Arrietty titkos világa

Korábban már biztosan említettem, hogy imádom a Ghibli Studio filmjeit. A grafikájuk csodálatos és mindegyik történetben van egy bizonyos báj, amitől az ember újra gyerek lehet. Én legalábbis olyan csillogó tekintettel nézem ezeket az alkotásokat, mintha újra kisgyerek lennék.
Sajnos, még nem volt szerencsém az összeset végignézni, csak a következőket: Laputa - Égi palota, Szentjánosbogarak sírja, Totoro, Kiki a boszorkányfutár, Pom Poko, A könyvek hercege, A vadon hercegnője, Chihiro szellemországban, Macskák királysága, A vándorló palota, Földtenger varázslója.
A kedvenceim amúgy A vadon hercegnője és A vándorló palota.
Tegnap egy újabb Ghibli gyöngyszemre bukkantam a Karigurashi no Arietty-re, vagyis Arrietty titkos világára.
Íme a rövid ismertető:

"Az alig 14 éves Shō nagymamája húgának vidéki házába költözik. A kisfiú gyerekkora óta beteg, de szülei nem sokat foglalkoznak vele, ezért a ráváró életmentő operáció előtt pihenni érkezik a csodálatos házba. Az édeni környezetben egy apró, az ujjánál is kisebb lány vonja magára a figyelmét, amint leveleket és virágokat gyűjt. Ő Arrietty , aki szüleivel már évek óta a család háza alatt él. A gyönyörű kis tüneményeket azonban emberi szem meg nem láthatja, míg életük folyásához szükséges dolgokat mindig a házlakóktól csenik el. Ráadásul rettegnek is az emberektől. Ám Shō meglátja Arriettyt és barátok lesznek. Egymás felfedezése azonban nem várt galibákhoz vezet, főleg a mohó házvezetőnőnek, Haru-szannak köszönhetően."

Első ránézésre a Hüvelyk Panna újabb változatának tűnt. Nem is véletlenül, hiszen a főszereplő és családja valóban egy hüvelyk magas csupán. Nekem mégis új volt a történet és nagyon tetszett.
Tökéletesen oldották meg a méretbeli különbségeket és olyan részletes és aprólékos a hátterek kidolgozása, hogy a néző egyik percben el is felejti, kis embereket néz, míg a következőben szembesül ezzel a ténnyel. Imádom ezt a rajzstílust, annyira szép és olyan kedvesek tőle a figurák.
Arrietty szerethető karakter, ahogy Sho is. Sőt nekem Sho nagymamája is nagyon szimpatikus volt, na meg Niya, a macska.
Egyedül Haru keltett bennem nagyon mély ellenszenvet. Ronda banya és kész.
A történet persze egyszerű, Arietty és Sho összebarátkozik a tiltás ellenére is és a kis embereknek szembe kell nézniük ennek következményeivel. Csak azt nem értettem, hogy Sho, miért nem árulta be Harut a nagymamájánál.
Teljes mértékben fenntartotta az érdeklődésemet az első percektől kezdve. A végén mégis kicsit szomorú voltam, egyrészt, mert vége volt, másrészt, mert szerettem volna picit talán boldogabb befejezést, bár így is tökéletes alkotás.
Eléggé vizuális beállítottságú vagyok, no meg kritikus, ezért árgus szemekkel figyeltem minden apró részletet. Meg kell mondjam, nem találtam kivetnivalót.


De hogyan lehetne bárkinek panasza erre a csodára? Arrietty szobája egyszerűen gyönyörű. Olyan szívesen élnék én is egy ennyire otthonos és színes zugban.
Ami még nagyon tetszett, az az apró emberek megoldásai. Festmények helyett bélyegek voltak a falakon és mindenből volt nekik a saját méreteikhez való, mégis sikeresen felhasználták a nagyobb dolgokat.
Ráadásul a vizuális élményen és a kellemes hangulaton túl, ez a film is hozta a Ghibli által minden alkotásába belecsempészett mondanivalót. Aki jól figyel, az megérti. Természetesen a hozzáillő zenéket is nagyon eltalálták.
Összességében egy csodálatos mese. Ajánlom mindenkinek, kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Egy kis közérdekű:
Miért nem szeretek híreket nézni, vagy olvasni? Mert lehangolóak.
Megszűnt a Megaupload, ami számomra elég nagy csapás, mivel a sorozatok és filmek 90%-át Magevideon szoktam nézni. Ráadásul lehet rettegni, hogy melyik nagy megosztó lesz a következő...
Hallottam még olyat is, hogy az USA-ban cenzúrázni akarják az internetes tartalmakat. Hát ez nálam eléggé a szólásszabadság megsértésére hajaz.
A Magyarországi dolgokról meg inkább nem is írok. Egyik rosszabb, mint a másik.
Egyszóval a hírek elveszik az emberek maradék életkedvét. Ezért nézek inkább meséket, olvasok jó könyveket és menekülök el ebből a nagy katyvaszból, amit mai politikának hívnak.

"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
/Albert Einstein/