Tasogare Otome X Amnesia

Elég sok kísértetekkel / szellemekkel foglalkozó animét láttam már, mégsem tudom megunni ezt a témát. Ezért is néztem meg a Tasogare Otome X Amnesia (vagy angol címén: Dusk Maiden of Amnesia) sorozatot. 

Manga alapján készült és 12 epizódot tartalmaz. Műfaji besorolása misztikus vígjáték, mivel meglehetősen szórakoztató jelenetek vannak benne egy kísértethistória keretbe ágyazva. Nyomokban tartalmaz ecchi (vagyis enyhén erotikus) elemeket is, ám ezek elsősorban a poénok miatt kerültek bele, illetve a romantika sem áll távol tőle.

Ismertető:

Teiichi Niiya a régi iskolaépületben bóklászva belefut a suli kísértetébe, Yuukoba. A lány azonban cseppet sem szokványos szellem, bohókás és vidám, aki folyton megpróbálja kínos helyzetekbe hozni a fiút, és aki nem emlékszik a múltjára. Niiya ezért segít felgöngyölíteni a szellemlány körüli történeteket, hogy visszaszerezzék emlékeit. Ehhez megalapítják a Paranormális Megfigyelések klubját, természetesen Yuuko elnökletével, amihez hamar csatlakozik a szeleburdi Okonogi Momoe és a kissé morcos Kanoe Kirie. A klub sorra deríti fel és oldja meg az iskolában terjedő kísértethistóriákat, amik valahogy mindig kapcsolódnak Yuukohoz.

Ez nem épp szokványos kísértettörténet, mivel Yuukot nem csak látni és hallani lehet (természetesen nem mindenkinek), hanem tapintani is. Ráadásul eszik, öltözködik, vizes lesz az esőben és így tovább, vagyis gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha még élne. 

A nyomozások többségéről kiderül, hogy zsákutca, mégis egyre több apróságra derül fény Yuuko múltjáról. Közben pedig a néző megismerheti a személyiségét a többi szereplővel együtt.

Cselekményről nem szeretnék többet elárulni. Bohókásan szórakoztató egyre hangsúlyosabbá váló drámai szállal (hiszen Yuuko mégis csak halott) és egy kibontakozó szerelemmel. A hangulata így kellemes, még a sötét részeknél sem kifejezetten nyomasztó, inkább amolyan könnyed kategória.

Yuuko, Teiichi, Kirie, Okonogi

A szereplők hamar megkedvelhető figurák. 

Teiichi egy kedves srác, aki folyton elpirul, ha Yuuko célozgat, vagy épp túlságosan rámenős vele. Közben pedig észre sem veszi, hogy a klub minden hölgye érte epekedik.

Okonogi már a lelkesedésével elárulja magát, teljesen bele van habarodva a szerinte menő kísértetűző srácba, míg Kirie inkább távoli csodálója a fiúnak.

Kirie karaktere nekem különösen tetszett, ahogy egyszerre volt egy kemény csaj és egy tipikus lány, aki ha egyedül marad, a sarokban sírdogál és önértékelési gondokkal küszködik. Ráadásul ő az egyetlen, aki tökéletesen átlátja a két főszereplő kapcsolatát és nem rest Teiichi orrára koppintani, mikor ostobán viselkedik.

Yuuko két arca

A legérdekesebb karakter azonban természetesen a főhősnő, Yuuko. Sokkal összetettebb személyiség, mint első pillantásra tűnik, ám ennek megvan a maga oka és mikéntje. Ez azonban az anime lényege, így inkább nem árulok el róla többet. 

Írok inkább az ecchi vonalról. Nem vagyok ennek a műfajnak a híve, ám itt cseppet sem zavart. Jókat nevettem Teiichi gyatra próbálkozásain, amivel próbálta távol tartani magától a lelkes és alul öltözött szellemlányt. Yuuko ugyanis nem épp a szemérmes fajta, teljes nyugalommal csobban be a medencébe egy éjszakai fürdőzésre meztelenül, vagy öltözik át a fiú jelenlétében. Csupán egy dolog hozza zavarba, ha Teiichi földi maradványait bámulja, hiába csak egy csupasz csontváz az egész. Szóval aki nem szereti a spontán lehulló ruhadarabokat és a kivillanó testrészeket, az se riadjon vissza. Szerintem megtartották a határt a vicces és a fárasztó között. Ráadásul, ha valakit elkap az anime hangulata és érdekli a cselekmény, könnyedén elsiklik a néhány ecchi jelenet felett.

Tetszett, hogy a kísértetek megjelenését új módon szemlélte. Yuukot csak az láthatja, aki hisz a létezésében és észre akarja venni és ő is pont úgy, ahogy elképzeli. Ezért tudja Yuuko néha a frászt hozni az iskola többi tanulójára, mikor ők vérszomjas kísértetre számítanak. Itt ugyanis a szellem megjelenési formája csupán a képzelet függvénye.

Illene írnom még a szerelmi szálról, ez a vonal azonban teljesen egyértelmű. A két főhős szinte első látásra egymásba szeret, aztán túl kell lépniük néhány szokványos (pl: féltékenység) és kevésbé szokványos problémán, hogy együtt lehessenek. A kötelék persze épp elég erős közöttük, hogy vegyék az akadályokat még akkor is, ha tartanak egy kis "mosolyszünetet". Egy élő és egy holt kapcsolata azonban garantáltan nem könnyű eset, amit a sorozat utolsó részei bizonyítanak. 

A történetre és a karakterekre tehát nincs panaszom, ahogy a kivitelezésre sincs.

A grafikája szép, igényes és a zenéket is eltalálták. Nekem nagyon tetszettek a színek, a kissé borongós, mégis élénk pasztellszínek. Egyedül Yuuko megrajzolásán akadtam fenn kicsit.

Engem nagyon emlékeztetett egy másik animére, a Pokoli lányra (Jogoku Shoujo  / Hell Girl), ami az egyik kedvencem. Enma Ai fiatalabb ugyan, de az iskolai egyenruhája és a frizurája rettentően hasonló. Ráadásul volt néhány olyan képkocka, különösen a vörös hátterű vagy pókhálóval ékesített jeleneteknél, amik rettentően emlékeztettek rá. (Pont mint a mellékelt bal oldali képen.) Ha ez nem volna elég, még Yuuko és Enma halála is hasonló.

Ez talán az egyetlen negatívum amit fel tudok hozni a Tasogare Otome X Amnesia ellen.

Összefoglalva tehát egy szórakoztató sorozat. Bátran ajánlom a kísértethistóriák kedvelőinek és bárkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik.

Bár sem az opening, sem az enging nem fogott meg igazán (passzolt a sorozathoz, de nem adott semmi pluszt), az utolsó részben igazi kincsre bukkantam. Ez a dal csodálatos, szomorúan gyönyörű.

Extra:

A sorozathoz készült egy Ova is, mintegy 13. epizódként. A történet fő szálához nem ad semmi pluszt, csak egy kis vidám rész a szereplők kedvelőinek.