Félúton a sírhoz

Ha azt mondom, vámpírrománc, akkor a könyvrajongók többsége rávágja: Jeaniene Frost. Ő ugyanis a téma egyik nagyasszonya és az általa alkotott Cat és Bones hírhedt egy páros. Többször futottam már beléjük itt-ott, mint a tökéletes pár, így nem csoda, hogy kíváncsivá tettek.

Aztán rá kellett döbbennem, hogy én bizony a könyv fizikai megtestesülésével is találkoztam már nem is egyszer, mégsem keltett bennem vágyat az olvasáshoz. De hogyan is tette volna, mikor ilyen ocsmány borítót kapott? Természetesen nem illik borító alapján ítélni, mégis a fedőlap az, ami felkelti az érdeklődést, ami arra csábítja a gyanútlan könyvbarátot, hogy kézbe vegye. Engem azonban ez a förtelem inkább arra biztatott, hogy gyorsan visszategyem a polcra és utána megborzongva a kezemet a nadrágomba töröljem. Lila ide vagy oda, ez a borító olcsó ponyvát ígér nem túl magasröptű, kétszavas párbeszédekkel és sok-sok ágyjelenettel. Pedig cseppet sem ilyen könyv. Hatalmas fekete pont az Ulpius-ház Kiadónak, amiért nem ragaszkodott foggal, körömmel az eredeti és szépséges borítóhoz!

Picivel több, mint 400 oldal, de az utolsó ötven csak ajánló más hasonló témájú könyvekből. A szöveg gondozására nem sok panaszom van, talán csak a fordítót szidnám meg, amiért nem talált jobb szót Bones fintorgásaira, mint a szortyintott.  

Ez azonban mind csak külsőség és nem szabad csupán felszínesen ítélni, szóval jöjjön a tartalom.

Fülszöveg:

"Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia."

Vámpírkönyvek szerelmeseinek talán nem ígér sokat ez a kis összefoglaló, engem mégis megfogott. Félig vámpír vagány csaj? Pont ez kellett nekem, hogy meggyőzzön, ideje megtudni, miért is magasztalják ezt a sorozatot olyan sokan. Molyon ugyanis 74. a legjobb romantikus könyvek listáján.

Mikor elkezdtem olvasni, érdekesnek találtam, az írónő stílusát viszont túlságosan egyszerűnek. Kicsit több leírás elkélt volna és a történet ideje is cseppet nehezen volt követhető. Nagyjából öt hónapot ölel át a regény, nekem mégis rövidebbnek tűnt. 

Mindezen hiányosságokat azonban kárpótolta a sok akció, a szereplők és a fűszeres humor.

A cselekmény folyamatosan pörög, egyik akció követi a másikat, így az olvasó érdeklődése nem lankadhat. A hétköznapibb jelenetek pedig könnyedén belesimulnak a sok vámpíros ügybe. 

Van benne minden, ami a témához kell, veszély, gyilkosságok, vér és egy csipet szenvedély. Épp ezért mondhatnám tipikus vámpírrománcnak. Frost viszont épp eléggé fantázia gazdag, hogy kiemelkedjen a tömegből.

Tetszett a vámpírok ábrázolása, ahogy meghagyta őket vérszomjak lényeknek az ezüst iránti allergiájukkal együtt, és mégis emberien tárta őket az olvasók elé. Nem lélektelen szörnyetegek, ahogy Cat anyukája gondolja, hanem nagyon is érző lények, még akkor is, ha némelyiküknek kifejezetten perverz szociopata érzelmei támadnak. Ráadásul a halottságukat is kellőképpen megmagyarázta, véreznek, alszanak, egyéb testnedveik is vannak (a rózsaszín könnyek nekem kifejezetten tetszettek), amivel már meg is van magyarázva a főhősnő fogantatása, és ha megölik őket, megmutatják eredeti korukat. Értelemszerűen a kétséges pontok, mint a foghagyma, napfény és szenteltvíz kikerültek a képből, ami jó húzásnak bizonyult. 

A vámpírok mellett pedig feltűnt néhány szellem és ghoul is, ami tovább színesítette a könyv természetfeletti vonalát. 

Eredeti borító
Hát nem sokkal szebb?

No, persze hamar kiderül, hogy nem mindig a természetfeletti lények a legszörnyűbbek. Ebben a könyvben felbukkan minden, ami egy egyedül éjszaka mulatozó csinos lánnyal megeshet. 

A cselekményről inkább nem árulnék el többet, olvasson mindenki utána. Írok inkább a karakterekről.

Cat az önmarcangoló természete ellenére szimpatikus főhősnő. Vagány, nagy a szája és nem riad meg a saját árnyékától. Mégis megvannak a gyenge pontjai és kész káosznak érzi a szerelmi életét. Tetszett, ahogy egyre erősebbé vált (bár a könyv végi Rambót idéző megmozdulásait túlzásnak tartottam) és ahogy megtalálta önmagát és kiállt a saját véleménye mellett.

Bones is szerethető figura minden sablonja ellenére. Természetesen ő a legerősebb, legokosabb, legszebb vámpír a vidéken, mégis van benne valami egyéniség. Kedveltem a humorát, és hogy nem egy rideg alak, hanem kifejezetten érzelmes. A becézgetése azonban az őrületbe kergetett. Folyamatosan Cicuskának vagy Szivinek hívta Catet és mivel kiráz a hideg az ilyen jelzőktől (Hívjon csak valaki egyszer Nyuszifülnek, az lesz az utolsó szava!), néha kedvem lett volna fejbe csapni egy sziklával. Aztán a könyv végére valahogy annyira megszoktam, hogy hiányzott volna, ha abbahagyja. Megkedveltem a srácot, na!

Cat anyukája és családja azonban nem lopta be magát a szívembe. Ellenszenvesek voltak.

Timmie egy kincs. Annyira kellett a könyvbe, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Mikor kezdtem úgy érezni, megállt a lendület, jött ő és olyan sziporkázó jeleneteket produkált, amit nem bírtam kacagás nélkül.

Ez a könyv nem csak akcióban gazdag, hanem humoros is. Cat és Bones szócsatái üdítőek és Cat megjegyzései és belső monológjai is mosolyt csalnak az olvasó arcára. Tetszett Frost humora.

Az írónő még egy piros pontot érdemel, méghozzá az erotika miatt. Vámpírok borítékolják a túlfűtött jeleneteket, főleg ha egy Bones kaliberű férfi áll a középpontban, a könyv mégis tartotta a határt és inkább romantikus, mint erotikus. Nem esett át a lónak annak a bizonyos másik oldalára, hanem megtartotta a mértéket, amitől a könyv ismételten rácáfolt a méltatlan borítóra.

Összességében tehát egy jó könyv, bár kedvencem nem lett. (vámpír témában Anita Blake marad nálam az első) 

Bátran ajánlom mindenkinek, aki vámpíros izgalmakra vágyik az igényesebb fajtából.

Az eredeti szépséges borító nagyban, hogy ellensúlyozzam a hazai vackot. Passzol a könyv hangulatához, vörös a hölgy, mint Cat és vagányul dögös.

Kiegészítés:

Természetesen könyvsorozatról van szó, ami összesen 7 kötetre rúg.

Magyarul eddig az első 4 rész jelent meg. Karó és sírhant illetve Síri csendben még mindig botrányos ponyva borítóval, ám a negyedik rész, Sírig hű szerelmed megkapta a megérdemelt eredeti borítót. Remélem az Ulpius-ház megtartja ezt a jó szokását.

USA-ban a rajongók már olvashatják az ötödik (This Side Of The Grave) és a hatodik (One Grave at a Time) kötetet is, míg a hetedik és egyben befejező részt (Up From The Grave) 2014-re ígérte az írónő. Ráadásnak készült néhány novella is a sorozat kiegészítéseként. A novellák magyar megjelenése nem  valószínű, ám a sorozat további köteteiben bízom. 

Egy rész alapján nem lehet megfelelően ítélni, ám a nagy rajongótábor miatt talán joggal remélhetem, hogy a kiadó nem fogja veszni hagyni Cat és Bones kalandjait. Én mindenesetre szeretném folytatni a sorozatot.