A borító durván sárga, az élfestés pedig durván ciklámen, így szinte világít az olvasó kezében. Ez a színválasztás nekem cseppet erős, de a szív-DNS minta remekül illik hozzá. 366 oldalával átlagos terjedelmű kötet.
Fülszöveg picikét megkurtítva:
"Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.
Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.
Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot."
Azt hiszem, romantikus könyveknél nem igazán szükséges fülszöveget olvasni, bőven elég, ha néhány paraméterrel tisztában van az ember, a történet fősodra úgyis nyilvánvaló. Én legalábbis így, néhány információval és nem épp magas elvárásokkal kezdtem bele ebbe a kötetbe, és végül kellemesen csalódtam.
Olvastam már a szerzőpárostól (Nem mézes hetek), így tudtam, hogy gördülékeny és könnyed szövegre számíthatok. Sőt, számítottam továbbá néhány klisére és cukormázra is. Nos, a klisét részben megkaptam a történet elején, mert a főhősnő azért táplált negatív érzelmeket az úr iránt, mert csak. Bizony, ez egyértelműen üres ellenszenv volt, ami csupán a cselekmény szemponjából került ide minden alap nélkül. Azonban ennyiben ki is merült az elcsépelt dolgok listája. Oké, van még egy kotnyeles barátnő, de lássuk be, ez a valóságban is előfordulhat.
A köszönetnyilvánításból kiderül, hogy ez a kötet a Covid karantén idején íródott. Nos, ez meg is látszik rajta, mert egyáltalán nincs összecsapva. A cselekmény szépen építkezik, van íve, és a karakterek is ki lettek dolgozva. Egyszerűen érződik, hogy sok időt szántak erre a történetre, talán épp ezért éreztem azt kifejezetten meglepődve, hogy jé, ez jó.
Nézzük meg konkrétan mi az ebben a történetben, ami tényleg jó.
Egyrészt a koncepció, ami köré épül, rendkívül ötletes. Tetszett ez a "adj egy kis DNS-t, és megmondom, ki hány százalékban illik hozzád" felállás. Raádsául nem puszta körítés volt, hanem komolyan elgondolkodtak a szereplők ennek pozitív és negatív oldalán, így nem éreztem úgy, hogy csak egy ürügy a két főszereplő összepárosításához. Természetesen a tudományos oldala több, mint megkérdőjelezhető, de ez romantikus kötet és nem sci-fi, így nincs oka igazán tudományosnak lenni.
Tetszett a két főszereplő felépítettsége. Végre nem tinikről, vagy tiniként viselkedő felnőttekről olvashattam, hanem két teljesen hihető figuráról teljesen valós problémákkal és kétségekkel. Ráadásul a kis szerződésük sem volt áthallásos, ami külön piros pontot érdemel.
Tetszett, hogy bár egyértelműen volt fizikai vonzódás a főhősök között, a kapcsolatuk nem erre épült. Végre egy olyan történet, ahol érdemi beszélgetést folytatnak a karakterek, és azért szeretnek egymásba, mert megismerik egymást. Oké, a kötet terjedelméhez képest viszonylag rövid ideig tartott a megismerkedés, ám még így is messze valósághűbb volt, mint a legtöbb románc.
Tetszett, hogy a szex nem a cselekmény megkoronázásaként, hanem annak csupán egy részeként szerepelt. Lényegében egyetlen részletes ágyjelenet volt a könyvben, ami nem volt annyira részletes, hogy úgy érezze az olvasó, egy pornóoldalról másolták ide. Nem is követte szakítás, mint minden második klisés romantikus történetben, hanem olyan dolog jött utána, ami dicsérendő: beszélgettek. Bizony, megbeszélték, milyen volt, és ez csodálatos. Végre felnőtt módon kezelték a dolgokat, mert egy egészséges felnőtt kapcsolat ilyen, szoktak benne beszélgetni.
Természetesen kellett egy csavar a végére, ám ez is teljesen rendben volt. Jól felépített, értelmes konfliktus volt, amit ismét értelmes módon kezeltek a szereplők. Bizony, megbeszélték.
Összességében tehát ez egy szuper romantikus történet. Nincs összecsapva, nem csupán klisékből építkezik, vannak benne értelmes karakterek, és egy olyan romantikus kapcsolatot mutat be, ami remek példáját adja egy egészséges, felnőtt párkapcsolatnak. Helyenként humoros könnyed hangvételű sorokkal. Nekem ez bizony tetszett.
Bátran ajánlom azoknak, akik unják a kliséket, nem kedvelik, ha egy romantikus történet csak a testiségre építkezik, és szeretnének végre egy egészséges, mindenféle lelki nyomortól és bántalmazástól mentes kapcsolatról olvasni. Akinek viszont részletes ágyjelenetek sokasága, túlnyújtott konfliktus vagy épp cukormáz kell a kikapcsolódáshoz, keresse máshol.
Kiegészítés:
Mivel a kötet sikeres volt, nem meglepő, hogy írtak hozzá folytatást. Oké, Az igazszerelem-kísérlet nem kimondott folytatás, csak kapcsolódik a történethez, mert a kotnyeles barátnő szerelmi életét tárja fel. Tartok tőle, hogy ez már más romantikus vizekre evez, így nem biztos, hogy el kellene olvasnom. Túl jó élmény volt ez a könyv, hogy elrontsam egy kevésbé jól sikerült folytatással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése