Csontváros (film)

Talán már minden olvasóm tudja, hogy árnyvadász rajongó vagyok, vagyis nagyon szeretem Cassandra Clare könyveit és a bennük lefestett világot. Épp ezért nyomon követettem (és fogom is még) a megfilmesítésüket.

Korábban már szenteltem néhány bejegyzést a Csontváros moziváltozatának. Ezekben leírtam előzetes elvárásaimat (Welcome to the City of Bones!) és az időközben formálódó véleményemet mind a színészekről, mind a filmélmény további tartozékairól (Hova lett a nadrág?). Aki kíváncsi rájuk, visszaolvashatja (zárójelben megadott linkekre kattintva), megérzéseimről ugyanis többet nem szeretnék szólni. Helyette inkább elmesélem tapasztalataimat és személyes, immár tényeken alapuló véleményemet.

Szóval tegnap vetítették először hazánkban a Csontvárost (Nem írok ismertetők, olvassa el mindenki a könyvet!), nagy rajongóként nem hagyhattam ki. Bár eredetileg éjféli premier vetítésre akartam menni, a forgalmazó elcsúsztatta a hivatalos premiert, így - a rajongók által kiharcolt - ezt megelőző vetítésre mentem. Nem értem a csúsztatás okát, de nem is igazán érdekel, számomra a lényeg az volt, hogy amint lehetséges, elsők között nézhessem meg, ami sikerült is, így boldog vagyok.

mozijegy mellé rúnás köröm passzol

Kristen volt a társam az esti vetítésen, aki bár még nem olvasta a könyvet (Most majd fogja!) épp elég lelkesedést mutatott a téma iránt, hála ragadós rajongásomnak. 

Mivel olvastam a könyvet, nem tudok teljesen elvonatkoztatni tőle, de azért megpróbálom. Ezért két részre osztom a véleményemet: először leírom, mit gondolok magáról a filmről, mint önálló alkotástól, (amúgy is szeretem külön kezelni a film és a könyv műfaját) majd elmondom, mit gondolok róla, mint könyvrajongó. 

Csontváros, mint film:

Aki szereti a fantasztikus, pörgős és látványos filmeket, az nem fog csalódni.

A cselekményt nagyon jól sűrítették egybe, egyik izgalmas harcjelenet követi a másikat szépen koreografált mozdulatokkal. Jamie (vagyis a filmbeli Jace) mindent maga csinált a kaszkadőr jeleneteket is beleértve, amiért piros pontot érdemel. Szóval egyik akció követi a másikat, ami csak fokozza a látványvilágot.

A látvány persze elsősorban az árnyvadász világ varázslatán alapul, mindenhol ott egy-egy rúna, az Intézet gyönyörű, a ruhák tetszetősek és a fegyverek is impozáns darabok. A mágia egy részét szépen csempészték bele, gondolok itt a szereplők szemszínének megváltozására, Magnus bulijára vagy az üvegházra. 

A nem emberi lényekkel szemben azonban voltak fenntartásaim. Az első, kutyából átalakuló démonra költhettek volna több pénzt is, a vérfarkasok nem tetszettek (bár teljesen átváltozott farkas alakban még jobbak voltak), viszont a vámpírok kellően vámpírnak tűntek és a finálé démonjai, a fekete füstös és tüzes lények nagyon szépen voltak megalkotva. Ráadásul Dorothea démonja is látványosra sikerült, plusz pont jár érte.

Tehát egy látványos és izgalmas film, mégsem ennyi az egész. Ez ugyanis egy különösen szórakoztató mozifilm, tele nagyszerű poénokkal, amik néhol a legváratlanabb helyzetekben bukkannak fel. Többször kacagott fel a nézőtér egy emberként. 

Összefoglalva látványos, pörgős és nagyon humoros film. Aki szereti ezt a műfajt, garantáltan nem fog csalódni, nagyon jó moziélményt ad. Csak ajánlani tudom azoknak is, akik még nem olvasták a könyvet, nekem tetszett.

Csontváros könyv kontra film:

Ahogy már a fenti sorokból kiderült, ha teljesen elvonatkoztatok a könyvtől, akkor nagyon tetszik, ezt azonban nem tehetem meg. 

Toleráns vagyok a film érdekében elkövetett változtatások iránt, nem zavar, ha sűrítik a cselekményt, ha kihagynak egy-egy mellékszereplőt (bár Raphael miatt vérzik a szívem) és átírnak kisebb dolgokat, hogyha mindez az élmény érdekében történik.

Épp ezért, bár szerintem nagyon keveset szerepelt Izzy, és Alec sem sokkal többet, megértem. Fel kellett pörgetni az eseményeket, így nem maradt idő a plusz párbeszédeknek.

Azt is értem, Simon miért így került a vámpírok tanyájára és miért nem a könyvben leírtak szerint, bár a magyarázat nagyon erőltetett és logikátlan volt. Ebből ráadásul a későbbiekben, vagyis a következő részben lehetnek még problémáik a készítőknek...

A finálé helyszínének megváltoztatása is logikus lépés volt, túl sok lett volna egy új helyszín és amúgy is nagyon szépen megalkották az Intézetet.

Szóval értem én a változtatások okát, ha meg vannak magyarázva és nem rontanak az eredetin, mégis mint nagy könyvrajongó szeretném, amennyire csak lehet, a könyvhöz hűnek látni a dolgokat.

Hatalmas nagy piros pont jár a könyvből szó szerint kiragadott idézetekért. A poénok 80%-át a könyv humoros párbeszédei adják, amik széles vásznon is ugyanolyan szórakoztatóak.

Premier csapat: Hodge, Alec, Jace, Clary, Simon és Magnus

Simon és Jace marakodása pedig fenomenális, a metrós jeleneten csak vihogtam, pedig ez külön a film kedvéért készült. Apropó Simon és Jace, míg az előbbi hozta az elvárt színvonalat, addig az utóbbi kellemesen meglepett. Ünnepélyesen fogadom, többet nem piszkálom Jamie-t. Nagyon jól adta Jace szarkasztikus és beképzelt stílusát, óriási piros pont a srácnak.

Izzy vagány volt és eszméletlen laza, ahogy kell, bár a könyvben nem csak kemény csaj, hanem egy kissé szeleburdi hölgy is, itt jól állt neki, a "Ha az utamba állsz, belegyalullak a földbe!" stílus. Szívesen néztem volna még őt sokkal-sokkal többet.

Alec is jó volt, morcos, ahogy kell, a főnyeremény azonban Magnus. Nagyszerűen eltalálták nadrág ide vagy oda. Ráadásul, aki eddig nem kedvelte különösebben, az a mozi után oda meg vissza lesz érte. Godfrey nagyon cuki.

Clary karaktere nekem cseppet sok volt. Mint valami született Rambó, úgy harcolt. Mert mit tesz a gyanútlan ember lánya, ha megtámadja élete első démona? Profi módra felrobbantja a konyhát... Na, ne már! És mit tesz, ha szembenéz egy vérfarkassal? Nem sikoltozik, nem fut, kér egy kést és leszúrja... Értem én, hogy Brooklynban nőtt fel, de ne legyen már ennyire született harctehetség a rúgásáról nem is beszélve. Ez New York és nem Spárta! Ettől eltekintve amúgy Lily jól alakított és sem ő, sem Jamie nem tehetett róla, hogy ennyire csöpögősre turbózták a csókjelenetet, ami kifejezetten klisé volt a javából.

Mindezen felsorolt eltérések és apróbb problémák felett azonban boldogan szemet hunytam volna, ha nem követnek el a készítők egy óriási baklövést: 

Sikeresen átírták Valentine karakterét, így a nagyszerű, számító, manipulatív, hidegvérű pszichopatából alkottak egy ostoba, dühöngő őrültet. Gratulálok, ez nem kis teljesítmény! Pedig ott volt nekik Jonathan Rhys Meyers, aki sokkal de sokkal többre is képes lett volna, ezt már más filmekben bebizonyította.

Hála az átírt Valentine-nak a nagy finálé elvesztette varázsát és a Csontváros végi fordulat lapos és gagyi lett. Ennek pedig cseppet sem értem a miértjét. Miért nem hagyhatták meg az eredeti karakterjegyeket? Miért kellett így elrontani ezt az amúgy nagyszerű filmet? 

Valentine miatt, aki amúgy az egyik kedvenc gonosz karakterem, nem tudom azt mondani, mint könyvrajongó, hogy nagyszerű lett a film. Hiába indult remekül, hiába figyeltek nagyon sok mindenre, hiába a színészek remek játéka és hiába vett meg Jamie, közel sem tökéletes. Valentine a fő mozgatórugója a történetnek, őt átírva, szinte átírtak minden fontos részt, ami meglehetős aggodalommal tölt el a folytatások irányába. 

Ám azért bizakodó vagyok és remélem, még több Izzyvel, sok Simon és Jace párbeszéddel és legalább ilyen látványvilággal fog érkezni a Hamuváros is.

Néhány tetszetősebb dallam a film repertoárjából:

Összegzés:

Azt mondom, ez egy jó film és tetszett. Persze lehetett volna jobb és Valentine miatt morgok rendesen, de ha önállóan nézem, szépen rakták össze. Tetszett, nem bántam meg, hogy megnéztem és csak biztatni tudok minden rajongót, tegyen vele egy próbát, szerintem megéri.

A következő részt, Hamuváros, pedig hamarosan el is kezdik forgatni és ha minden jól megy, egy év múlva már vetítik is a mozikban. Terveim szerint, azt is elsők között fogom megnézni.

Azoknak pedig, akiknek még mindig kétségeik volnának Jamie szereplésével kapcsolatban, itt egy kis ellenszer. Van hangja a srácnak!