A szív mechanikája

"Úgy szeretjük egymást, mint két megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk!"

Nehéz dolgom van ezzel a könyvvel. 166 oldalnyi mechanikát, csavart, madárhangot, szikrát és szerelmet kellene összefoglalnom mindössze pár sorban, ami nem könnyű feladat.

Ez egy különleges és meglehetősen különc könyvecske. 

Európa Kiadó gondozásában jelent meg, akiknek ezúton is köszönöm az élményt, hogy ilyen ínyencfalatokhoz is hozzájuthatnak általuk a magyar olvasók. 

A borító csodálatos, szeretem a kifejező grafikáját, különösen a kakukkos órát a hátsóborítón. 

Muszáj pár szót szólni az írójáról is, aki hivatását tekintve elsősorban zenész. Talán ezért is van különleges dallama ennek a könyvnek. Ahogy a könyvismertetőben is szerepel:

"Mathias Malzieu francia rockénekes romantikus, fanyar meséjét egyszerű nyelven, bizarr ötletekkel megbolondítva, mintegy fapofával meséli el nekünk – szinte rajzfilm, képregény, ám mégis irodalom."

Valóban kissé bizarr, mégis varázslatos mondatok szerepelnek benne.

Fülszöveg:

"1874-ben, minden idők leghidegebb napján, mikor a paranormális kutyahidegben a szökőkutak is jégcsokorrá dermednek, Edinburghban Madeleine, a bába, gyógyító csodadoktor, a számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti világra. A veszett hidegben az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy óraszerkezetet ültet be helyette.

A kis Jack selejt portéka, ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani, hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám az óramű-szívnek sem lehet parancsolni, Jack a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, versenyt fut a könyörtelen idővel, amely belülről emészti…"

Ez a regény lényegében egy szerelmi történet minden hozzávalójával: szikrákkal, rózsaszín buborékokkal, álmokkal és tervekkel, vággyal és szeretettel, féltékenységgel, bánattal és csalódással, illetve jó néhány nem épp megszokott, kissé fura adalékkal, mint egy kakukkos óra.

Jack egy különleges fiú különleges családdal és cseppet sem átlagos szívvel, ami mégsem olyan meglepő, mint első olvasatra tűnik.

Úgy voltam vele, hogy az elején beleéltem magam Jack világába, ahol a gerincek nyikorognak, a falábakba harisnyaminta van égetve és ahol olyan hideg van néha, hogy röptükben megfagynak a madarak. Aztán teljesen elmerültem a szavakban, a különös dallamban, amit egyik mondat fűzött a másik után és egyre csak töprengtem.

Azon agyaltam, miért tartom ezt az egész különc világot valahol mégis ismerősen átlagosnak. Ahogy pedig Jack szerelme kibontakozott rájöttem, óraszív ide vagy oda, ez a történet félelmetesen valóságos. 

"Mitől félek? Tőled, azaz magamtól nélküled."

Ha eltekintünk a különleges szóhasználattól és a szereplők furcsának tűnő tulajdonságaitól pont azt kapjuk, ami a szerelmet jelenti legyünk bárhol. A szív, akár hús és vér, akár fa vagy épp fém, ugyanúgy szeret, ugyanúgy epekedik és ugyanúgy törik össze, ha a kulcsa nem megfelelő kezekbe kerül, sőt néha még akkor is. Jack érzelmei így teljesen átérezhetők, félelmei akár jogosak akár nem, megérhetők és bánata az olvasó bánata is egyben.

Többet nem is írnék a cselekményről, mivel ahogy már mondtam, egy szerelmi történet semmi más, mégis egy csillagcsücsökkel több.

Ez a több pedig a gyönyörűen összeillesztett szavak mögötti tartalomban rejlik.

"A szerelmi bánat olykor szomorúságszörnyekké változtatja az embereket."

Tele van nagyszerű gondolatokkal és az élet igazságaival. Mazsolázni lehet belőlük fejezetről fejezetre. Ritkán szoktam ceruzával és cetlivel a kezem ügyében olvasni, mivel általában sikerül megjegyeznem az oldalszámot, ha valami tetszetős mondatra bukkanok, amit feltétlenül ki kell írnom. Itt viszont volt miből válogatni, így kénytelen voltam oldalszámokat jegyzetelni.

"Egyszer minden elmúlik az életben, tudod? Mindig meggyógyulunk, még ha időbe telik is."

A könyv dallama pedig nem csak a léleknek lehet muzsika ezekkel a szép  gondolatokkal, hanem az agynak is, ahogy mindent átértelmez. Fantáziával és nyitott szívvel kell olvasni ezt a könyvet, hogy a kakukk szabadon járhasson közben az ember mellkasában ki és be.

"Amikor a felnőttek bekavarnak, az ocsmányság mindig hatványozódik."

Összességében tehát tetszett, jó volt olvasni és megismerni. Nem igazán tudom mihez hasonlítani, amolyan kedves különc könyvecske.
Ketyegő szívvel ajánlom mindenkinek, aki próbálja megérteni a szív mechanikáját, aki ínyencségre vágyik és szeret furcsa képeken agyalni, hogy mögöttük megláthassa a fogaskerekek csupasz vasát. Azt azonban senkinek sem garantálhatom,  hogy tetszeni fog, ahogy a szerelmet sem lehet garantálni, csak remélni, óvni és bízni benne.

"Hiába ismerem már az igazságtalanság tudatát, soha nem fogom megszokni. Sőt, minél nagyobb vagyok, annál jobban fáj."

Végére hoztam egy dalt, Arthur dalát  Oh, When the Saints!