2020 nem volt egy könnyű év, furcsa volt és negatív, nagyon negatív, főleg ha arra gondolok, mennyi negatív hír ért minket nap mint nap. Úgyhogy szeretném valami pozitívval lezárni. Ezért morgolódás és panasz helyett inkább összefoglalom, mi volt számomra örömteli az elmúlt évben. Ezzel egyrészt megnyugtatom magam, hogy mégsem volt kukába való az elmúlt 365 nap, másrészt pedig megalapozom bizalmamat a következő évvel kapcsolatban. Mert ha egy ilyen ramaty évben is sikerült legalább húsz pozitív dolgot kiemelnem, akkor a következő csak jobb lehet.
Ez a bejegyzés tehát csak egy kis pozitív visszatekintés lesz csupa szubjektív dologról.
1. Skócia
A 2020-as év kifejezetten jól indult. Január végén San Diegoval meglátogattuk Pucca barátomat Skóciában. Az időzítésünk tökéletes volt, mert épp a vírus európai berobbanása előtt tettük. Szóval mielőtt önkéntes szobafogságba vonultam volna, volt egy remek hétvégém külföldön, és megnézhettem három gyönyörű skót várost Glasgow-t, Stirlinget és Edinburgh-t.
2. Laptop
Ragaszkodó típus vagyok mindenféle tekintetben. Ragaszkodom emberekhez (ha valakivel összebarátkozom, nehéz engem levakarni), helyekhez (az egyik kedvenc kávézómnak már harmadik tulajdonosa van, de még mindig szeretek oda járni) és tárgyakhoz is. Utóbbi esetében a végletekig kitartok, ezért nem dobtam még ki kedvenc piros tornacipőmet, hiába hordom már öt éve, hiába kopott és repedt meg, nincs szívem megválni tőle. (Nagyon sok dolgot átéltem benne, még itt a blogon is szerepelt egy bejegyzéseben.) Ez a ragaszkodás pedig technikai dolgok estében makacs elszántsággal párosul. Néha azonban nincs mit tenni, mint év elején, mikor a laptopom tíz évnyi hűséges szolgálat után egyszerűen beadta a kulcsot. Régi volt, kicsit lassú és nehéz, ráadásul egyszer javítva volt az alaplapja, mégsem akartam lecserélni. Nos, tavasszal meg kellett tennem, és bár nehéz szívvel váltam meg tőle, az új gépemen pötyögve el kell ismernem, ideje volt. Nagyon gyorsan beleszerettem. Jó választás volt és nagyon jól jött a home office idejére.
Még 2019-ben megkezdtem a küzdelmet a jogosítványért. A KRESZ viszga gyorsan meglett, csakhogy utána oktatót találni nem volt épp egyszerű. Aztán váltanom kellett oktatót is és iskolát is, ami külön macera volt (na meg persze nem volt ingyen sem), de az év végére megoldottam. 2020-ban így végre normális tempóban járhattam vezetni egy remek oktatóhoz. A vírus ugyan közbeszólt másfél hónapos kényszerpihenővel, és maszkban vizsgáztam, de sikerült. Megvan a jogsim, vezethetek, ami nagy boldogság, mert ezt a célt bizony már régóta kitűztem magamnak.
4. E-olvasó
2020 az az év, amikor rákaptam az e-könyvekre. Korábban már írtam róla (ITT), hogy nagy fordulat történt olvasási szokásaimban. Ez kezdetben kényszermegoldásnak tűnt, mivel nem volt sok olvasatlan könyvem itthon, a könyvtárak bezártak, és nem akartam felelőtlenül könyveket rendelni. Aztán ebbe a kütyübe is beleszerettem. Vettem neki szép tokot, és most már a számomra kedves dolgok listáján szerepel.
5. Új lakcím
Egy ideje már gondolkodtam rajta, hogy megváltoztatom a hivatalos lakcímemet, hiszen már tíz éve Budapesten élek. Mégis külső nyomás kellett hozzá, hogy elmenjek a hivatalba. Szóval papíron is beköltöztem San Diegohoz, amitől boldog vagyok még úgy is, hogy feláll a szőr a hátamon, mikor a postás becsenget, és megkérdezi, én vagyok-e az élettársa. Brr rühellem ezt a kifejezést.
Mivel nagyon szeretek utazni, ám erre korlátozottan volt lehetőségem, eszembe jutott egy régi hobbim, a Postcrossing. Ribizly barátom mutatta ezt a zseniális weboldalt még 2008-ban. Ennek a projektnek a lényege, hogy képeslapokat küldünk és kapunk a világ bármely tájáról véletlenszerűen. Akkor nagyon rákaptam, ám az egyetemen eléggé összevissza hódoltam neki, volt hogy csak három lapot küldtem egy évben. Aztán 2016-ban jegeltem a profilomat. Most viszont visszatértem. Újra belevetettem magam a képeslapok és bélyegek világba, és rá kellett jönnöm, mennyire hiányzott. Nagyon örülök, hogy ismét rátaláltam egyik kedvenc hobbimra. Van valami felemelő érzés abban, amikor kinyitod a postaládát, és ott lapul benne egy szép képeslap a nevedre címezve néhány sorral valahonnan a világból egy kedves embernek köszönhetően. Imádom!
