Az elmúlt hónapban viszonylag sok filmet néztem meg, aminek főleg az időjárás volt az oka. Nehezen viselem a nyári hőséget, csak az elsötétített szoba padlóján szenvedve, jeges limonádét szürcsölve tudom kibírni. Sötétben pedig sajnos nem lehet olvasni, így maradtak a filmek.
Szám szerint 10 alkotást néztem meg és ezúttal is bebizonyosodott, hogy nem minden a mennyiség. Most ugyanis sikerült az alsóbb kategóriákból is válogatnom. Lássuk mivel töltöttem illetve mire pazaroltam a nyári szabad óráimat:
Magic Mike
"Mike (Channing Tatum) vállalkozó. A több téren is tehetséges és rendkívül sármos férfi azzal tölti a napjait, hogy az Amerikai Álmot hajszolja, a lehető legtöbb módon: tetőkkel és autókkal dolgozik, vagy bútorokat tervez tampai otthonában. Éjszakánként pedig varázslatos ember lesz. Egy csak férfiakat felvonultató revü műsor fő attrakciójaként Magic Mike évek óta vetkőzik a Club Xquisite színpadán, ahol eredeti stílusban előadott, lehengerlő mozdulatokkal kápráztatja el a közönséget. Minél jobban elcsavarja a nők fejét, azok annál több pénzt hagynak a klubban, és Dallas (Matthew McConaughey), a szórakozóhely tulajdonosa ennek csak örülni tud. Miután fantáziát lát egy általa csak Kölyöknek becézett srácban (Alex Pettyfer), Mike a szárnyai alá veszi a 19 éves fiút, és bevezeti a tánc, a bulik, a csajozás és a laza pénzszerzés világába. Nem kell hozzá sok idő, és a klub legújabb alkalmazottja saját rajongókra tesz szert, így a nyár sok-sok szórakozást ígér."
Tipikusan nőknek készült filmnek tűnt. Van bőven olyan alkotás a filmiparban, ami kifejezetten a férfi nézőket vonzza a sok bikinis vagy félmeztelen női színésszel, így ötletesnek találtam a fordított helyzetet. Gondoltam, jó buli lesz vetkőző fiúkat csodálni, még akkor is, ha cseppet sem vonz a sztriptíz és egyik úriember sem az esetem.
Hát, tévedtem.
Ez a film rettentően unalmas, majdnem elaludtam rajta, ami nálam azért elég nagy szó. A történet nem szól szinte semmiről és a legnagyobb gyomorba vágás a vége volt, mikor ezt a semmi cselekményt még csak le sem zárták. Persze, jöhet az ellenérv, hogy mit akarok én komoly történetet, mikor csak a nyálamat kellene csorgatnom a vetkőzve vonagló fiukra. Nem értek a tánchoz, erre tanúim vannak, azt azonban el tudom dönteni, mi látványos és szép. Itt pedig a táncok nekem legalább olyan laposak és semmitmondók voltak, mint maga a történet. A karakterek pedig fárasztottak, szóval nem tetszett.
Aki táncos filmet akar látni, válasszon egy kifejezetten táncosokról szólót, vannak abban is jó pasik, ha nem sokkal jobbak, mint ebben az unalmas és könnyűvérű filmben.
Byzantium
"Eleanor és Clara, a két rejtélyes fiatal nő egy erőszakos bűncselekmény helyszínéről a egy angol tengerparti kisvárosba érkezik. A lepusztult parti hotelek egyikében próbálnak szállást szerezni. A gyakorlatias Clara a testét árulja, hogy pénzt keressen. Hamarosan megismerkedik a félénk és magányos Noellel, aki befogadja őket a valaha jobb napokat látott motelbe, a Byzantiumba, melyből Clara hamarosan bordélyt csinál. Az ártatlan iskoláslány, Eleanor pedig találkozik a rokonlélek Frankkel, akinek akaratlanul feltárja az igazságot életükről: ő Clara lánya, 1804-ben született, és mindketten vámpírok. A csendes kisvárosban hullani kezdenek az emberek. Ám a múlt, mely elől a két nő olyan régóta menekül, hamarosan utoléri őket - megdöbbentő következményekkel."
