7 Deadly Sins

Molyon ismét egy tetszetős kihívásra bukkantam, amit nem haboztam teljesíteni. Ahogy a 30 napos kihívást, ezt is megosztom itt, hogy maradandó legyen, na meg hogy az erre tévedő könyvfüggők valami csemegét is kapjanak.
7 Deadly Sins, vagyis könyves bűneink teljesítéséért a hét főbűnhöz kellett társítani egy-egy könyvet.
Bírom az ilyen véleménynyilvánítós, elgondolkodtató, na meg megosztó dolgokat.
Nem vagyunk egyformák és ez így van jól. Mindenkinek mást jelent a kevélység, a harag, vagy a bujaság. Az alábbi dolgok a saját nézőpontomat tükrözik, lehet ellenkezni, vagy akár egyetérteni. Nem igazán számít, mivel a saját nézőpont lényege az, hogy csak a tiéd és nem hagyod könnyen befolyásolni.
Szóval bűnös vagyok és még be is ismerem:

1. KEVÉLYSÉG: Stephenie Meyer – Twilight
Ahogy olvastam a többiek bűneit, már lerágott csont ezt a könyvet választani a kevélységhez, mégsem jutott eszembe más. A Twilight olyan szinten bosszantóan fel van magasztalva, hogy nem lehet elmenni mellette. Még negatív kritikát sem lehet róla mondani anélkül, hogy az ember meg ne kapná a „Twilight utáló” bélyeget. Ez a könyv maga a skatulya, én pedig utálom a skatulyákat.
Olvastam már rosszabbat? Igen. Olvastam már jobbat? Ó, de mennyire.
Szerintem középkategóriás mű azoknak, akik cukorszirupos történetre vágynak és nem riadnak vissza egy csipet csillámporral behintett fantasy vonaltól. Nem világmegváltó könyv és nem is tűzrevaló provokáció, csak a tömeghisztéria egyik újabb bizonyítéka.
Hogy egy közhellyel éljek: nagyobb a füstje, mint a lángja.

2. FÖSVÉNYSÉG: Takami Kósun – Battle Royale
Szoktam könyveket kölcsönadni, de kizárólag csak közeli barátoknak. Ők ismernek annyira, hogy tudják, ha nem megfelelő módon bánnak könyveimmel, élve megnyúzom őket. ^ ^
Battle Royale a kedvenc könyvem, az abszolúte Number 1. Ezt vinném magammal egy lakatlan szigetre és nem vagyok hajlandó megválni tőle. Igaz, kétszer kölcsönadtam (nagyon-nagyon közeli barátoknak), de most már ők sem tudnák elkunyerálni. Szegényke gerince cseppet meg van törve, így úgy bánok vele, mint a hímes tojással. Ő csak az enyém és pont. (:

3. BUJASÁG: Laurell K. Hamilton – Gyilkos tánc
Talán nem ez a legerotikusabb könyv, amit olvastam (folytattam a sorozatot a 11. kötetig, így volt szerencsém ágyjelenetekhez bőven, amik néhol már-már pornó számba is elennének), mégis ezt emelném ki. Ez volt ugyanis az első olyan könyv, amiben részletes leírást kaptam a témából, ahogy Anita elindult lefelé a lejtőn.
Hogy tetszett-e? Nagyon, de nagyon nem. Dührohamot kaptam tőle. Legszívesebben felpofoztam volna Anitát, karót szúrtam volna Jean-Claude szívébe és rohantam volna megvigasztalni Richardot. Viszont ez a jelenet még illett a cselekménybe. Csupán néhány oldal terjedelemben konfliktushelyzetnek számított. A sorozat további köteteiről ez azonban már nem mondható el. A Gyilkos Tánctól Anita élete maga a bujaság.
Amúgy nem szeretem a kimondottan erotikára épülő könyveket. Nekem az erotika csak fűszer, egy kis adalék a megfelelő helyen, a megfelelő mértékben, mint például: Ian McEwan – Vágy és vezeklés. A könyvtárban játszódó jelenet szépen megírt és igazán érzéki.

4. IRIGYSÉG: Suzanne Collins – Az éhezők viadala
Nem követem a divatot, mindig a saját fejem után megyek. Mégis néha elkerülhetetlen a hatása. Mikor az ember orra előtt van valami több héten keresztül és lépten-nyomon ugyanabba botlik, elkezdi piszkálni a fantáziáját.
Így voltam Az éhezők viadalával. Elsősorban itt molyon karcok, kihívások, értékelések tömkelege zúdult rám, aztán kitört a film körüli hisztéria és nem bírtam tovább. Tudnom kellett, mire fel ez a nagy felhajtás. Persze a fülszöveget elolvastam (ez a minimum mielőtt belevágok egy könyvbe) és a már említett, akaratlanul a szemem elé áradó véleményekbe is belepillantottam. Mégis a fő érv az aktuális bűn, az irigység volt. Saját véleményt akartam róla, mint úgy általában mindenről.
Sajnos, ismételten kiderült, az irigység nem nekem való. Nem lettem rajongó.

5. TORKOSSÁG: Cassandra Clare – Bukott angyalok városa
Mániákus könyvgyűjtő vagyok. Van egy állandóan bővülő listám a beszerzendő könyvekről, és ha akciót látok, nem bírom megállni könyvvásárlás nélkül. A frissen nyomott könyvek illata semmihez sem fogható és a tudat, hogy te lapozod először felbecsülhetetlen, ráadásul olyan kis helyesek, ahogy a könyvespolcomon sorakoznak. :) Persze szoktam használt, antikvár könyveket is venni, könyvtárazni és kölcsönkérni, annak is megvan a maga varázsa. Mindig elgondolkodom, vajon hányféle ember kezében fordult meg, hány lakást látott, mennyit utazott, mielőtt valakinek mosolyt csalt az arcára. Egyszóval szeretem a könyveket. :)
No, de hogy torkosságomat bizonyítsam, kiemelek egyet. Nagy Cassandra Clare rajongó vagyok, így repesve várok minden sort, ami az ő tollából származik. A Bukott angyalok városát is izgatottan vártam, és amint megjelent, rohantam megvenni. Szó szerint rohantam, mert attól féltem, elkapkodják. Olvasni azonban csak később tudtam, mivel a könyvfüggőség mellett krónikus időhiányban is szenvedek.
(Jelenleg a Clockwork Angelre csorgatom a nyálam és holtbiztos, hogy beszerzem, amint kijön a nyomdából. ^.^)

6. HARAG: Alyson Noel – Evermore
Sokat töprengtem, mivel egy könyvet sem utálok, ahhoz túlságosan szeretem őket és elég toleráns is vagyok. Azért természetesen én is botlottam már olyan kötetekbe, amik felhúztak, így ezek közül válogattam.
Esélyes volt Paulo Coelho Veronikája és Jay Asher tizenhárom oka, mégsem ők nyertek. Bár mindegyik kellőképp felhúzott irritáló szereplőivel és semmitmondóságával, nem neheztelek rájuk. Nem nekem valók és kész.
Választásom így végül az Evermore-ra esett, ami minden könyves elvárásom szempontjából kiverte nálam a biztosítékot.
Adott egy megkapó fülszöveg, ami izgalmas, misztikus történetet ígér. Az elején adott még egy szimpatikusnak tűnő főszereplő is, mégis katasztrófa az egész. Misztikum nulla, történetvezetés csapnivaló fércmunka, nyelvhasználat botrányosan primitív, karakterektől a hajamat tépem élen a szimpi különc csajból szupermodellé avanzsáló főhős libával és a tutyimutyi szerelmével. A negatív karakter pedig egy vicc. Alig bírtam végigszenvedni, de mivel nem szokásom könyvet félbehagyni és a remény hal meg utoljára, átrágtam magam rajta.

7. RESTSÉG: Margaret Weis, Tracy Hickman – A hanyatló nap sárkányai
Ritkán hagyok félbe könyvet. Általában addig küzdök vele, amíg a végére nem érek, teljen akár hónapokba. Például a Veronika meg akar halni-t egy teljes évig félretettem, mire képes voltam befejezni. Tavaly mégis belefutottam egy olyan kötetbe, ami megakadt a torkomon.
Imádom a sárkányokat. Olyan szépek és olyan különlegesek. Ezért csaptam le a könyvtárban A hanyatló nap sárkányaira. Gondoltam, nekem való fantasy. Tévedtem.
Mivel az olvasás iránti szenvedélyem Richard A. Knaak könyveivel indult, ez a műfaj bérelt helyet foglal el a szívemben. Kritikus és kényes vagyok a témában.
Éppen ezért rágódtam a szóban forgó könyvön. Csak nyammogtam rajta, mivel nem kötött le. Unalmas, erőltetett és egy fia sárkányt nem láttam 100 oldal után sem. (Na, jó. Azt leírták, hogy vannak, de ez nekem kevés.) Csupán egyetlen karakter nyerte el a szimpátiámat, bár ő sem lett a kedvencem, így mikor kezdtem feladni, az ő részein próbáltam átrágni magam. Nem sikerült.
A könyv nem más, mint egy fantasynak csúfolt sablon. Semmi eredeti ötlet, semmi változatosság, csak sok cifra nevű karakter, unalmas körítés és semmi izgalom. Elég gyenge próbálkozás Knaak műve mellett, bár vele meglehetősen elfogult vagyok.
A könyv napja nálam tehát végleg lehanyatlott és kizárt, hogy tennék vele még egy próbát.

Helyzetjelentés:
Itt a tavasz, amit két dolog bizonyított be nekem. Az első: a hajnal első sugarai olyan kacéran világosak, hogy nem hagynak aludni. Hiába zuhanok be holtfáradtan az ágyba, amint felkel a nap, kipattannak szemeim. Bosszantó és nem túl sokáig tartható állapot. A második: a szabadban olvashatok. Olyan jó volt a kétórás szünetet az egyetem komor falai helyett a parkban, egy padon, a szikrázó napsütésben tölteni.
Új szintre léptem a jógában. Eddig a könnyedebb gerincjógára jártam, ma viszont bevállaltam a haladó szintű dinamikus jógát. Megizzadtam, holnapra garantált az izomláz, de mazochista vagyok és élveztem. Kell a mozgás.
Leszerveztem szinte az egész hétvégémet. Zsúfolt, de kell a pörgés is, különben eltunyulok. A társasági élet meg sosem árt ugyebár, főleg az olyan áttetsző lényeknek, mint én.
Kezdem behozni lemaradásomat Gossip Girl téren. Már az ötödik évad 16. részénél járok. Nem mondom, hogy olyan jó, mint az elején, de egy hosszú nap végén leköt, vagyis a célnak megfelel.
És egy tanulság a végére: nem okos dolog új cipőt viselni 24 órán keresztül. A zsír új, kék tornacsukám ugyanis kikezdte a sarkamat és megette az egyik kedvenc zoknim. Pedig annyira szerettem a fekete, Garfieldos zoknimat, most meg egy hatalmas, szabályos vágás van a sarkán.

Megjegyzés: Mikor a képen látható rajzot készítettem, még nem sejtettem, hogy pont ugyanilyen csíkos harisnyám lesz. (Karácsonyra kaptam és nem bírok betelni vele.)