsét, a mindig dühös Milót (Travis Turner), akivel egyre több probléma van az iskolában. Az amúgy is nehéz helyzetben lévő Jules-t újabb sorscsapás éri, amikor felmondják az állását. Az összeomlás küszöbén váratlanul megjelenik a milliomos nagybácsi komornyikja, hogy meghívja a családot az európai kastélyába karácsonyra. Castlebury hercege, Edward bácsi (Roger Moore) azonban megkeseredett öregúr, aki ki nem állhatja a zajos gyerekeket. Jules félve lép be a fényes kastélyba, ahol belebotlik a sármos Ashton hercegbe (Sam Heughan)."

Kicsit talán furcsa nyáron karácsonyi filmet nézni, de csak ez volt, hogy enyhítsem Sam Heughan elvonási tüneteimet. Mióta ugyanis elkezdték leadni az Outlander tévésorozat adaptációját, alig bírom kivárni az új részeket. Szóval kellett valami, ami kicsit kárpótol és bár itt nem egy skót szerepében tetszeleg, Sam akkor is megnyerő.

Ez a film tökéletes ünnepi kikapcsolódáshoz. Aranyos, hangulatos, könnyedén romantikus, megvan benne minden, ami a karácsonyi filmek bájához tartozik. Remekül szórakoztam rajta és meghozta kedvemet a hidegebb hónapokhoz. 

Ha valaki kedves, karácsonyi családi filmet keres, annak tökéletes.

A tél katonája

"Steve Rogers - aki az 1940-es évek elején vett részt az USA hadseregének titkos kísérletében - most Washingtonban éli csendes hétköznapjait és próbál alkalmazkodni a modern világ kihívásaihoz. Azonban amikor a terrorelhárítással és hírszerzéssel foglalkozó S.H.I.E.L.D. egyik munkatársát megtámadják, a férfi egy olyan összeesküvés közepén találja magát, amely az egész világot fenyegeti. Újra feltűnik a színen a Bosszúállók-ból ismert szövetségese, a Fekete Özvegy is, akivel minden erejükre szükségük lesz, hogy felderítsék a konspirációt és leküzdjék a megsemmisítésükre küldött bérgyilkosok hadát. Amikor rájönnek, hogy valójában mivel állnak szemben, felismerik, hogy további partnerekre lesz szükségük, ha győzni szeretnének. Csatlakozik hozzájuk legújabb szövetségesük, Sólyom is, azonban még így is minden erejükre szükségük lesz, mivel váratlanul egy rendkívül erős ellenféllel, a Tél Katonájával találják szemben magukat."

Az első Amerika kapitánya filmmel jól elvoltam, a Bosszúállók óta pedig nagyot nőttek szememben a Marvel filmek, így kíváncsi lettem, mivel tudják még fokozni a kapitányt.

Habár a főhőst továbbra is kedvelem és néhány belső poén megmosolyogtatott, nem tűnt nekem ez a film nagy dobásnak. Szokásos akciófilm sok bunyóval és robbanással, amibe csak azért kellett Scarlet, mert nő és ezzel ki is pipálhatták a férfi nézők minden igényét. A sztori teljesen kiszámítható, kissé klisé ízű és semmi több. Nekem tehát csak elmegy, nem rossz, de lehetett volna ennél jobb is.

Marvel rajongóknak ajánlom, akik viszont nincsenek benne ebben a világban, azok ne ezzel a filmmel kezdjék a beépülést.

Értékelés számszerűsítve:

Szél támad                         ->  10

Karácsony a kastélyban     ->  10

Demóna                             ->  9

Sarah kulcsa                      ->  9

A tél katonája                    ->  8

Pompeji                             ->  7

Az acélember                     ->  7