Két okból néztem meg: sötét hangulatú, igazi vámpírfilmnek tűnt és Saoirse Ronan játszik benne, aki szerintem kiváló színésznő és a filmjei többségében nem csalódtam.
A színészekkel nem is volt problémám és a sötét hangulat is megvolt, bár nagyon lassan bontakozott ki. Inkább drámának mondanám, mint tipikus vámpírfilmnek, mivel nem a vérszomj áll a középpontban. Tetszett, mert tényleg a régi vámpírsztorikat idézte, mint az Interjú a vámpírral és elég érdekes, új koncepciót találtak a vámpírrá válásra.
Azoknak ajánlom, akik igazi vámpírokra vágynak nem felhőtlen múlttal, egy csipet vérszomjjal és a halhatatlanság súlyával.
Franklyn
"Preest (Ryan Philippe), a maszkot viselő detektív egy gyilkos után nyomoz a monolitikus fantázia-metropolisz, Meanwhile City utcáin, melyet a hit és a vallási buzgalom irányít. Esser, a megtört lélek fiát keresi a jelenkori London hajléktalanjai között. A fájó szívű, harmincas Milo (Sam Riley) újra találkozuik élete első szerelmével. A gyönyörű Emilia (Eva Green) egyre veszélyesebb öngyilkos művészi előadásokat tervez. A két világ között ingázva lassan közelít egymáshoz négyük sorsa a végzet, a szerelem és a tragédia hálójában, és amikor összeérnek a szálak, egy pisztolygolyó dönti el, hogyan végződik történetük."
Ez egy nagyon-nagyon fura film. A látványvilág miatt kezdtem bele, aztán csak pislogtam, hogy mi ez. Kicsit művészfilmszerű, mivel mindenki azt lát bele, amit akar. Kicsit őrült - a szereplők többsége már szinte elmebetegnek számít - és egy cseppet misztikus. A vége sem hozza el a nagy megoldást, mert bár a cselekmény összeáll, nem mond el sokat a film lényegéről.
Fura volt, nem is tudom eldönteni a jó vagy a rossz értelemben, néha tetszett, néha nem. Látványa és hangulata azonban kétségkívül van. Azoknak ajánlom, akik valami kifejezetten elvontra vágynak.
A nagy Gatsby
"A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos. Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni - és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Ám amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával (Tobey Maguire), neki elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét (Carey Mullingan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte."
Leonardo DiCaprio játszik benne, kell ennél több?
Nos, nekem nem igazán, mert szeretem a filmjeit. (Igen, a Titanicot is.) Aztán a '20-as években játszódik, egy népszerű könyv adaptációja és nagyon jó zenéket válogattak hozzá.
Ami a történetet illeti, romantikus drámának mondanám "Pókember" narrációjával. Hosszú, lassan kibontakozó, érzelmekről szóló alkotás, így aki pörgésre vágyik, annak nem biztos, hogy tetszeni fog. Viszont, aki szívesen figyeli, mi rejlik az emberek lelkében, szívében, annak ideális film.
Tetszett, bár a főnősnőt utálom, mert egy gyenge, döntésképtelen és hisztis nőszemély és Gatsby sem teljesen százas, hiszen a saját elképzelt világában él (No, nem mintha én nem járnék hasonló cipőben...) és az egész konfliktushelyzetet meg lehetett volna oldani egy egyszerű nőszöktetéssel. Viszont, ha így lett volna, nem sok értelme lenne a filmnek, aminek azért van üzenete bőven. Gondolom, sokan szeretnék, ha valaki annyira rajongva szerelmes lenne beléjük, mint Gatsby szíve választottjába, én azonban inkább megrémülnék tőle. Ez a túlzott és vakító szerelem szerintem már nem egészséges és a film vége erre bizonyítékot is ad.