7. Új telefon
A telefonnal is úgy voltam, mint a laptoppal. Konkrétan életem második telefonját használtam 2020-ig, egy gombos Nokiát, ami maximum a Google-t töltötte be, ennyire volt okos. Én azonban imádtam, sőt a céges telefonomat, egy másik Nokiát (Windows telefon) is igazán megszerettem. Aztán a munkahelyem kitalálta, hogy szolgáltatót vált, ezzel a Nokia használhatatlanná vált. Végül kaptam újat, így már nem kell két készülékkel rohangálnom, egy jó ideig nem kell aggódnom a frissítések miatt, és olyan modern ember lettem, hogy csuda. A barátaim meg is jegyezték, hogy üdvözölnek a 21. században, mikor letöltöttem az Instragramot. Pedig pusztán terápiás céllal tettem, ott jutok napi cuki állatos képekhez, hogy helyreálljon a lelki békém. (Ha bárkit is érdekelne, ITT talál meg.)
8. Több időm volt olvasni
Szívás volt, hogy nem igazán lehetett utazni, és a barátaimmal is csak korlátozottan tudtam találkozni, illetve a családi programok egy része is törölve lett. Viszont így sokkal több időt töltöttem otthon, ráadásul egy e-olvasó társaságában, így meglepően sok szabadidőm maradt olvasásra. Egyetemista korom óta nem olvastam ennyit. Ha valakit érdekelnek a részletek, olvassa el a könyves összegzésemet.
Lehet, hogy ez kicsit túl személyes információ lesz olvasóimnak, de hozzá tartozik 2020-as apró sikereimhez.
Igyekszem környezettudatosan élni, vagyis nem pazarolni, figyelni az újrahasznosításra, és nem vásárolni feleslegesen. Persze van még bőven hová fejlődnöm, ám nagyon boldog vagyok, hogy egy területen sikerült a teljes hulladékmentesség, ez pedig a női ciklusom. Sokáig kacérkodtam a menstruációs kehely gondolatával, aztán Ribizly barátom Kínában meggyőzött róla. Nem bántam meg, néhány hónap alatt teljesen belerázódtam a használatába, de még mindig nem volt tökéletes a helyzet. Balesetek ugyanis mindig előfordulhatnak, engem pedig bosszantott, hogy szemetet termelek csak azért, hogy az esetleges balesetet megakadályozzam. Szóval úgy döntöttem, itt a remek alkalom, itthon vagyok, tesztelem azokat a mosható betéteket. Nos, büszkén jelentem, hogy hónapok óta nem termeltem a ciklusom miatt szemetet. Nem mondom, hogy mindenki azonnal szokjon le az eldobható megoldásokról, de ha van olvasóim között vállalkozó szellem, aki a környezet érdekében hajlandó a változásra, vágjon bele bátran. Egyáltalán nem kényelmetlenebb megoldás, sőt.
10. Farmernadrág
Női olvasóim biztos tudják, milyen érzés az, amikor már régóta vadászol egy megfelelő típusú ruhadarabra. Nos, én nagyon régóta szerettem volna egy tökéletes farmernadrágot. Ez nálam azt jelenti, hogy legyen magas a dereka, megfelelő a hossza (bokavillantás nem az én stílusom) és klasszikus kék a színe minden gyöngy, varrás, koptatás és egyéb csicsa nélkül. Nyaram egyik örömteli pillanata az volt, mikor belebotlottam ebbe a ruhadarabba teljesen véletlenül ráadásul leárazva.
Nyáron azért nem tudtunk San Diegoval elülni a fenekünkön. Szóval gondoltunk egyet, és a legbiztonságosabb megoldást választottuk, eljártunk túrázni belföldön. Nagyon szép tájak vannak nem is olyan messze, így jártunk a Mátrában, a Börzsönyben és Zemplénben is tettünk néhány túrát. Csodálatos volt, megnyugtató és nagyon szórakoztató.
12. System of a Down
Ha megkérdezik tőlem, melyik a kedvenc bandám, általában azt mondom, ami először eszembe jut. Pedig ez nem teljesen fedi a valóságot. Van ugyanis néhány együttes, akik évek óta kiemelt helyet foglalnak el a szívemben. A többségük viszont már nem aktív legnagyobb sajnálatomra. Épp ezért volt az egyik legjobb hír az évben, hogy a nagy kedvencem, a System of a Down új kislemezt adott ki két dallal. Ráadásul 15 év után képesek voltak épp olyan tökéletes dalokat produkálni, mint régen. (Protect The Land) Na, ők az én kedvenceim!
2020 nem kedvezett az éttermeknek, ám kissé módosítva, de meg volt tartva az Étterem Hét. (Tavaly is voltunk, itt olvasható.) Gyors voltam, így végre sikerült asztalt szereznem a Halászbástya Étteremben. Igen, ez az étterem bent van a Halászbástyában, a mellékelt kép is mutatja a panorámát az asztalok mellől, és nagyon puccos. Szerintem a főváros egyik legdrágább étterme, így nagyon megérte. Kifejezetten romantikus estét töltöttünk itt San Diegoval. Minden fogás finom volt, a kiszolgálás pedig döbbenetes. Én nem vagyok hozzászokva, hogy alám tolják a széket, elrendezzék az evőeszközeimet és úgy sürögjenek körülöttem, mintha egy királyi család oldalági leszármazottja lennék. Számomra ez meglepő volt, persze a jó értelemben, ezért nem győztem mosolyogni. Nagyon jó volt kipróbálni, de sosem lesz számomnra elvárás, hogy ilyen előkelő helyen vacsorázzak.
Cseppet tartottam a szülinapomtól. Nem azért mert bulit terveztem volna (eddig amúgy is csak egy bulim volt), hanem mert a társadalom túl nagy hangsúlyt fektet a számokra. Harminc lettem, és bár úgy szoktam elhessegetni a külső véleményeket, mint bosszantó legyeket, idén mégis éreztem, hogy ott zsongtak körülöttem. Nem akartam társadalmi, családi vagy bármilyen nyomást kapni, ezért picikét pánikoltam. Végül azonban mégis jól alakult minden. San Diego elviselte a nyafogásomat, a családi összejövetel jól sikerült, és ismét meg kellett állapítanom, hogy nekem vannak a legtündéribb barátaim. A barátaim apró meglepetései jelentették nekem a legtöbbet. Mert időt szakítottak rám egy ilyen nehéz időszakban, mert poénkodva húzták meg a fülemet és mert egyszerűen jólesett a törődésük. Igen, persze, hogy nekik is nyafogtam, hogy ne tettem volna, mikor idősebb vagyok náluk pár hónappal. De így is szeretnek, amiért rettentően hálás vagyok.
15. Felcsaptam statisztának
Az emberek nagy része szívesen bepillantana a filmkészítés kulisszái mögé. Nos, én sem vagyok másként és a szinkronizálás után egy újabb dolgot próbálhattam ki, azt hogy milyen statisztának lenni. Érdekes és meglepően fárasztó. Munkahelyi kapcsolat miatt csöppentem bele, és egyáltalán nem bántam meg. Egy művész dokumentumfilmben szerepeltem, ami valószínűleg hazánkban nem lesz látható, és nagy valószínűséggel csak a cipőm lesz felismerhető benne, ám élménynek tökéletes volt.
Pucca barátom mondta, hogy Skóciában lehet alpakát sétáltatni. Sajnos januárban nem fért bele és nem is volt megfelelő az időjárás hozzá, de felírtam a bakancslistámra. Aztán a nyáron megtudtam, hogy van ilyen lehetőség Magyarországon is, még csak nem is kell messzi menni érte. Szóval elmentünk Kosdra, a RoBirtokra, ahol tényleg kaptam egy alpakát pórázon. Mondjuk, hogy ki sétáltatott kit, arról lehetne vitatkozni...
18. Voltam esküvőkön
A barátaim házasodó, családalapító korban vannak, úgyhogy vírus ide vagy oda, 2020-ban három esküvőn is voltam. Ez pedig azért került a listára, mert az ő boldogságuk, az én boldogságom. Szívből örülök nekik.
Ha azt nondanám, hogy az egyik jó dolog 2020-ban a Netflix volt, nem állna távol a valóságtól. Én mégis inkább egy dolgot emelnék ki az egyébként remek kínálatából (ha valaki többre vágyna, olvasson bele a sorozatajánló rovatomba) a Yu Yu Hakushot. Ez az anime nagyon régi, 1994-es és vagy általános iskola végén vagy gimnázium elején jártam, mikor láttam. Most, hogy felfedeztem a Netflixen, muszáj volt újra megnéznem. Ráadásul sikerült rávennem San Diegot is, hogy nézze velem, így egyszerre volt nosztalgikus és új a reakciói miatt. Szeretem ezt az animét, jó volt ismét megnézni.
Nem először készítettem mézeskalács házikót, ám ez volt az első, amely rendesen meg volt tervezve. Mikor kitaláltam, hogy ismét (készítettem már korábban házat és templomot is) mézeskalács építkezésre vállalkozom, megkértem San Diegót, hogy tervezze meg nekem. Nos, meg is tette, és ahogy a mellékelt kép is mutatja, igazán takaros kis ház lett. Eddig ez a legjobban sikerült alkotásom.
Nem nagy dolgok ezek, ám nekem örömet okoztak.
Remélem, ezzel a pozitív listával sikerült kicsit jobb színben feltüntetnem az óévet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése