Az istenek árnyéka

Ez a könyv azonnal megfogott a gyönyörű borító miatt. Fantasy és sárkányok, nekem ennél több nem is kell. Csakhogy ez már megint egy epikus sorozat, A Véresküdtek sagája első kötete, így meg kellett várnom, hogy elkapjon a késztetés új sorozatok felfedezéséhez. Nos, ez így év elején jelentkezett is, így adtam egy esélyt ennek a viking ihletésű történetnek.

542 lapjával nem vékony kötet, ez azonban egyáltalán nem lepett meg.

Fülszöveg:

"Miután az istenek hadba vonultak és elpusztították egymást, semmit sem hagytak maguk után, csak sebeket a világ testén, és a csontjaikat, amelyek mérhetetlen hatalmat ígérnek az őket felkutató bátraknak. Most azonban új világ van születőben: a vadont rettenetes szörnyek járják, a hataloméhes jarlok egymás ellen fegyverkeznek, a fjordok és hegyek közt csatazaj visszhangzik. A végzet három halandó nyomába szegődik: a tanyájukon a családjával élő anyát utoléri eltemetettnek hitt múltja, és világa újfent lángra lobban. Az ifjú zsoldos mindent feláldoz a harctér dicsőségéért, de lehet, hogy még ez sem elég ahhoz, hogy elkerülje az istenek haragját. A szökésben lévő rabszolga pedig a Véresküdötteknek is nevezett, hírhedt harcos testvériség soraiban reméli beteljesíteni bosszúját, de ehhez előbb egy lehetetlen próbatételt kell kiállnia. Hármuk döntései alakítják e világ sorsát, amelyet újra csak sötétbe borít az istenek árnyéka…"

Ez egy viking ihletésű fantasy történet, így nagy mértékben építkezik a skandináv mondavilágra, és igyekszik minden külsőségében is megfelelni a viking életérzésnek. Szóval van itt minden a világvégétől a folklór lényeken át a középkori viseletekig. A szerző azonban meglehetősen szabadon bánt mindennel, hiszen csak az ötletet, hangulatot adta az eredeti mondavilág, és egy teljesen saját környezetet alkotott. Ezt pedig érdemes észben tartani.

A cselekmény a fülszövegben is említett három főszereplő nézőpontjából íródott. Az viszont, hogy a következő fejezetben melyiküket követhetjük szinte teljesen véletlenszerű. A szerző ugyanis szabadon ugrál egyikről a másikra, így teljesen változó, az olvasó kivel tölthet több időt. Bevallom, kicsit elszoktam ettől a narrációtól, mert elég hamar kialakult, kiről olvasok szívesebben. Mielőtt azonban rátérek a szereplőkre, érdemes még néhány általános dolgot tisztázni.

Ez egy véres történet. Viking ihletéssel gondolom ez senkit sem lep meg, de azért megjegyzem, hogy fröcsögnek itt bőven belek és testrészek a vér mellett. A szereplők nagy részét a harc élteti, úgyhogy nem hátráknak ki a balhékból, még akkor sem, ha túlerővel néznek szembe. Ez pedig jót tesz a cselekménynek, mert alig van olyan fejezet, amiben ne lenne harc. A történet tehát pörög, viszont a szereplők szálai csak nagyon későn, nagyjából az utolsó száz oldalon kezdenek összefutni. Így pedig hiába történik velük sok-sok dolog külön-külön, az összkép csak később áll össze. Ez számomra hullámzó olvasási élményt okozott.

A történetnek van még egy hangsúlyos és erőszakos része, a rabszolgaság és az ehhez kötődő rasszizmus. Elég hamar kiderül, hogy ebben a világban az istenek leszármazottjai kevesebbet érnek, sőt megvetendő és üldözött lények. Ez pedig mindhárom főhős szálán előjön hol az érem egyik, hol az érem másik oldaláról nézve. Ez volt talán a legérdekesebb eleme a történetnek, mivel összefűzte az egyébként egymástól távol haladó szálakat. Illetve a világépítésben is hangsúlyos szerepet kapott.

Nézzük meg kicsit a karaktereket:

Orka

Nem számoltam meg, de talán Orka kapta a legtöbb fejezetet ebben a kötetben. Az ő szála kezdetben egyértelműen a világ megismerésére fókuszált. Először nála volt a legtöbb fantasy elem, ami izgalmassá tette. A szerző lassan építette fel a karakterét, adott elég időt az olvasóknak, hogy megismerjék egyszerű női szerepében feleségként és anyukaként. Persze borítékolva volt, hogy a vidéki idill nem tart sokáig, és az is egyéretelművé vált, hogy nem mindig élt nyugis háziasszonyi életet.

A karaktere érthető és kedvelhető. Lehet neki drukkolni, mégsem ő volt a kedvencem. Egyébként, aki férfiasan erős női karakterre vágyik, biztosan szeretni fogja.

Elvar

Érzésre az ő fejezeinek száma áll a második helyen. (Persze, lehet tévedek.) Őt is lassan építette fel a szerző, nekem például egy vagy két fejezet kellett, hogy kiderüljön, egy újabb női főhőssel van dolgom. Ő a tipikusan kaland- és becsvágyó fiatal, aki elhagyva családját a maga ura kíván lenni lehetőleg dicsőségben. Kezdetben csak forrófejű kölyöknek tűnt, de ahogy a háttere is kibontakozott, egyre kevésbé volt nekem szimpatikus. Értem én a függetlenségi törekvéseit, csakhogy olyan adag önérzettel és szemellenzős hozzáállással társultak, hogy nem sikerült megkedvelnem. Nekem ő túlságosan önző karakternek bizonyult, bár egy viking harcoshoz ez egyébként illett.

Varg

Az egyetlen férfi főhős az egyértelmű kedvencem a történetben, és szerintem méltatlanul kevés fejezetet kapott. Róla olvastam a legszívesebben, mert ő volt a legizgalmasabb karakter. Tele volt rejtélyekkel, és mivel lényegében bezárva élt, rengeteg kérdése volt a világról. Rajta keresztül is elég sok új információt lehetett megtudni a környezetről és a társadalmi berendezkedésről. Illetve annak ellenére, hogy egyetlen motivációja a bosszú, meglepően kedvesen emberi jelleme van. Ráadásul az a csapat, ami befogadja, sokkal szimpatikusabb volt nekem, mint Elvar hasonló harcos csapata. Plusz ezekben a fejezetekben mutatkozott meg egyedül egy csipet humor.

A lassú karakter- és világépítés, illetve a már említett darabosság miatt elég nehezen rázódtam bele a történetbe. Döcögős volt olvasni, és ez az érzés csak nagyjából a fele után kezdett változni, onnantól kezdtek érdekelni a karakterek (kivéve Vargot, mert őt végig szerettem). Az utolsó száz oldalra viszont úgy felpörgött a cselekmény, ahogy a szálak összefonódtak, hogy már mindegyik nézőpontot kíváncsian olvastam, és kezdtem sajnálni, hogy végére érek a könyvnek.

Összességében ez egy kellemesen vikinges fantasy történet. Sokáig úgy éreztem, nem tud igazán lekötni, megfogni, ám a végére mégis sikerült megragadnia a figyelmemet.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a lassan építkező történeteket és persze a skandináv mitológia is a szívük csücske. Nekik biztosan tetszeni fog. Aki viszont nem szívleli a lassan bontakozó dolgokat, nem különösebben vonzódik az északi mondavilághoz vagy csak nincs gyomra az egymást baltával hasogató harcosokhoz, inkább keressen egy másik könyvet.

Kiegészítés:

A sorozat még elég friss, mivel csupán a második kötetnél tart. Szerencsére, Az istenek éhsége is elérhető már magyarul. Sokáig úgy éreztem, nem fogom folytatni ezt a sorozatot, ám a befejezés után nekem bizony kell a következő kötet. Egyedül attól tartok, hogy a szerző ismét behúzza a kéziféket, és újra lelassítja az eseményeket, de nem károgok előre.