Összességében jó film, aki szereti a drámákat, ebben sem fog csalódni.
Démonok között (The Conjuring)
"Azt hihetnénk, hogy ilyesmi csak egy forgatókönyv-írónak juthat eszébe, pedig ez a történet megtörtént eseten alapul. A paranormális esetek két világhírű kutatója, Ed és Lorraine Warren jegyezte fel annak a családnak a történetét, melyet a világtól távol, egy tanyaházban nem evilági lények terrorizáltak.Perronék öt gyerekükkel költöznek be új, magányosan álló vidéki házukba, és nem tudják, hogy valaki már él a falak között. Valaki, aki minden percben jelen van, gonosz, és képtelenség megszabadulni tőle. A megmagyarázhatatlan földöntúli jelenlét pokollá teszi a napjaikat, és egyre veszélyesebb, ijesztőbb módokat talál, hogy jelezze: övé a ház, és nem engedi át másnak. Kénytelenek paranormális ügyek nyomozóihoz fordulni: azokhoz, akik az amityville-i esetet is lejegyezték. A szakemberek nekilátnak, hogy kifüstöljék a gonoszt a házból de úgy tűnik, még ők sem bírnak vele."
Az év horrorfilmjeként reklámozták és ott a csábító "igaz történet alapján" mese habbal és cseresznyével a tetején. Nagyobb a füstje, mint az a parázsló piszkafa, amit lángnak sem lehet nevezni....
Ismét egy tucat, unalmas, sablonos, semmitmondó horrorfilm, ami ijesztőnek hiszi magát, de cseppet sem az. Hányszor kell még szerencsétlen démoni porcelánbaba klisét vászonra vinni, hogy végre megunják? Mikor hagynak már fel a megszállt, gonosz ház alappal? És miért kell mindig kinyírni szerencsétlen kutyát, aki a legértelmesebb szereplő az egész filmben és semmi rosszat nem tett, csak megugatta a gonosz házat?
Ez a film unalmas, sablonos, logikátlan és fárasztó. Senki se kínlódjon, hogy értelmet találjon benne, mert megsúgom, nincs neki.
Nem tetszett és ismét feltettem magamnak a kérdést: Mi a fenének nézek én horrorfilmeket? Akad köztük vicces, az igaz, de a többség inkább fáraszt mint szórakoztat.
Aki szereti a tipikus horrorokat és megkajálja, hogy a fent említett házaspár tényleg ilyen démonbabákkal játszott élete során, annak tetszeni fog, másnak azonban nem hiszem.
A 109. utas
"A fiatal és csinos Claire pszichoterapeutaként dolgozik. A doktornőt egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőinek kezelésével bízzák meg, hogy segítsen az embereknek feldolgozni a traumát. Érdekes módon, amikor felidézik a baleset körülményeit, az utasok egy része valami robbanásról beszél, ám a hivatalos vizsgálat erre nem tesz semmiféle utalást. Az egyik utas, Eric felkelti Claire érdeklődését, szerinte a férfi tudja, mi történt. Miközben kapcsolatuk románccá alakul, egyre több túlélő tűnik el titokzatos körülmények között. Claire magánnyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi történt."
A thriller már inkább az én műfajom, mert a horrorral ellentétben, ezekben mindig akad legalább egy csipetnyi csavar és értelem.
Anne Hathaway az egyik kedvenc színésznőm, így amiben szerepel a neve, annak lelkesen látok neki.
Nem volt rossz, de láttam már sokkal jobbat is. Lassan haladt a történet és nagyon furák voltak a szereplők, de persze ez a végén értelmet nyert. A fordulat bár nem ütött akkorát, mint szeretett volna, feltette rá a koronát. A vége miatt azt mondom, tetszett.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a thriller műfaját, mert ők a lassúsága ellenére is értékelni fogják.
Szikraváros
"A csillogó Szikraváros már generációk óta virágkorát éli, ragyogó fényeinek köszönhetően lakói elégedettek és boldogok. Ám a földalatti város hatalmas generátora a meghibásodás határán áll, az utcákat és tereket megvilágító nagy lámpák mindenki megrökönyödésére vibrálni kezdenek. Két tinédzser vállalja magára a feladatot, hogy az idővel versenyre kelve szétnézzen Szikravárosban különböző nyomok utána kutatva, melyek tán segítenek megérteni a város létezésének misztériumát és kimenekíteni a tisztes polgárokat, mielőtt az összes fény kihunyna."
Egy másik Saoirse Ronan film, amit már régóta meg szerettem volna nézni, csak mindig találtam valami mást helyette.
A rovat meserésze, mivel ez nekem elsősorban gyerekfilmnek tűnt. Szeretem a meséket, így ezt is szeretnem kellene, csakhogy valami miatt nem tudom igazán.
Jó volt, érdekes volt, aranyos volt, de semmi több. Cseppet sem nyűgözött le, nem szimpatizáltam Szikravárossal, de még a főhősökkel sem teljesen. Valami hiányzott nekem, de nem tudom megmondani micsoda. Talán több háttérinfó, hogy mégis, miért költöztek a föld alá és mi történt közben odafent. De persze ez a film nem erről szól, hanem a kalandról, amit két fiatal véghezvisz.
Nem rossz mese, akik szeretik a kalandos történeteket, azoknak valószínűleg tetszeni fog.
Terhes társaság
"Peter Highman alig várja már, hogy a felesége mellett lehessen. Az asszony a napokban szüli majd meg az első gyermeküket. Peter Atlantából repülne haza Los Angelesbe az első géppel, de a sors összehozza a nagyravágyó színésszel. Ethan Tremblaynek nagy szíve és kevés IQ-ja van. Találkozásuk egyenes következményeként nemcsak leszedik a két útitársat a gépről, de letiltják őket az összes járatról. Ez persze nem jelent gondot Ethan számára, aki felajánlja, hogy elviszi Petert autón az Angyalok városába. Az idő sürget, és Peter rááll a dologra, nem sejtve, milyen terhet vesz a vállára."
Vígjátékra vágytam és Robert Downey Jr. játszik benne. Kell ennél több magyarázat? Oké, talán mostanában túlságosan is függök a jó színészek neveitől...
Vicces, kicsit elmebeteg és őrült film. Szórakoztató, de többet vártam tőle. Néhol inkább fárasztott, mint nevettetett az abszurd jelenetek miatt. Mégsem az agyzsibbasztó kategória, hanem a még inkább humoros, mint lehetetlen fajta. Célnak megfelelt, kikapcsoltam míg néztem, szóval összességében nem rossz film.
A vígjátékok kedvelőinek és Robert népes rajongótáborának nyugodt szívvel ajánlom.
Képszakadás
"A "Másnaposok" íróinak új vígjátéka egy nagy döntés előtt álló 21 éves srácról. A főiskolás Jeff Chang mindig azt tette, ami a kötelessége volt, amit elvártak tőle. Ám amikor megjelenik a két legjobb barátja, hogy elvigyék megünnepelni a 21. születésnapját, Jeff úgy dönt, hogy ezen az éjszakán megtesz mindent, amit eddig nem tehetett, még akkor is, ha másnap reggel felvételije lesz az orvosi egyetemre. Egy fergeteges vígjáték három barátról, egy éjszakáról, hibákról, megaláztatásról, na és egy elég rosszul sikerült beavatási szertartásról."
Ez már tipikusan a fárasztó kategória, amiben inkább sokkoló, mint humoros dolgok vannak. Bár lehet, hogy bennem van a hiba, amiért egy totál részeg ázsiai csókát egy szál rózsaszín melltartóban és intim tájékára ragasztott plüssmackóval inkább sajnálatra méltónak, mint mulatságosnak találok...
Persze, volt, hogy nevettem és szórakoztam a filmen, de aztán úgy éreztem, eldurvult, sok lett, ami kizökkentett a bulihangulatból. Ez nem a vígjáték nekem való típusa.
Azoknak, akik őrült részegek hülyeségeit szívesen nézik, valószínűleg tetszeni fog.
Breaking Dawn 2.
"Bella (Kristen Stewart) miután életet adott lányának, Rensmee-nek, megerősödve és új képességek birtokában, vámpírként tér magához. Végre beteljesedett amire mindig is vágyott: vámpírként élheti életét Edward oldalán. A boldogságukat azonban hamarosan megzavarja a Volturik tanácsa, akik azt állítják, a Cullenek vétettek a vámpírtörvények ellen. Úgy vélik, hogy Bella és Edward (Robert Pattinson) gyermeke halhatatlan, természetfeletti képességeit születése után kapta, ezért a gyermeknek meg kell halnia. A Volturik csak a kínálkozó alaklomra vártak, hogy örökre leszámolhassanak a Cullenekkel. Edward Jacobbal (Taylor Lautner) az oldalán szövetségeseket gyűjt, hogy együtt küzdjenek meg a Volturikkal a mindent eldöntő, utolsó nagy csatában, ahol már nem csak családja, hanem a vámpírok és a vérfarkasok sorsa a tét."
Már csak ezt a részt nem láttam a csillámvámpírrománcból, úgyhogy összeszedtem magam és egy ráérős estén megnéztem, hogy teljes legyen a filmrepertoárom, már ha a könyvekbe beletört a bicskám.
Az elején sokat kuncogtam, ahogy ezeken a filmeken szoktam. Szerintem szórakoztatóan vicces, ahogy nem bírom komolyan venni őket. Aztán szörnyülködtem a gyereken, akit valószínűleg egy horrorfilm díszletéből kölcsönöztek. (Csak nekem tűnt démonok által megszálltnak a kislány? Lehet túl sok klisés horrorfilmet láttam már...) Amúgy is a legförtelmesebbnek ezt a vámpírgyerek témát találtam a sztoriban a hozzá kapcsolódó "szerelmi szálról" nem is beszélve. Pfúj!
Őszintén szólva nem igazán értettem ezt a csillámvámpír felvonulást, hogy minden egyes új márványvérszívót be kellett mutatni, meg ahogy évődtek egymással, elég időkitöltésnek tűnt. (Persze mivel ez a rész lényegében semmiről sem szólt, érthető a dolog.) Aztán jött a csata, szépen felpörögtek az események és a kínai harcművészeti filmeket idéző légi-balett ellenére egész látványos lett. (Farkaskák olcsó animációját leszámítva.) Mivel már előre tudtam, mi jön ezután, lelőttem magamnak a poént, nem sokkolt annyira, a hirtelen visszakozás a végén. Mégis, ahogy néztem, feltettem a nagy kérdést, amit valószínűleg mindenki más is: Harc nélkül mi a fészkes fenéről szólt ez a rész? Nagyon húzzunk le róla még egy adag bőrt milliókat kaszálva dolognak tűnik nekem.
Nem a kedvenc filmsorozatom, az biztos és nem hiszem, hogy sokat vesztettem volna, ha még pár hónapig, évig, az örökkévalóságig halogatom az utolsó rész megtekintését.
Aki az előző négy részt végignézte, talán megnézheti ezt is, nem veszít sokat, ha megteszi, de akkor sem, ha nem.
Értékelés:
A nagy Gatsby -> 9,5
Byzantium -> 9
A 109. utas -> 8
Terhes társaság -> 8
Szikraváros -> 7
Franklyn -> 6
Breaking Dawn 2. -> 5
Démonok között -> 4
Képszakadás -> 4
Magic Mike -> 3
Végezetül egy kis muzsika a pontozás alapján legjobb filmből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése