Karó és sírhant

Cat és Bones vámpírvadász sorozat második kötete, ami még mindig csúnyácska borítót kapott. Igaz, ezúttal legalább a női olvasóknak kedvezve férfimodell került rá, én mégis úgy gondolom, az eredetivel jobban jártak volna a magyar olvasók is.

A sorozat első kötetéről, Félúton a sírhoz már írtam korábban, azzal ajánlott elkezdeni az olvasást. 

Kicsivel több, mint 300 oldal és a kötet végén most is akadt néhány ízelítő a kiadó többi könyvéből. Molyon még a ranglistára is felkerült, mivel jelenleg a 72. legjobb romantikus és a 92. legjobb fantasy könyv.

Ennyit a statisztikákról és külsőségekről, jöjjön a fülszöveg és a tartalom:

"Cat miután leszámolt egy veszedelmes emberkereskedő bandával és fájdalmas búcsút vett vámpír szerelmétől, új névvel és személyazonossággal él tovább. Az FBI egyik különleges és szupertitkos csoportjának vezetőjeként küzd a gyilkos vámpírok ellen. Minden oka meglehetne az elégedettségre, de a sötét múlt árnyai újra kísérteni kezdik. Megváltozott élete új szerelmet is tartogat, ám egy esküvőn váratlanul ismét Bones mellé sodródik, akinek nagyobb szüksége van rá, mint eddig bármikor… "

Az előző kötet befejezése óta 4 év telt el, ami alatt Cat felépítette új életét, mint FBI ügynök és összetartó csoportot hozott létre az elkanászodott vámpírok ellen. Bonest viszont nem sikerült száműznie a szívéből és itt kezdődik ez a rész.

Cat továbbra is szimpatikus főhősnő, mivel vagány, jó humora van és emberi, ahogy időről-időre elkövet kisebb-nagyobb hibákat. Szerettem olvasni róla, új életéről, különösen mivel egyedüli nőként állt helyt az FBI férfitöbbségében. 

Fura, de míg Bones meg nem jelent, nem tudtam, hogy hiányzik. Pedig tényleg hiányoltam, még a becézgetéseit is. Már cseppet sem zavart, hogy Cicuskának vagy Szivinek hívta Catet, mert illik hozzá. A fülszöveg alapján azt hittem, valami csúnya és véres bajba keveredett, azért van szüksége a félvámpír vöröskére, de aztán rá kellett jönnöm, nem erről van szó. Bones kétség kívül szereti Catet, ahogy az első könyvben is szerette és ez megalapozza a könyv romantikus vonalát.

A hangsúly pedig továbbra is inkább az érzelmeken van, mint a testiségen, bár a két főhős nem egyszer köt ki a hálószobában. A cselekményt azonban még a végén kicsit részletesebb és szaftosabb ágyjelenet sem akasztja meg, mivel mindez belesimul a sztoriba. A részletezést különben sem vitte túlzásba az írónő, aminek örültem.

A könyv így az erőteljes szerelmi szál mellett akcióban és verekedésben is gazdag maradhatott. Cat munkája nem könnyű, akkor sem ha épp Bones fedezi. A vámpírok világa pedig sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre gondolná a dobogó szívű ember. 

eredeti borító

Ebben a részben is akadt egy-egy hétköznapi mellékszereplő, ami tovább színezte a történetet. Az esküvő jelenete tőlük vált kifejezetten szórakoztatóvá. Bár szerintem Noah el lett hanyagolva, ami tekintve Cat érzelmeit vagy inkább azok hiányát nem annyira meglepő, mégis megérdemelt volna picivel több figyelmet a srác.

A második kötet egyik nagy erőssége, hogy ebben végre fény derül Cat apjának kilétére, akire már minden olvasó az első könyv eleje óta rettentő kíváncsi volt. Többet azonban nem árulhatok el róla és a cselekményről, olvasson mindenki utána.

Összességében azt mondhatom, jó könyv ez is, mint az előző. Izgalmas, szórakoztató és fordulatos. Frost ráadásul remekül érzi, mikor kell húzni az olvasó idegeit és mikor nem. Nagy piros pontot érdemel, amiért megállta, hogy ismét elsüsse az előző kötet befejezésének lezárását és inkább vett egy mély levegőt, egy marok fantáziát és továbblendítette Cat és Bones kapcsolatát és életét megtartva ezzel olvasói kíváncsiságát.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szórakoztató vámpírtörténetre vágyik. Szigorúan az első könyvvel kell kezdeni az olvasást, akinek pedig az tetszett, nem fog csalódni ebben sem.

Kíváncsian várom, a harmadik kötet, Síri csendben milyen kalandokat hoz majd a vámpírvadász párosnak.