2012. december 23., vasárnap

Emily the Strange - Elveszett emlékek

Ezzel a könyvvel könyvesbolti nézelődés során találkoztam először. Egyből kiszúrtam a borítót, mivel fekete és vörös (kedvelem a fekete dolgokat), rajzolt és van rajta cica. Belelapoztam és érdekesnek tűnt a sok skiccel.
Aztán, mikor legutóbbi könyvtárazásom során a gyerekeknek fenntartott részlegnél bóklásztam mangák után kutatva, belebotlottam. Ez volt az egyetlen regény, amit akkor kihoztam, mivel megfogadtam, csak képregényeket veszek ki, mert nincs időm olvasni. Emlily is csak azért került ebbe a kupacba, mivel sok benne a rajz, nagyok a betűk, így gyorsan lehet vele haladni.
Mint mondtam, a borító nagyon tetszik, vastagságra pont ideális 266 oldalával. Fumax Kiadónak lehet megköszönni a magyar változatot.
Fülszöveg:
"Emily, a különc: 13 éves. Képes toronyházakat átugrani, ha épp úgy tartja kedve. De sokkal valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával szunyókál; vagy részecskegyorsítót eszkábál össze gézből, lencséből és biztosítótűből; vagy teljes hangerővel dobol/gitározik/szaxofonozik/citerázik; vagy egy fertelmesen drasztikus penetráns freskót fest; vagy rávesz valakit, hogy kimondja: „fertelmesen drasztikus penetráns freskó” 13-szor gyorsabban… és közben gúnyosan hahotázik."
Fülszöveg semmit sem árul el a cselekményből, ami így van jól. Nem is voltak nagy elvárásaim, mikor belekezdtem. Gondoltam, valami könnyed, humoros történet lesz, ami leköt itt-ott felbukkanó szabad perceimben. Cipeltem magammal órára, találkozóra, plazába stb. 
Érdekesen indult. Tetszett a sok rejtély és a vázlatrajzok, aztán egyre furább lett.
Meg kell jegyeznem, hogy az én szótáramban a fura, a különc pozitív jelentést takar. Szeretem ha valami nem szokványos, ha egyéniség és eltér az átlagtól. Én is fura szerzet vagyok, mondták már többen, amit büszkén vállalok. A birkákat ugyanis egyáltalán nem kedvelem.
Épp ezért volt szimpatikus a könyv, aztán sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem a nekem való módon fura. Nem hittem volna, hogy különcségem nem lesz elég hozzá.
Olvasás közben valami hiányzott. Valami, amitől megkedvelem a főszereplőt, bár itt-ott igazán szimpatikus volt a gondolkodása, hiányzott, valami, ami fenntartja érdeklődésemet a rejtélyek megoldása iránt, és valami ami értelmet ad az egésznek.
Ez a könyv nekem túlságosan kusza volt. Csak halmozódtak a sötét foltok és közben semmi sem oldódott meg leszámítva a cicák valódi nevét.
Szeretem a fantasyt, nincs problémám a mágikus elemekkel, itt mégis elég zavaróak voltak, ahogy a mágia és a tudományos fantasztikum összemosódott megspékelve egy kis valósággal.
Mégis szemet hunytam volna felette, ha a humor eltereli gondolataimat. Sajnos azonban a keserű szarkazmus elég gyenge lábakon állt és alig-alig tudtam mosolyogni még a beszólásokon is. A könyv egy idő után így csak azért került újra és újra a kezembe, mert a végére akartam érni minél előbb. Igazán nem tudott lekötni.
Hiába tetszettek a lapszéli rajzok, az újra és újra felbukkanó 13 pontból álló listák, nekem kevés volt. Kevés volt a cselekmény, nem voltak elég kidolgozottak a karakterek és a végkifejlet sem szólt akkorát, mint vártam.
Talán nem vagyok elég fura Emily világához, talán már kinőttem ebből a stílusból, ezért nem nyerte el tetszésemet.
Ezt a könyvet a fiatal korosztálynak ajánlom (10-15 éveseknek). Ha az illető kedveli a különc dolgokat, szereti a cicákat és valami mágikusan tudományos nyomozásra vágyik, akkor nem fog csalódni. 

Kiegészítés:
Emilynek meglehetősen nagy kultusza van a tengerentúlon. Készült hozzá mindenféle kiegészítő, a  kiskamaszok utánozzák öltözködési szokásait és imádják a könyveket.
Ó, igen, ebből is több kötet van a piacon, aminek első része a fent tárgyalt könyv. A folytatás három részből áll (Emily's Secret Book of Strange, Emily's Good Nightmares, Emily's Seeing is Deceiving). Magyar nyelvű folytatásról egyelőre nincsenek információim. Igaz, az Elveszett emlékek is csupán ebben az évben, annak is a második felében került piacra, így még bármi megtörténhet. Fumax nem szokott félbehagyni sorozatokat, így van esély a folytatásra.

Csipetnyi színes hiúság:
Egy kis színt adva a bejegyzésnek, megmutatom, milyen lett a karácsonyi körömdizájnom. 
Ahogy a mellékelt képen is látszik, ezúttal a lila és a fehér dominál. Ezt a mintát még Szobatárs küldte nekem néhány hete. (Nem is értem, miért bombáznak ismerőseim körömlakkmintákkal...) Akkor még kicsit bonyolultnak találtam és nem is szerettem bele egyből. Azonban, mivel a Rudolfok elég csúnyán megkoptak és nem volt kedvem újrafesteni őket, friss mintára volt szükségem.
Hát így ragadtam tegnap délután körömlakkot, illetve fogpiszkálót (Sajnos a fehér lakkomnak hagyományos vastagságú ecsete van így kénytelen voltam más alternatívát használva felvinni a mintát.) és megalkottam új művemet. Határozottan tetszetős lett, főleg a rénszarvas a hüvelykujjamon. Remélem, sokáig kitart, egy kicsit beleszerettem ebbe a mintába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése