Agave könyvbemutató

Bár eredetileg úgy terveztem, nem írok külön bejegyzést a mai napról, hanem majd vasárnap összegzem az egész hétvégét, nem bírom megállni. Blogolnom kell. Muszáj megosztanom kislányos örömöm. Szóval könyvbemutató jelentés következik.
Kezdem ott, hogy a Moly jóvoltából hallottam az eseményről. Ott röppent fel a hír, hogy az Agave Kiadó bemutatót rendez legújabb könyvsorozata első részének, A szukkubusz dalának. Ráadásul a program keretein belül az első 200 résztvevő ingyen megkapja a szóban forgó kötetet, illetve további nyeremények is várhatók.
Az első reakcióm ez volt: "Ingyen? Ez komoly?"
Igen, komoly volt, így megnéztem a naptárt és áldottam szerencsémet, hogy ezen a hétvégén amúgy is fenn akartam maradni Pesten. Nem volt hát kétséges, hogy elmegyek-e.
Csupán egy kérdéses pont volt, hogy kivel.
Bár engem cseppet sem zavar, ha egyedül megyek valahova (koncert, könyvbemutató, állatkert stb.), azért a társaság sosem árt. Így számba vettem lehetőségeimet.
Pucca és Applequeen fordult meg először a fejemben. Mindketten hozzáedzettek már könyvmoly üzemmódomhoz és kísértek már el könyves eseményre. Pucca azonban hazament a hétvégére, míg Applequeennel más terveim voltak. (Holnap este megyünk moziba megnézni Az éhezők viadalát.) Ez azonban cseppet sem keserített el, mivel bejött a képbe egy harmadik lehetőség, Mr. A.
Így esett, hogy magammal cibáltam, mint testőrt és kísérőt egy személyben. Na, jó, annyira nem kellett rángatni, jött ő magától is, nagy piros pont érte.

A körítés után jöjjön a jelentés:
17:00-ra írták ki a kezdést, vagyis négyre mentünk. Egyrészt, Alleeba csak moziba járok, így fogalmam sem volt, merre van a Libri, másrészt féltem, hogy túl sokan leszünk és lemaradok a könyvről. Mindkét dolog alaptalannak bizonyult. Élő GPS lévén, na meg mert jó a könyvszimatom, hamar megtaláltuk a boltot és bár óriási tömegre számítottam, csak a szokásos nagyobb csapat ember lett belőle.
Így volt közel egy teljes óránk, hogy Mr. A.-val bejárjuk a boltot megmutogatva egymásnak, mit olvastunk, illetve mit szeretnénk olvasni.
Aztán szimatomat követve felmentünk a mozgólépcsőn és milyen jól tettük. Mindig gondjaim vannak a többszintes bevásárlóközpontokkal, sosem tudom eldönteni, melyik a földszint. No, de szerencsére időben odaértünk a helyszínre, vagyis egy kisebb asztal köré csoportosult néhány tucat székhez és úgy ötven kíváncsi könyvbaráthoz.
Beálltunk a tömegbe és itt jött a társaság előnye. Nem szeretek várakozni, így üdítő volt a semmittevés helyett beszélgetni valakivel.
Aztán a tömeg egyre nőtt, az idő meg telt. Egy szimpatikus hölgy mikrofont ragadott és elmondta, mi következik: könyv és az író által dedikált, limitált illusztráció osztása, majd egy kérdőív kitöltése, amivel további nyereményeket lehet szerezni (sapka, könyvjelző, illusztráció, bögre).
És megindult a roham. A cukorka helyett könyvosztás ugyanis nem a pódiumnál volt, ahol mi és a többi lelkes könyvvárományos felsorakoztunk, hanem a bolt túlsó sarkában. Itt Mr. A. sok sikert kívánva utamra bocsájtott, én meg beküzdöttem magam a tömegbe. Egész hamar zsákmányoltam be a könyvet és a dedikált illusztrációt. Aztán üdvözült mosollyal az arcomon megkerestem Mr. A.-t, majd leültünk a székekre és vártuk a folytatást.
Következő lépésben mindenki kapott egy kérdőívet, amit kitöltve további ajándékokat lehetett beszerezni. Mázli, hogy volt nálam egy IKEA-s ceruza. Sajnos nem voltam elég gyors. Az Anita Blake bögrére pályáztam, ami azonban hamar elfogyott és mire odaértem, már baseball sapka sem maradt, bár olyanom már van. Így egy újabb dedikált illusztrációval és egy könyvjelzővel lettem gazdagabb.
Na meg néhány könyvmolyos perccel. Sorban állás közben ugyanis rögtönzött könyves diskurzust rendeztünk a mellettem állókkal. Jó volt közvetlen, könyvszerető emberekkel találkozni.
Miután ezt is letudtam, még vártunk egy kicsit, hátha lesz még valami. Reméltem, hogy ha már bemutató, mondanak pár szót a könyvről vagy az íróról. Ez azonban elmaradt, bár a kvíz talán helyettesítette cseppet.
Összességében nagyon jól éreztem magam, vigyorogtam, mint a vadalma, lelkes kislány módjára tapsikoltam örömömben és szereztem:
- egy könyvet: Richelle Mead - A szukkubusz dala
- két darab az író által dedikált, gyönyörű illusztrációt
- egy könyvjelzőt
- és egy szép estét
Nagyon szeretem a könyves rendezvényeket az ingyen kötetekről nem is beszélve. Ilyet még többet!
Amúgy elhatároztam, hogy nekem akkor is kell egy olyan bögre. Hasonszőrű könyvmolytól megtudtam, hogy a kiadó boltjából rendelésen kívül a könyvfesztiválokon is be lehet szerezni. Még egy pont került a könyvfesztiválos bevásárló listámra.

Megjegyzés: A fenti rajzot egy anime alapján készítettem és csak azért szerepel a bejegyzésemben, mert a vizuális élmények fontosak, és mert olyan szoros láncokkal kezdek kötődni a nyomtatott betűk világához, mint a szöszi a sráchoz.