A hobbit - Smaug pusztasága

Nem vagyok lelkes és harcos Tolkien rajongó, de megemelem a kalapom a professzor előtt. Amit ő teremtett az örök és vitathatatlan siker. Olvastam a könyveket, láttam a filmeket és mert A hobbit első felének filmfeldolgozása (Váratlan utazás) tetszett, repesve vártam a folytatást.

Tegnap sikerült is végre eljutnom a moziig és áhítatot várva ültem le közel három órára a vászon elé. Nos, volt, mikor megkaptam az elvártakat és volt, amikor nem. 

Ismertetőt ezúttal mellőzném, mert aki olvasta a könyvet, úgyis tudja, minek kell benne lennie, míg aki nem, jobb ha megmarad a meglepetésnél. 

Úgy érzem, képes vagyok objektíven tekintetni minden filmadaptációra, vagyis nem kap el az olvasók népbetegsége. Nem kezdek azonnali hőbörgésbe, hogy "a könyv sokkal jobb mint a film", nem várom el, hogy minden úgy jelenjen meg előttem, mint a képzeletemben, sőt, kifejezetten értékelem is az ésszerű változtatásokat. Ez pedig szerintem így a helyes, mivel a könyv és a film két külön műfaj.

Viszont, ha adva van egy jó könyv, egy nagyszerű hangulat, amit ráadásul már sikerült is vászonra adaptálni, akkor fújok, mint egy dühös macska, ha megfosztanak tőle. Sajnos ez a film nézése során megesett velem. Épp ezért előbb azt veszem sorra, mi váltotta ki belőlem a dühös macska effektust, majd pedig azt, mitől néztem úgy a vászonra, mint egy kisgyerek a cukorkabolt kirakatára és doromboltam elégedetten.

Két nagy problémám volt ezzel a filmmel, amik egymásból következtek.

Vártam a Tolkien világát betöltő hangulatot, még ha csak az első film alapján inkább a bohókás változatban, mint az eposziban, ami A Gyűrűk Urát belengi. Ezt azonban legnagyobb sajnálatomra nem kaptam meg. 

Leszámítva Bilbo és Gandalf verhetetlen karakterét, no meg a kifogástalan színészi alakításukat, nem éreztem igazi varázslatot. (Smaugról majd később...) 

Az még hagyján, hogy sok volt a felvezetés, átkötő rész és eszmecsere, mert ezek a leendő harmadik filmet voltak hivatottak előkészíteni. Nekik tehát volt létjogosultságuk, ellentétben a totálisan szánalmas és sehogy sem passzoló új részel, a szerelmi szállal.

Jól olvastad, kedves Tolkien rajongó, szerelmi szál. Igen, én is csak pislogtam nagyokat kérdőjelekkel a fejem körül és ismételgettem: Mi van? Mi az hogy szerelmi szál? Egyáltalán ki a fene ez a csaj és mit keres itt?

Ebbe a filmbe ugyanis sikerült a készítőknek beleszuszakolni egy szerelmi történetet is, mikor az eredeti műben még hírmondója sem volt. Sőt, fél kezemen meg tudnám számolni, hány női karakter szerepelt a könyvben, akár említés szintjén is. Erre itt ez a tündecsaj, aki szép meg ügyes, meg minden és semmi más feladata nincs, mint egy gagyi szerelmi vonallal, mit vonallal, egy bontakozó szerelmi háromszöggel! nyújtani még jobban a cselekményt.

Oké, hogy Legolasnak több szerep kellett, de igazán megoldhatták volna okosabban is. Vagy, ha már szerelmi szálat akartak kreálni, miért nem próbáltak Tolkien-féle románcot alakítani. Ja, hogy az nehéz és a tucatfilmek románcai sokkal egyszerűbbek? Valóban, épp ezért NEM kellett volna ilyennek még próbálkozni sem! Biztosra veszem, Tolkien bácsi szívesen fültövön csapná az egész alkotói bandát miatta. Én szívem szerint odaadnám Smaugnak reggelire, azt akinek a fejéből kipattant...

Ez a vonal pedig olyan szánalmas és nevetséges, hogy ebből következik a kettes számú problémám: nem jött át az elvárt hangulat. 

Bohókás? Igen, mert Bilbo zseniális, a törpök poénjai még mindig jól vannak összerakva, Gandalf megszólalásai ütnek és az akciójeleneteken is lehet kuncogni (lásd: hordólovaglás) annyira lazák, mégis ez a film érezhetően komolyabbnak lett szánva, mint az előző. Csakhogy nem merte meglépni igazán ezt a komolyságot. Nem lett drámai, mint A Gyűrűk Ura filmek és így megragadt a két fontos pólus között, ami nekem elrontotta a hangulatot. Én több drámára szavaztam volna és zéró románcra.

Szóval nem vagyok elragadtatva, ahogy nagy valószínűséggel A hobbit könyv többi rajongója és A Gyűrűk Ura filmek imádói sem. Az első rész igényes színvonalát sajnos nem érte el.

Azonban a Smaug pikkelyei közül potyogó aranyérméknek is két oldala van. Jöjjön hát az, ami tetszett.

Itt a sárkány. Hol a sárkány?

A színészekre egy rossz szavam sem lehet, ahogy a látványvilágra sem. Az akció jelentek rendben voltak, a zene is (leszámítva a betétdalt, ami cseppet sem passzolt), a smink ütős és úgy általában minden, ami a könyvet követte, remekül volt megalkotva. 

Végig lekötött és feszültségeben tartott, mert már szinte lélegzetvisszafojtva vártam, mikor érik el végre a törpök a hegyet és mikor lép, vagy inkább szárnyal be a képbe Smaug.

Sárkányimádatom van. Gyakorlatilag Smaug miatt néztem meg a filmet, őt vártam és ő volt az, aki nem okozott csalódást.

A grafika gyönyörű, az egész sárkány bámulatosan szép és ahogy mozog és beszél, miközben érmék és drágakövek gurulnak alatta és mellette, lenyűgözően látványos. Ám nem csupán a külsőségekre figyeltek a készítők, hanem a karakterére is. Bilbo és Smaug pátbeszéde rendkívül izgalmas, és ahogy a hatalmas sárkány mély, dörgő hangján előadja magát, zseniális. Csak ültem és bámultam. Mikor pedig közeli képet mutattak a fejéről kedvem lett volna megsimogatni....

Hát nem bűbájos?

Van egy jelenet, mikor a törpök aranyat olvasztanak és pár pillanatra egy hatalmas tömör arany törpszobrot alkotnak. Smaug pedig, mikor megpillantja, annyira édes, mint egy kölyökkutya. Még a mimikáját is tökéletesen eltalálták, ahogy a kleptomán, szarkalelkű sárkány meglátja a legszebb és legnagyobb aranytárgyat, amit valaha látott. Szinte elolvadt a gyönyörűségtől, én meg attól, hogy láthattam.

Olyan szép, egyszerűen nem tudom, nem szeretni. Sőt, már-már inkább neki drukkolok, mint törpöknek vagy tündéknek. Biztosan krokodilkönnyeket fogok hullatni utána...

Smaug tehát levett a lábamról és miatta azt mondom, ezt a filmet minden hibája ellenére látni kell. Sárkányimádóknak kötelező darab.

A vége pedig mézesmadzag, mivel még nem értek a készítők a mese végére és az átkötő rész közte és A Gyűrűk Ura között is sok-sok remek ígérettel kecsegtet. Gandalf mellékszála tökéletesen el lett találva.

Szóval várom a folytatást, várom, hogy még több Smaug legyen és hogy végre visszataláljanak az igazi Tolkien hangulathoz. Bár nem teljesen elégedetten hagytam el a mozit, bizakodó vagyok.