Legutóbbi könyvtárazásom során boldogan tapasztaltam, végre visszakerült A vízisten menyasszonya manhwa sorozat a polcokra. Valaki ugyanis majdnem egy teljes évre kisajátította ezeket a szép köteteket.
Előző két kötetről írtam korábban (utoljára a második részről még novemberben...) azokkal érdemes kezdeni az olvasást.
A borító ezúttal is impozáns darab Szoa főszereplésével. Vastagságra tartja a megszokott 200 oldalt és igazán semmi panaszom nem lehet rá.
Fülszöveg:
"Humor, dráma és egy cseppnyi horror színezi az eseményeket, amikor az emberi menyasszony, Szoa megpróbálja felfedni az igazságot különös férje állapotáról és arról, hogy mi rejlik az előző feleség korai, erőszakos halála mögött. Míg Huje széptevéssel vonja el Szoa figyelmét, a szörnyűséges istennőt, Murát pedig egyre jobban elönti a féltékenység, az erős akaratú Szoa elhatározza, hogy kideríti, miért kell hatalmas és szeszélyes férjének nappal egy kisfiú testében élnie, és miért csak éjszaka öltheti fel igazi, felnőtt alakját. Szoa lelkiereje és eltökéltsége korábban megmentette a faluját a szárazságtól és az éhezéstől, most pedig egy kiszámíthatatlan elemi istenség ellenében kell összeszednie minden bátorságát és ravaszságát, hogy megtalálja a boldogságot abban az új világban, ahol csapdába esett."
Ez a fülszöveg most nagyon csalóka. Humor alig akad benne és horrort sem találtam a drámai vonal azonban erősödik. Ami pedig Habek kettős életét jelenti, nos Szoa még mindig csak sejti a dolgot, mert a bizonyítékok váratnak magukra.
Nagyon szeretem a rajzstílusát, igényes, részletes és csodálatos. Szoa mindig gyönyörű, akár díszes ruhákban van, akár valami egyszerűben. Habeknek pedig jól áll a morcosság.
Ahogy már említettem, ebben a kötetben a drámán van a hangsúly. Szegény Szoa mindig újabb bajba keveredik pedig gyakorlatilag semmit sem csinál, csak sodródik az istenek ármánykodásával. Vőlegénye pedig nem könnyíti meg a helyzetét, ahogy játszik vele és újra majd újra ellöki magától. Rettentő kíváncsi vagyok, mégis mi jár kedvenc vízistenem fejében, amitől ilyen goromba napi 20 órában.
A múlt persze felsejlik időnként, ami néhol kifejezetten zavaró volt. Nem értettem, hogyan jön ide ez a rész, ki a fene az, akiről olvasok. És itt jön az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni a szerző ellen: túlságosan sok szereplőt használ. Alig lehet követni ki kicsoda, mégis mit akar és az újak mindig háttérbe szorítják a régieket, ahogy Huje esetében is történt. Érvényes a régi mondás: "a kevesebb néha több".
Ettől eltekintve azonban nagyon szeretem a fordulatokat, amik mindig váratlan irányba viszik a cselekményt. A függővégeket pedig gyűlölve imádom. Szoa a kötet végén feladta a leckék Habeknek, kíváncsi leszek milyen is az, ha valaki igazán felpiszkálja egy vízisten haragját. Tájfun és szökőár várható...
Szóval még mindig nagyon szeretem ezt a sorozatot és repesve várom a folytatást. Istenekből és ármányból ugyanis sosem elég, főleg ilyen csodálatos köntösben.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki az első két részt olvasta. Garantáltan nem fog csalódni.
Egy kis korrigálás:
Az első kötetről szóló bejegyzésem végén tévesen 9 kötetesnek tituláltam ezt a sorozatot. Akkor ugyanis még csak a 9. kötetig jelent meg magyarul és nem tudtam, hogy lesz még több is. Időközben azonban megjelent egy 10-es számú könyvecske, így most kicsit jobban utánajártam, hány kötetes lehet.
Angol nyelvű megjelenésben pedig 14 kötetet találtam. Hogy ez a végleges szám vagy sem, abban nem vagyok biztos, de egyelőre talán nem is érdekes. A magyar olvasók jelenleg az első 10 részt élvezhetik és a következő négyet remélhetik a Vad Virágok Könyvműhelytől. Minden más a távoli jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése