Ez a manga több szempontból különleges.
Önálló kötet, több (szám szerint négy) rövidebb történetből felépítve, amivel a japán mondavilág egyik alakjának tisztelegnek a készítők. Azért a többesszám, mert a Clamp név nem egy mangakát, hanem egy kizárólag nőkből álló alkotói csoportot jelent. A tagok változnak, az eredmény azonban változatlanul igényes.
Mangafan Kiadó hozta el a magyar olvasóknak. Vékony kötet, gyorsan végig lehet lapozni és másik különleges vonása, hogy megmaradt az eredeti, japán oldalszámozás. Nekem ez nagyon tetszett.
A borító szép, ahogy ez elvárható és a belső rajzokra sem lehet panasz. No, de előbb a fülszöveg:
"Azt mesélik, hogy amikor havazik, sír a hóistennő, és a hópelyhek valójában a könnyei…
A világhírű CLAMP mangarajzoló-csoport (Chobits, Cardcaptor Sakura) a japán történetek egyik állandó alakjának, a hóistennőnek szentelte a Shirahime-Syot, és egyben a hagyományos japán történetmesélés és festészet előtt tiszteleg. Az öt gyönyörűen rajzolt, tragikus történet bepillantást enged a japán népmesék világába, ahol semmi sem az, aminek látszik…"
A rajzolás tényleg gyönyörű. Nekem nagyon tetszik ez a tipikusan japán stílus, így egy rossz szavam sem lehet.
Ami magát a történeteket illeti, nos jók-jók, de többet vártam.
Minden sztori rövidke és szomorú. Félreértés ne essék, tetszettek, kétségkívül van egy hangulata ennek a kötetnek, csak nem fogott meg annyira, mint vártam.
A keleti mitológia sokban különbözik az európaitól és szeretek szembesülni ezzel a különbséggel. Itt viszont nem mindig éreztem a japán mondavilág erejét. Kicsit részletezem véleményemet az egyes történetektől és talán világosabb lesz.
A mangát egy rövid találkozás története keretezi. Lényegében itt mutatkozik meg a hóistennő és ez az, ami a legjobban tetszett. Alig pár oldal, nekem mégis megadta azt a hangulatot és mondanivalót, amit ettől az egész könyvecskétől vártam. Csodálatos és a manga vége felteszi rá a koronát, ám nem lövöm le, olvasson mindenki utána.
Agyarak hegye egy farkasos történet, ahogy az már a címből is kikövetkeztető. Végig feszültségben tartott, mert tudtam, itt valami rossz fog történni és sajnos nem csalódtam. Szomorkás, mint az egész manga. Ez mégis nekem kissé lecsapottnak tűnt, ahogy nem derült ki, mi a fekete farkas nézőpontja. A kötet végét figyelve azonban rájöttem, nem ez benne a lényeg, hanem a hó...
Jégvirág szomorú szerelmi történet a várakozásról és a ragaszkodásról. Keserűen szép.
A kócsagpár szintén szerelmi történet, aminek mélyebb üzenete is van. Bár az elején nem igazán tetszett, kedvem lett volna fejbe csapni a főhőst, amiért kicsinyes és irigy módon viselkedett, a végére az egyik kedvencem lett. Kicsit magamba is szálltam a befejezéstől, amiért bosszúálló gondolataim támadtak a főhős iránt, mert ez a történet is a ragaszkodásról szól és a megbocsátásról. Nagyszerű üzenet, tetszett.
Összességében, bár nem teljesen azt kaptam, amit vártam (talán túlságosan nagy elvárásaim voltak a fülszöveg dicsérete nyomán), tetszett, cseppet sem bántam meg, hogy elolvastam és csak ajánlani tudom minden mangakedvelőnek és azoknak, akik szomorkás történetekre vágynak gyönyörű képekkel illusztrálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése