Síri csendben

Ez a borító talán eddig a legförtelmesebb. A sorozat első két kötete (Félúton a sírhoz valamint Karó és sírhant) sem kapott szép köntöst, de ez már kész bűnténynek minősül.

Mindig van nálam könyv és gyakran szoktam tömegközlekedésen olvasni, sőt sétálgatok is a könyvekkel, vagy csak felcsapom, legyek bárhol, ha van két percem. Megszoktam már, hogy képregényeket olvasva megbámulnak az emberek és általában nem is törődöm velük, most viszont kifejezetten zavart. Cipeltem ezt a könyvet fel és alá a fővárosban és valahányszor méregető tekinteteket éreztem magamon, kedvem lett volna felkiáltani: "Tudom, hogy azt gondolod, pornóponyvát olvasok, de nem. Ez nem olyan könyv!" Szóval hála ennek a förtelmes borítónak, sértő feltételezések céltáblája lettem. Mázli, hogy cseppet sem érdekel, mit gondolnak rólam...

Vastagságra tartja a megszokott 300 körüli oldalszámot, bár ezúttal is hozzácsaptak még ötven oldalnyi reklámot. 

Ami pedig a belsejét illeti, itt is megmaradt a színvonal és ismételten szólok, ez nem egy erotikus könyv. 

Fülszöveg:

"És megnyílik a föld… síri csendben. Cat Crawfield és élőhalott szerelme, Bones összeszokott párost alkot. Számos csatát nyertek a halandók oldalán az elvetemült vámpírok ellen, de most fordult a kocka. Cat hiába él rejtőzködő életet, ellenségei leleplezik, és ez akár az életébe is kerülhet. Eközben Bones egykori szerelme, a fekete mágia ismerője is a nyomukban liheg, és Cat ügyessége és esze ez egyszer kevésnek bizonyul a gonosz hatalma ellen. Csakis vámpírösztönében bízhat, ha meg akarja menteni szerelmét a síron túli sírtól. "

Talán ez az eddigi legpörgősebb rész. Már az eleje harccal indul, aztán harccal folytatódik és azzal is zárul.

Cat munkája nem épp veszélytelen és Bones világa sem az a cukormázas álomország. A küzdelem így borítékolva van és Frost nem fogja vissza magát, ha fizikai fájdalmakról van szó. Véres részletekbe menő jelenetek is akadnak bőven, no meg sok pengevillogtatás és lövöldözés, ahogy egy vámpírvadász műszaknál lenni szokott.

Közben pedig a múlt szálai újra és újra felsejlenek nem csupán Bones életkora miatt, hanem Cat származása ürügyén is. Ehhez pedig hozzáadódik sok-sok vámpírpolitika. 

Egyre csak gyűlnek a vérszívók, bár a többség már ismerős volt a korábbi részekből, azért akadt új szereplő is bőven. Ha pedig a vámpírok nem lennének elég a fantasy vonalhoz, ott a ghoulok szintén egyre népesebb tábora és jelen kötetben a fekete mágia. A kör tehát egyre bővül és mindig akad valami új a lapok alatt.

Eredeti borító

Ez tehát egy kifejezetten akcióban bővelkedő rész. A küzdelmek mellett azonban a romantikus szál sem lett elhanyagolva. Cat és Bones szerelme töretlen, bár mindig akad egy-egy szálka, ami megpróbál közéjük állni. Hol az egyik, hol a másik oldalról próbálkozik be egy harmadik fél és egy párkapcsolat buktatókkal is jár. Ezek a buktatók pedig a vámpírok számára is megkerülhetetlenek. Azért még így sincs nagy vihar a gerlepár otthonában, csak egy csipet marakodás elsősorban féltékenységből adódóan, ami szerintem teljesen rendjén is van. Ha minden nagyon tökéletesnek látszik, az általában gyanús, vagy teljesen hiteltelen. 

Mint már az elején kihangsúlyoztam, ocsmány borító ide vagy oda, ez nem erotikus könyv. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bár a szerelmi szál az egyik leghangsúlyosabb, az eddigi kötetek közül ebben van a legkevesebb testiség. Előfordulnak ugyan pikánsabb helyzetek, ami tekintve Cat csábítós munkamódszerét, nem csoda és az élet-halál harc sem biztos, hogy jót tesz az ember ruhatárának, ám ezek megtartják a mértéket és tökéletesen passzolnak a sztoriba. Ha valaki még mindig kételkedne, azt is hozzáteszem, hogy egyetlen ágyjelenet van az egész könyvben. Jeaniene Frost szemére tehát nem lehet vetni, hogy elkapta volna a vámpírkönyvek bárányhimlőjét és átnyergelt volna erotikus ponyvára. Nagy piros pont neki!

Bones és Cat

Cat és Bones karaktere továbbra is szerethető. Öröm róluk olvasni, annyira passzolnak és már egészen megszoktam Bones becézéseit. Cat továbbra is vagány és kemény csaj, valahogy mégis sikerült visszakeverednie a női terminátor szerepből. Nekem nagyon tetszett, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten sebezhető.

Ami a többi karaktert illeti, Justina továbbra is utálatos és itt még ráadásnak képmutató is, ám Cat csapatát kedveltem. Tate néha ugyan idegesítő, de inkább szánom a srácot, mint fújok rá. Juan továbbra is vicces, bár ez a kötet kicsit szűkmarkúbb volt a humorral. A vámpírokat illetően Ian és Spádé hozta a formáját, kedvelem őket és Mencheres is egyre érdekesebbnek tűnik. Az abszolút kedvencem azonban Vlad volt. Rá nagy szükség volt a kötet hangulatának megőrzése érdekében. Cat halandó barátai nem sok vizet zavartak, pedig többet lehetett volna velük is kezdeni. 

Ez a rész tehát hozta az elvárt formát és kifejezetten akció dúsra sikerült, bár a csavarok könnyedén kiszámíthatók. Leginkább a dráma uralja a hangulatot, de fel-felvillant egy kis fekete humor is. A főszereplők kapcsolatában pedig továbbra is a romantika dominál. 

Tehát nekem továbbra is tetszik Cat és Bones vámpírvadász sorozata és csak ajánlani tudom mindazoknak, akik az első két kötetet szerették. Akik pedig még nem ismernék és valami izgalmas vámpírtörténetre vágynak, nyugodtan ismerkedjenek meg vele. Nem szabad bedőlni a borítóknak, ez nem tucat ponyva. 

Kiegészítés:

Jó hírek a rajongóknak. A negyedik rész (Sírig hű szerelmed) már eredeti borítóval került a magyar olvasók kezébe és ezt a jó szokást az Ulpius-ház szándékozik megtartani is. Az ötödik kötet (A sír innenső oldalán) szintén eredeti borítóval fog megjelenni hamarosan. Ha információim helyesek, még december közepén. 

Ráadásnak pedig a sorozat kiegészítő könyvei is kiadásra kerülnek szépen sorban. Eddig Az első vércsepp jelent meg (nem valami mutatós borítóval, bár az eddigieknél jobb), amiben Denise kerül középpontba, ám tervben van a többi is, az ehhez kapcsolódó Eternal Kiss of Darkness, valamint Vlad kötetei: Once Burned és Twice Tempted. A pontos magyar megjelenés dátuma persze még kérdéses, ám már maga a terv rajongói örömre ad okot.