2013. augusztus 9., péntek

Bloodrose - A döntés

Andrea Cremer fantasy trilógiájának befejező kötete, amitől cseppet tartottam. Mindig van bennem egy kis félsz, ha egy történet lezárásáról van szó, itt pedig különösen aggódtam. Az első kötet (Az őrzők) tetszett, szinte azonnal megnyert magának, ám a második rész (A keresők) hatalmas csalódást okozott. Épp ezért tartottam tőle, hogy a mélyrepülés az utolsó kötetben is folytatódni fog. Szerencsémre azonban az írónő összekapta magát és felhúzta a kamikazerepülést bemutató könyv orrát. Ez a kötet sokkal jobb, mint a második, ám az elsőnél gyengébbnek éreztem.
Picivel több, mint 400 oldal és a borító ezúttal is igényesre sikerült. A holdfázisok sem maradtak le a fejezetek elejéről. A könyv vége felé kissé elszaporodtak az elgépelések, ám ezt el lehet nézni.
Ennyit a körítésről, jöjjön a lényeg:
"Calla mindig is szerette a harcot, de a végső küzdelemben nem csak a csatatéren kell helytállnia. Úgy dönt, hogy megmenti Rent, ám emiatt Shay féltékeny lesz. Callának gondoskodnia kell az öccséről, Anselről is, akit árulónak bélyegeznek. Bizonyítania kell, hogy méltó az alfa névre, és számtalan veszéllyel szembenéznie, hogy falkájával és a keresőkkel egyszer s mindenkorra megszabadítsák a világot a vigyázók mágiájától. Végül azt is el kell döntenie, mihez kezdjenek a háború után – feltéve, hogy túlélik."
A finálé meglehetősen akció dúsra sikerült, aminek kifejezetten örültem. Még mindig akadt benne felesleges fecsegés, ám az izgalmas harcjelenetek miatt el lehetett viselni.
A szerelmi háromszög tovább bonyolódott, ahogy Ren és Shay egy oldalra került és Calla tovább vívódott közöttük, ami bosszantott. Már vagy kismilliószor letette a voksot Shay mellett, mégis újra és újra Renre gondolt. Ezzel pedig nem könnyítette meg egyik fiú helyzetét sem. Azt azonban meg kell jegyeznem a hölgy javára, hogy legalább megpróbált határozottnak tűnni.
Már az első könyv olvasásakor tudtam, ki lesz végül Calla társa, így a végkifejlet cseppet sem lepett meg. Talán csak egy kevésbé radikális módra számítottam, amivel a harmadik fél eltűnik a színről. Az írónő által választott megoldás azonban kényelmes volt, nem csak neki, hanem főhősének is, aki megmenekült a nyílt döntéstől. 
Hiába fantasy, hiába mágia és akció, ez egy eléggé romantikus történet. A többi szereplő magánélete ugyanis meglehetősen nagy hangsúlyt kapott. Ethan és Connor is megtalálta a társát, Ansel is inkább a szívével küzdött, mint az agyával, ami kitöltötte a könyv akció nélküli részeit. Nem is zavartak volna, ha nem baromi rossz az időzítésük, mert mindenki a halálos csata közepén akart Rómeót játszani.
A szerelmeseken így nem akadtam fenn, ellenben egy egész más kapcsolattól. Ren és Adne egymásra találása förtelmesen nyálasra sikerült. Ren amúgy is problémáktól terhes vállára szakadt származásának titka, amit biztosan nem könnyű megemészteni. Mégis, mikor találkozott ismeretlen húgával, szinte azonnal egymás nyakába borultak és egyből úgy viselkedtek, mint egy összeszokott testvérpár és minden lehetőséget megragadtak, hogy közöljék, ők márpedig vérrokonok. Teljesen irracionális.
Ha már Ren, nem bírom ki, hogy ne írjak még pár sort a fiúról. Ő volt a kedvenc karakterem, így haragszom az írónőre, amiért ennyire elbánt vele. Sokkal többet érdemelt volna.
A szokásos szájkarate és szerelmi katyvasz mellett, ebben a részben végre összecsap a két oldal, ami nem marad áldozatok nélkül. Egy véres csata azonban járjon is veszteségekkel, így ez rendjén is van. Szerencsére nem lett a végtelenségig elnyújtva és csak a főgonosz legyőzése okozott egy kis keserűséget. Zavart, hogy Shay szinte legyőzhetetlenné vált dupla kardjával és hogy ő a végére mindent megkapott. A csata előtti "meg fogok halni, de te légy boldog" hisztijétől pedig a falat kapartam. Két kötet óta nem tudom, mit látott benne Calla. No, de én már csak ennyire Ren drukker vagyok...
A történet lezárása különösen ötletesre sikerült. Tetszett minden rózsaszín beütésével együtt. 
Összességében tehát ez egy hullámzó tendenciájú történet ügyes lezárása. Cseppet sem bánom, hogy elolvastam és bátran ajánlom mindenkinek, aki átrágta már magát az előző két könyvön. Nem hiszem, hogy csalódást okozna, talán csak egy kis keserűséget az olyan Ren rajongóknak, mint én is vagyok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése