Kamichu

Nem tudom, miért, de tetszik ez az anime. Van benne valami, talán a gyermeki báj, a könnyedség vagy csak a szép kivitelezés, amivel belopta magát a szívembe.
Még akkor találkoztam ezzel a sorozattal, mikor jó néhány éve, még animax néven futott talán az egyik esti tévé csatorna. Csak az animékért kapcsoltam be a tévét. Persze sok volt az ismétlés, van amit háromszor is végignéztem zsinórban.
Ebbe a helyes kis animébe is belebotlottam egyik este. Őszintén szólva, nem igazán tetszett. Olyan furának meg gyerekesnek találtam. Aztán megnéztem még egy-két részt és kíváncsivá tett. Végig is értem rajta és kellemesen csalódtam.
Nem is annyira régen, még decemberben beugrott, miközben a sámánizmus jegyzeteimet nézegettem. A szabad lélekről jutott eszembe, mivel a főszereplő Yurie az egyik részben álmában elhagyja a testét.
Csupán ezt a részt akartam átismételni, aztán a vége az lett, hogy újra megnéztem a teljes sorozatot. Csak 25 perces egy rész és annyira szórakoztató, pihentető.
Sajnos rendes ismertetőt nem találtam róla, így kénytelen vagyok magam firkálni egyet.

"Yurie egy átlagos 14 éves lány lenne, ha nem válna egyik napról a másikra istennővé. Ez viszont senkit sem lep meg, sem a családját, sem az osztálytársait, még nagyon őt magát sem. Barátnői Mitsue és Matsuri a segítségére vannak isteni gondjaiban, bár a legtöbb gondot inkább Matsuri-nak köszönhetik, ahogy mindenbe belerángatja a naiv és ügyetlen iskolás istennőt."

Ez egy kalandos kis anime, amiben minden részben új probléma merül fel és a megoldás természetesen mindig Yurie-ra marad. Hol egy istenség, hol egy tájfun, hol egy marslakó bukkan fel és kéri a kis istennő segítségét.
Yurie amúgy tényleg teljesen átlagos, na jó, talán inkább átlag alatti lány. Alacsony, félénk, ügyetlen, de arany szíve van. Minden részben megmutatkozik, hogy az átlagos külső micsoda nagyszerű embert takar.
A grafika tetszetős. Az istenségek néha cseppet furák, de aranyosak.
Szereplőgárda szerethető. Személyes kedvencem Yurie öccse, Shoukichi és Matsuri húga, Miko. Ők igazán helyes párost alkotnak.
A szerelem sem hiányozhat a sorozatból. Yurie fülig bele van zúgva Kenjibe, aki azt sem tudja hogy létezik. Mentségére szolgáljon, hogy amúgy is elég lassú a srác felfogása. Én mégis bírtam a vele kapcsolatos jeleneteket. Lehet hogy gonosz vagyok, de élvezettel néztem Yurie ügyetlenkedését, ahogy elpirult és hirtelen azt sem tudta, hol van, ha a fiú rá nézett.
Igazából átlagos iskolás anime megspékelve egy kis isteni hatalommal. Nagyon irigylem Yurie-t, amiért valahányszor használja természetfeletti képességeit hosszú, dús haja nő. Sajna nekem is istennővé kellene válnom, hogy valami hasonlót produkáljak hajügyileg.
Összességében egy szórakoztató anime, ami egy szóval jellemezve: bájos.
Ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásra vágyik, mosolyogni szeretne és kedveli a meséket.



Friss hír a végére:
Ma nyilvánosságra került Cassandra Clare sorozatának a Végzet ereklyéinek ötödik kötetének borítója. A City of Lost Souls (Elveszett lelkek városa) május 8.-án fog megjelenni az USA-ban.
Szerintem csodálatosra sikerült ez a borító is, sőt talán megérdemli a második helyet a sorozat borítói közül. Az első számomra egyértelműen a Hamuváros. Annyira gyönyörű az a kék borító Clary vörös hajával. Viszont a legújabb is megüti a mércéjét. Talán azért tetszik, mert a színvilága hasonló, borongós szürke. Még azt sem bánom, hogy a modellek teljes arca látszik a képen, az összhatás kárpótol.
Itt a link a borítóhoz és a prológushoz (angolul), ami megint nagyon ütősre sikerült és már most csorgatom rá a nyálam, pedig meg fogom várni a magyar kiadást.
City of Lost Souls borító
No, de hogy a blog se maradjon kép nélkül, egy kis ízelítő belőle itt is: