2012. december 16., vasárnap

Diótörő

Életemben először voltam balettelőadáson, méghozzá a Diótörőn, ami az ünnepi hangulat megalapozására tökéletes választás.
Az egész úgy kezdődött, hogy szobatársam (későbbiekben Szobatárs) egyszer megemlítette nekem, hogy szeretné megnézni a Diótörőt, mert még nem látott balettelőadást és biztos hangulatos lehet.
Nos, én sem láttam és mikor október végén, november elején olvastam, hogy az orosz társulat turnét tart és Budapestre is ellátogat, kíváncsiságból utána jártam, mennyi a jegy. Mondanom sem kell, nem egyetemista zsebekhez mérik az ilyesmit. Én azonban találékony vagyok, úgyhogy gyors kutatás után rájöttem, olcsóbban is kivitelezhető a dolog, méghozzá a Nemzeti Táncszínházban. 
A jegybeszerzéssel akadt ugyan egy kis problémánk (Jó tanács: személyesen foglalj helyet!), kétszer is bebuktuk a foglalást az online jegykezelő felületnek hála. A második alkalommal azonban elegem lett és személyesen mentünk megoldani az ügyet. A jegypénztáros néni pedig nagyon kedvesnek és segítőkésznek bizonyult, keresett is nekünk egy előadást, amire még volt szabad hely, így kötöttünk ki a ma délelőtti bemutatón.
Rettentően vártuk, már szinte számoltuk vissza a napokat és izgultunk, hiszen ez volt életünk első balettja. 
Aztán elérkezett a nagy nap, alkalomhoz öltöztünk és nekivágtunk a ködös és esős fővárosnak, hogy a várban elmerüljünk a karácsonyi hangulatban.
Vicces volt, hogy először azon izgultunk, érteni fogjuk-e, amit látunk, hiszen táncolni fognak, mi meg nem vagyunk ehhez hozzászokva. Aztán ahogy megérkeztünk a színházba, rájöttünk, az átlag életkor 10 alatt van, és ha a gyerekek értik, nekünk sem okozhat gondot a dolog. Amúgy is ismertük már a történetet.

Azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, miről szól, íme:
"A történet főszereplője, Marika, aki karácsonyi ajándékként egy diótörő babát kap a keresztapjától. Az ajándékozást követően a kislány elalszik és az ünnep éjszakáján félelmetes csatáról álmodik. A harcban a Diótörő által vezetett katonák az egérkirály és hadserege ellen küzdenek. Az ütközetben Marika a Diótörő bábú segítségére siet. A kivívott győzelem után a fabábú herceggé változik, majd Marikával mesebeli utazásra indul az édességek birodalmába."
A darabot E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséjére írta Tchaikovsky.

Szóval izgatottan siettünk a helyünkre, ami a második sor szélére szólt. Nem tudtuk, milyen a nézőtér elhelyezkedése, így jó helynek tűnt. Aztán, mikor leültünk, megállapítottuk, hogy a közepe, kicsit hátrébb sokkal jobb lenne. Ezt az elméletet azonban a függöny felgördülése elnyomta és nem csak azért mert fél pillanat alatt csillogó szemű nézővé váltam és megszűnt a külvilág, hanem mert kimondottan jól láttunk.
Szinte az orrunk előtt táncoltak és az egész légkör magával ragadott. Több dolgot is megállapítottam, míg néztem őket.
1. A balett táncosoknak eszméletlen állóképessége és izomzata van. Szeretnék olyan fitt lenni, mint ők.
2. Ez a darab bűbájos. 
3. Imádom Tchaikovsky-t. Eddig is szerettem a zenéjét, ám most megtelt élettel, ami csak még tovább növelte vonzalmamat.
4. De jó lett volna már gyerekként is megnézni. Ajánlom minden szülőnek, hogy vigye el rá a csemetéjét. Hihetetlen élmény.
5. Szeretem a balettet.
A Szegedi Kortárs Balett kitűnő munkát végzett. A díszlet, a jelmezek kifogástalanok voltam (Bár nem tütüben nyomták, hiszen elsősorban a gyerekek számára készült a koreográfia.) a táncosok pedig vastapsot érdemelnek.
Külön piros pont, amiért bevonták a nézőket is, a hógolyócsatába (vattahógolyókkal megdobálták a nézőtért is, a gyerekek meg persze felvették a kesztyűt) és cukorkát is röptettek időnként.
Minden jelenet, mozdulat pontosan érthető volt, akár ismeri valaki a történtet, akár nem.
Én végig kerek, csillogó tekintettel és üdvözült mosollyal csüngtem a színpadon. Olyan voltam, mint a körülöttem helyet foglaló gyerekek népes tábora. Épp ezért állt görcs a nyakamba a szélső hely egyetlen hátrányaként, ahogy állandóan jobbra kellett kicsit fordítanom a fejemet.
Összegezve tehát nagy élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyszer ki kell próbálni a balett előadást és egyszer látni kell a Diótörőt. 
Mi annyira rákaptunk a dologra, hogy megegyeztünk, máskor is megyünk. Legközelebb a Hattyúk tava van betervezve. Mondtam már, hogy imádom Tchaikovsky-t?


Áfonyás finomságom
Nyamm!
Az előadás utánra két programot terveztünk még. 
Egy sétát a Deák tér és az Andrássy környékén, hogy lefényképezhessem a szereplők kiállított szobrocskáit (mellékelt képek), illetve egy kis kávés kényeztetést.
Szobatárs oda meg vissza van a Sturbucks-ért. Így megegyeztünk, ma kiélvezünk mindent és beülünk egy kis kényeztetésre.
Így betámadtuk az egyik Sturbucks kávázót és kértünk karácsonyi különlegességeket. Áfonyás Fehér Mochát választottam, ami nagyon drága (990!!) volt, ám észveszejtően finom. Egy litert simán elszürcsöltem volna belőle. 
Most már legalább értem, miért van mindenki oda ezért a kávézóért. Tényleg nagyon jó, amit adnak, aranyos a téli poharuk, amire még a nevedet is ráírják, de még így is iszonyatosan borsos az ára. Extra különleges alkalom kell, hogy még egyszer betérjek ide, ami igazán sajnálatos. 
Ami magát a helyet illeti, szerintem semmi extra, tipikus kávézó, szóval itt az árban tényleg az ínycsiklandó kávét kell megfizetni, nem a körítést. 
Azért erre is azt tudom mondani, hogy aki teheti, próbálja ki.

A héten Karácsonyi KönyvFieszta is volt, amit nem hagyhattam ki.
Zsákmány
Előzetesen elhatároztam, hogy nem veszek semmit (így is bőven elég könyvet vadásztam össze Karácsony címszó ürügyén), amit be is tartottam.
Épp csak lenéztem a fiesztára, ami mellesleg elég picike volt. Hamar körbejártam a standokat, megcsodáltam néhány szépséget (A citromtorta különös szomorúsága még mindig nagyon vonzó.) begyűjtöttem néhány könyvjelzőt, illetve elcsevegtem a Rukkola standjánál. Ott szereztem egy kitűzőt is, ami már fel is került az egyik táskámra. 
Az a különös az egészben, hogy maximum fél órát lézengtem csupán ezen a könyves eseményen és nem vettem semmit, mégis mosolyogva távoztam. 
Úgy szeretem az ilyeneket, kellenek, mint egy falat kenyér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése