Angyalsors

Erre a könyvre már egy éve felfigyeltem, szerepelt is a Könyves kívánságlista rovatom legelső bejegyzésében. Sok szépet és jót hallottam róla és Molyon a lelkes olvasók rajongva várták a folytatást. Igen, ez is egy könyvsorozat, pontosabban trilógia első kötete.

A borító nagyon szép (lila a kedvenc színem, így nekem különösen tetszik) és mivel kemény kötést kapott, nem csak a védőborítóra nyomták rá ezüsttel a kacskaringós címet, hanem a kemény borítóra is.

Vastagságra 452 oldal, ám elég nagy betűméretet használtak szellős sortávolsággal, így szinte repülnek a lapok olvasás közben.

Maxim Kiadó munkája (ez az első olvasmányom tőlük) és bár itt-ott előfordult egy-egy elgépelés nem lehet rá különösebb panaszom.

Fülszöveg:

"Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?"

Az angyalos téma mostanában elég felkapott, vagy csak én futok bele lépten-nyomon. Ez persze nem baj, kedvelem ezt a témát, mivel még cseppet sincs lerágva és sokféle megközelítés lehet. Szóval bátran, pozitívan reménykedve vágtam bele ebbe a könyvbe és nem csalódtam.

A történet nem túlságosan bonyolult és eléggé lassú mederben folydogál. A végét leszámítva nem sok akció és izgalom van benne, mégsem unalmas. Cynthia Hand könnyedén és érdekesen tálalja olvasóinak a hétköznapokat is. Jól szórakoztam az iskolai jeleneteken, a nyári szüneten és úgy általában mindegyik fejezeten. Ám, aki folyamatos pörgésre, veszélyes kalandokra számít, az csalódni fog.

A könyv fő típusa a romantika, ami már a fiatal szereplőgárdából is egyértelműen adódik. Clara próbálja becserkészni "rendeltetését", ami tekintve Christian vonzósági mércéjét nem könnyű feladat. Ez pedig nem csak pirulós, hanem kifejezetten vicces jeleneteket is generál. Többször mosolyogtam vagy épp kuncogtam olvasás közben, ahogy Clara botladozott, vagy épp Tuckerrel vívott szócsatákat.

A karakterek szerethető figurák. Clara szimpatikus főhősnő, mivel angyalvér ide vagy oda, cseppet sem tökéletes. Követ el hibákat, megbánt másokat, őt is megbántják és ha épp nem fénylik, teljesen átlagos lány. Ráadásul, bár a fülszöveg és az események kimenetele is egy szerelmi háromszögre utal, cseppet sem idegesített, ahogy a két fiú között vergődő hősnők szoktak. Ez persze a későbbiekben még változhat, de azért reménykedem.

A családját nagyon szerettem. Clara anyukája csodálatos, ahogy kezelte a gyerekeit, egyedül a titkolózása bosszantott. Jeffrey pedig halál laza, kedvelem a srácot.

Clara barátai viszont cseppet megosztottak. Nincs különösebb problémám Angelával, de nekem nagyon-nagyon gyanús. Több van a háttérben, mint amennyit elmond, ebben biztos vagyok. Épp ezért sajnáltam, mikor Wendy, az amúgy kedves és aranyos lány háttérbe szorult miatta. Pedig ő is igazi barátja lett Clarának.

A fiúkkal sem volt problémám. Mindegyik érdekes figura, bár Christian elég kiszámítható volt. (Annyira tudtam!) Az abszolút kedvencem azonban Tucker. Kissé ugyan zavart ez a cowboy stílus, ahogy újra kényszerítenem kellett gondolataimat, nehogy elfelejtsek kalapot tenni a fejére képzeletemben. Ettől eltekintve nagyon kedvelem minden goromba beszólásával, mellékállásával együtt. Szóval én neki drukkolok, mert tényleg szereti Clarát és elfogadja minden különcségét.

Az írónő nem sokat újított az angyalokkal kapcsolatban, mégis tetszett a hozzáállása. Különösen örültem, hogy ilyen nagy gondot fordított a szárnyak kérdésére. Mit ér egy angyal tollak nélkül? Mégis úgy érzem, még csak most kezdte kibontakoztatni fantáziáját és a későbbiekben még több érdekes dolgot fog írni róluk.

A könyv vége függővégnek számít, hiszen ahelyett, hogy minden kérdésre választ adott volna, csak tovább fokozta a titkokat. 

Összességében egy könnyed, romantikus, angyalos könyv. Nekem tetszett és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus könyveket és egy kis kikapcsolódásra vágyik. Az angyalok rajongóinak pedig kötelező darab.

Kiegészítés:

Ahogy a bejegyzés elején is írtam, trilógiáról van szó. A második rész, Angyalfény címen már megjelent hazánkban is. A harmadik rész (Angyalvágy) magyar megjelenését pedig őszre ígérték.

Addig azonban a Maxim Kiadó gondoskodott még egy kis angyalos olvasnivalóról. Angyalnyár címmel kiadta az írónő kiegészítő novelláját, ami a második és a harmadik kötet között foglal helyet és Clara valamint Angela barátságát helyezi a középpontban.

Szeretném mindegyiket elolvasni.