A Karácsony nekem mindig fontos ünnep volt. Nem azért, mert ilyenkor kötelezően szeretni kell mindenkit, vagy mert ajándékot kapok, hanem azért, mert nyugodt, fenyőfa és mézeskalács illatú hangulata van, mert forró teát szürcsölök a szobában, míg kint jeges vagy havas a táj, és mert ilyenkor csupa olyan személy vesz körbe, akik tényleg fontosak nekem.
Nálunk is megvan az ünnepi rutin, a mézeskalács készítés és a fenyőfa öltöztetés rituáléja. Mikor küldök képeslapot és mikor csomagolok ajándékot. Hánykor ülünk le az ünnepi menü mellé és hánykor jönnek át a rokonok. December 24-25-26 tehát mindig menetrendszerűen zajlik, mégsem lehet megunni. Minden éveben van valami, ami változtat a terven és ez így van jól. Az apró meglepetések kellenek, ettől telik meg élettel.
Idén is sütöttem mézeskalácsot, ahogy a mellékelt képen látszik, itt is kijött belőlem a könyvmoly. (A Shiver hangulata igazán passzolt a télhez.)
Idén is küldtem képeslapot távoli, vagy kevésbé távoli barátoknak és idén is vásároltam, vagy készítettem ajándékokat. Én abba a kategóriába tartozom, aki jobban izgul, mikor az általa elkészített csomagot bontogatják, mint mikor ő tépi szét a papírt. Tényleg igazi öröm nekem, ha adhatok. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretek ajándékot kapni, sőt, mindig meglepődöm, milyen jól eltalálják, mivel lehet nekem kedveskedni.
Nos, ezt a bejegyzést ezeknek a karácsonyi meglepetéseknek szánom, hogy egy kicsit eldicsekedjek, milyen kreatív és aranyos embereket ismerek.
Képeslapok
Molyon volt egy esemény, amiben a részvetők meghatározott számú, random molyocskának küldtek karácsonyi képeslapot. Mivel a könyvek mellett a képeslapok a fő szenvedélyeim, nem haboztam jelentkezni rá.
 |
| Képeslapok molyocskáktól |
Három molyocskának küldtem képeslapot (no meg egy kis meglepit) vörös borítékban. Cserébe én is kaptam három másik molytól három meseszép lapot, amik jelenleg is a hűtőszekrényt díszítik.
Mivel decemberben még vizsgáim voltak, épp az ünnepekre értem haza, így őket kézbe véve alapozódott meg karácsonyi hangulatom.
Nagyon szeretek képeslapot kapni, nem csupán a lap szépsége miatt, hanem azért a pár kedves sorért, amit ráírnak. Mikor elolvasom, tudom, hogy abban a néhány percben, míg papírra vetette őket, az illető még ismeretlenül is rám gondolt és ez igazi öröm.
Egyik kedves molyocska ráadásul egy finom teával is meglepett. Teaimádó vagyok, így nagy hasznát veszem majd egy jó könyv mellett.
Néhány barátommal is szoktam karácsonyi lapot cserélni. Tőlük is épp akkora öröm ez a pár sor.
Ribizly egy csinos, hosszúkás, sötétkék lappal lepett meg.
A zöld sapkás kutyás lapot egy másik kedves régi ismerősömtől kaptam, akivel gimi óta együtt koptatjuk az iskolapadot.
Az alsó kettőt pedig Applequeen barátomnak köszönhetem. Igen, fura hogy kettőt küldött, de idén úgy elkapta a karácsonyi hangulat, hogy túlzásokba esett. A bal oldali mikulásos lap amúgy zenél és világít, ha kinyitom. Ez életem első zenélő képeslapja, így vigyorogva játszottam vele és nagy becsben fogom tartani.
Őket a szobám polcain helyeztem el a könyvek előtt.
Meglepetések
Ajándékozni már évek óta családon belül szoktam. Barátoknak vagy képeslapot küldök, vagy sms-t, esetleg beülök velük valahová egy ünnepi forrócsokira. Épp ezért lepődtem meg mikor hárman is kisebb-nagyobb meglepit nyomtak a kezembe.
Az első Kristen volt, akivel karácsonyi vasárban nézelődve alapoztunk az ünnepekre. Igaz, én is készültem neki egy aprósággal, mégis meglepett, mikor elővarázsolta a nevemre szóló hógömböt.
Szeretem a hógömböket, gyerekkoromban volt is egy, ami azóta elveszett, így vígan rázogattam új szerzeményemet.
Jelenleg épp a karácsonyfa egyik ágán lóg, miután a családom körében is sikert aratott. Pont passzol a fehér díszek mellé.
Pár napra rá Applequeen is meglepett, sőt inkább megdöbbentett egy hatalmas csomaggal. Nem szoktunk ajándékozni, így nem is értettem, mi ütött belé, hogy ennyi mindennel elhalmozott az idén.
A két szép képeslap mellé ugyanis kaptam egy csomagot, benne csupa lila holmival. Fura, de csak később esett le, hogy minden lila. Szobatárs persze egyből megjegyezte, mit csodálkozom ezen, mikor a lila a kedvenc színem. Nos, valóban.
A lila körömlakk, a körömreszelő és az illatos gyertya még lazán belefért a meglepetésbe, ám a felsőt már túlzásnak éreztem. Természetesen nagyon tetszik és még a méret is stimmel, mégis annyira zavarba hozott vele, hogy még most sem tudtam megemészteni.
Aranyos gesztus, tudom, hogy nem vár el cserébe semmit, csak örömet akart szerezni, mégis rosszul érzem magam, hogy én ellenben csak egy apróságot adtam neki Karácsony címszó alatt. Applequeen, dinka vagy!
A harmadik személy, aki meglepett F. volt. Igaz, neki előre beharangoztam, hogy kap tőlem mézeskalácsot, mégis kikerekedett a szemem, mikor egy kék, szaloncukor formájú csomagot nyomott a kezembe.
Szerencsére ő nem esett túlzásokba és egy igazán ötletes és aranyos ajándékkal lepett meg.
Kaptam tőle egy illatos füzért, ami igazi ünnepi atmoszférát varázsolt a szobámba, mikor felakasztottam a csilláromra.
Van benne minden, narancs, csipkebogyó, vaníliarúd, paprika és más orrnak kedves dolgok.
Az ötletet a karácsonyi vasár ihlette, ahol állt egy külön stand csupa illatos füzérnek. Én is megszimatoltam ott a dolgokat, ám meg kell jegyeznem, hogy F. barátom füzére sokkal jobb. Itt nem csupán a fenséges aromákat érzem, hanem a barátságát is, a törődést és kedvességet, amivel madzagra fűzte őket. Tökéletes meglepi.
Mindig nagyra értékelem a saját készítésű holmikat és magam is jobban szeretek ilyen dolgokkal kedveskedni.
A fa alatt
Természetesen a karácsonyfa árnyékában is bukkantam kincsekre, bár ezek nem értek váratlanul.
Nálunk a könyv már olyan rutinajándéknak számít, mint a zokni. Biztos, hogy lapul belőle egy-kettő a csomagokban.
Unokatestvérem, mikor épp a fát öltöztettem és betoppant egy kis mézeskalácsra, megkérdezte anyukámat, mit kapok karácsonyra. Hiába voltam én is jelen, nem zavartatta magát. Mire anyukám visszakérdezett: "Szerinted?" Erre unokatestvérem vigyorogva: "Ja, persze, tizenöt könyvet!"
Hiába, ismernek már jól, de nem tizenötöt kaptam, hanem csak ötöt.
Ebből egy (A mamutvadászok) nem is csupán az enyém, hanem anyukámmal közösen osztozunk rajta. Én vettem neki meglepetésnek, ami kifejezetten jól sikerült, ám az én polcomra kerül majd az előző részek mellé.
A hajnalra várva szintén saját zsebből ment, magamat leptem meg vele, így még a csomagolást is megúszta.
A maradék három (A herceg, Csodák kora, Angyali játszma) sem volt igazi meglepetés, mivel bár hivatalosan karácsonyra kaptam Jézuskától, gyakorlatban én vadásztam és rendeltem meg őket, illetve cipeltem haza.
Egy könyvmolynak azonban csak az számít, hogy frissen nyomott oldalakat lapozhat, a hogyan és a kitől csupán részletkérdés.
Ezúton szeretnék, egy kicsit ugyan megkésve, Boldog Karácsonyt kívánni minden rendszeres és alkalmi olvasómnak, illetve az erre tévedő kíváncsi egyéneknek. :)
Remélem, nálatok is járt a Jézuska/Angyalka/Mikulás/Jótét egyén és békés családi idillben teltek a napok bejgli, süteményhegyek és ünnepi menük mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése