Ennek az animének egyetlen bája van, arab meséket dolgoz fel.
Shinobu Ohtaka mangája alapján készült és mivel a képregény még fut, ez a 25 epizódos évad csupán a kezdete. (Készült második évad is, de erről majd a bejegyzés végén.) Ehhez képest azonban meglepően sok esemény történik ebben az évadban, hiába érezhető, hogy korán sincs vége.
Ismertető:
Ez az arab mesevilág sok kisebb országra oszlik, amit a mágia köt össze. Mindenfelé vártornyok vannak tele kincsekkel, és aki képes kiüríteni egy ilyen tornyot, nem csupán arannyal lesz gazdagabb, hanem egy dzsinnel is. A leghatalmasabb mágusok, a Magik (akikből nagyon kevés van) királyjelölteket választanak és közülük egy lesz majd feltehetően a világ ura. Ezzel pedig nem csupán sok balhét idéznek elő, hanem politikai játszmákat is az egyes országokat felhasználva.
Próbáltam nem sokat elárulni a cselekményről és megragadni a lényeget, de nem biztos, hogy sikerült.
Ez az anime lényegében az összes főbb arab mesei elemet felhasználja. Vannak itt varázslók, dzsinnek, szörnyek, repülő szőnyeg, királyok (bár talán a szultán jobb szó lenne rájuk) és persze Aladdin, Alibaba és Szindbád sem maradhatott ki. Az országok királyságoknak minősülnek, karavánokkal kereskednek és a rabszolgaság is megszokott. Ezen kívül a szereplők megjelenésében is a bő nadrágok dominálnak.
 |
| Morgiana, Alibaba és Aladdin |
Szóval a közel-keleti hangulat megvan, de ennyiben kis is merül a dolog. Az eredeti mesék teljesen át vannak alakítva, és ha levesszük az animéről a sivatagi homokot, szokásos shounen sorozatot kapunk mágiával fűszerezve.
Oké, talán nem teljesen szokásos, mert nem csak bunyóból állnak a részek. A párbajok persze szerves hozzátartozói, mégis inkább kalandosnak mondanám és nem verekedősnek. A humor időről-időre felüti a fejét és a drámai vonal is meglehetősen hangsúlyos. A szereplőknek szinte kivétel nélkül nehéz gyerekkora volt, amit nem haboztak képernyőre vinni. Ráadásul a 25 rész alatt a kisebb kaliberű karakterek hullanak rendesen.
A harcoknak próbáltak nyomós okot is szolgáltatni, az országok sorsát. Egy erőszakosan terjeszkedő birodalom megállítása egész jó érv a küzdelem mellett, nekem mégis néha sok volt. Politikai intrika helyett itt inkább manipuláció és merényletek kaptak helyet és óriási idealista elképzelések. Néha nem tudtam eldönteni, Alibaba túl sok ütést kapott a fejére, vagy komolyan gondolta magasztos demokratizáló törekvéseit önkényuralmi országokkal körülvéve. Talán okosabb lett volna megmaradni a szimpla jó kontra rossz felállásnál és hagyni az utópikus gondolatokat elfonnyadni, mint hóvirágot a sivatagban. Enélkül is megállta volna helyét a vessünk véget a rabszolgaságnak felkiáltás.
A grafika rendben van, szép színes és nekem nagyon tetszettek a fényes pillangókként repkedő mágikus energiák és sötét testvéreik is. A zene azonban nem passzolt, szerintem keletiesebb hangzást igényelt volna.
A szereplők megkedvelhetők, bár elég erős a női sztereotípia, minden második hölgy bögyös és Aladdin mellfétise inkább fárasztott, mint szórakoztatott. (Tudom, tudom, shounen, elsősorban kamasz fiúknak készült, irreálisan magasak az elvárásaim...) Viszont a szerelmi szála nincs erőltetve, amiért piros pontot érdemel. A szereplők számával ellenben kissé túlzásba estek. Minden részben felbukkan legalább egy új karakter és a kulcsfontosságú szereplők sem az első pár részben kerülnek a porondra, hanem fokozatosan elszaporodnak.
 |
| Judal |
Tetszett, hogy a negatív szereplőknek is adtak elég teret és őket is meg lehetett kedvelni, ha másért nem, a motiváltságuk miatt. Judal például a szívem csücske lett, hiába szociopata a srác, vagy lehet pont azért. Stílusosan őrült és látszik rajta, hogy tesz mindenre magasról, ő csak szórakozni akar, ezt tudtam értékelni.
Morgiana volt a másik kifejezetten szimpatikus szereplő. Mindig nagyra értékelem az erős női karaktereket.
Összefoglalva tehát egy szokványos, kalandos shounen anime nem szokványos köntösben.
Nem volt rossz, de nem is kötött le teljesen, így vegyes érzelmeim vannak. Látom a hibáit, még akkor is, ha csodalámpába dugom a fejemet. Viszont semmiképpen sem bántam meg, hogy megnéztem.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kalandos, harcolós történeteket vagy a mágiát, illetve mindenkinek, aki új környezetre vágyik. Ez az arab köntös kifejezetten bájos.
Kiegészítés:
Ahogy említettem a bejegyzés elején, a manga még fut. Ez két dolgot von maga után: az anime cseppet sem zár le és nem követi teljesen a képregényt.
A második évad, ami a Magi: The Kingdom of Magic címet viseli, szintén 25 epizódból áll, ott folytatódik, ahol az első évad véget ért és ha információim helyesek, egyre távolabb szalad a mangától.
Mivel az első 25 rész nem győzött meg maradéktalanul, nem biztos, hogy adok esélyt a következő huszonötnek. Jobban szeretem azokat az animéket, amiknek belátható a vége, a shounen azonban nem ez a műfaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése