2020 nem egy szerencsés év, ám még mielőtt erről megbizonyosodtam volna, volt egy remek hétvégém, ami mégis csak feldobta ezt az évet.
Pucca barátom már nagyjából 3 éve kiköltözött Skóciába, és azóta többször mondta, hogy látogassam meg. Csakhogy mindig voltak betervezett utazások nekem is, és neki is, ezért csak tavaly év végén határoztam el, hogy itt az ideje állnom a szavamat, és megnéznem Glasgow-t. Gyorsan meg is egyeztünk, hogy január végén egy hosszú hétvégét nála töltünk San Diegoval. Remekül időzítettünk, mert pont a Brexit és a vírus európai elterjedése előtt tettük. Szóval, amiről most beszámolok, az nem friss élmény, mégis ez az út melengeti a lelkemet, ha a 2020-as évre gondolok, ezért úgy éreztem, ha késve is, de írnom kell róla.
Van közvetlen járat Budapest és Glasgow között, így a repülőút zökkenőmentesen zajlott. Ráadásul ez csak pár óra volt, amit fél lábon is kibírok. (10 óra fölött van már az ingerküszöböm, hála a kínai gépeknek.) Egyedül ott bénáztam kicsit, hogy én butus magyar idő szerint adtam meg a landolást, így Pucca kapkodni kényszerült, mikor üzentem neki, földet értünk, és már a buszon vagyunk a belváros felé. Azért egy hős volt, mert így is kiért elénk a buszpályaudvarra.
Mivel egy háromnapos hétvége állt rendelkezésünkre, hogy belekóstoljunk Skóciába, volt egy konkrét ütemtervünk városokra lebomtva. Igen, ez azt jelenti, hogy három várost néztem meg, és mindegyikre volt egy-egy napom, ami hol elégnek bizonyult, hol nem, de erről majd később.
A városnézést tehát Glasgow-ban kezdtük miután kicsacsogtuk magunkat Pucca barátommal, és jól bereggeliztünk, hogy bírjuk a napot.
Glasgow remek hely egy városi sétára. Az épületek gyönyörűek, a város egyáltalán nem zsúfolt, és viszonylag hamar el lehet jutni egyik helyről a másikra. Nem egy nagy város, ám épp ezért tetszett annyira.
Van egy metró a városban, ami a budapesti Kisföldalattival (vagy hivatalos nevén 1-es metróval) egyidős és épp olyan cuki. Csakhogy ez a metró körpályán halad, vagyis körbe-körbe jár, így bármelyik irányba felszállva eljuthatunk a célunkig, csak a közben megtett megállók száma fog változni. Metrózni egyébként nem drága, de a buszok sem vészesek, ám azoknál nem árt a helyismeret, mert több társaság is van a városban.
Az egyetem épülete már messziről is impozáns, közelről pedig bámulatos. Olyan, mintha egy filmből vagy meséből lépett volna ki, annyira gyönyörű. Egyébként a film nem is áll távol a valóságtól, mert rengeteg filmet és sorozatot forgattak itt. (Nem meglepő módon például az Outlander több epizódjában feltűnik.)
Az egyetem egyébként hatalmas, több épületből áll, amelyeket folyosók kötnek össze. Egy részében óra van, másik részében pedig múzeum, ami ingyenesen látogatható. A legjobban azonban nekem az egyetem belső udvara tetszett. Egyszerűen csodálatos a zöld fű, ahogy körbeveszik a campus gótikus elemei.
 |
| az egyetem belső udvara |
 |
| ez még mindig az egyetem belső udvara |
Természetesen nem csak az udvart néztük meg, hanem a belső tereket is. Ahogy már írtam, van bent egy múzeum, ami ingyenesen látogatható, és kifejezetten érdekes. A régészeti kiállítástól, a formaldehid üvegben tárolt kétfejű borjún át a dinoszaurusz csontvázakig minden akad itt.
A galérián pedig a tudományok fejlődését lehet nyomon követni az orvosi kellékeken és az egyéb tudományos szerkezeteken át. Szóval tényleg érdemes bemenni, és körbenézni.
Főleg, mert így egy kicsit bele lehet pillantani az egyetemisták mindennapjaiba. Pucca barátommal meg is állapítottuk, hogy az ELTE-BKT nem volt ennyire menő, bár én szerettem annak a régi épületét is.
Az egyetem egyébként egy dombon helyezkedik el a park fölött, így a kilátás is remek innen a városra. Igaz, egy ilyen gyönyörű épület mellett egy szép park és néhány ház a távolban konkrétan eltörpül.
Irigylem a glasgow-i egyetemistákat, nem is kicsit...
Az egyetemtől gyalog könnyedén megközelíthető a Kelvingrove Art Gallery and Museum. Ennek is meglehetősen impozáns épülete van, és ez is ingyenesen látogatható.
Ellentétben az egyetemen lévő múzeummal, ahol szinte egymás mellett voltak különféle típusú dolgok, itt azért jobban elkülönítették a bemutatott tárgyakat. A festmények a galérián kaptak helyet, míg a kitömött állatok a földszinten tanyáztak. Azért egy spitfire befigyelt az elefántok fölött.
 |
| Kelvingrove Art Gallery and Museum |
 |
| a múzeumban |
A múzeum után beültünk a szemben lévő BrewDog kocsmába. Ez a kocsma ugyanis az úticéljaink között szerepelt. Sörkedvelők talán tudják, hogy ez egy skót sörfőzdének a hálozata, és ahogy a mondás tartja, Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, vagyis ha Skóciában vagy, skót sört illik innod. Ehhez pedig tartottuk is magunkat, és ha épp kocsmázni támadt kedvünk, BrewDog-ot kerestünk. Utunk során minden városban találtunk legalább egyet.
Ha van valami, amit az Egyesült Királyságban kedvelek, akkor azok a szelíd mókusok. Nos, szerencsére nem csak Londonban van belőlük, mert a skót mókusok is kifejezetten barátságosak. Egyet sikerült is picurkát megsimogatnom (mellékelt kép).
Na, és ha már itt tartunk, gyorsan összefoglalom, milyen a skót életérzés:
Időjárás - Pucca barátom jól leteremtett, mikor meglátott, mert előre szólt, hogy esős időre készüljünk, én meg megjelentem szövetkabátban... Szerencsémre nem volt belőle gondom, mert valóban sokat esik az eső, de inkább szitál, ködszerűen teszi, és nem szakad, mintha dézsából öntenék. Szóval a kabátom bírta a gyűrődést, hideg pedig nem igazán volt. Január végén konkrétan sokkal hidegebb volt Budapesten, mint Glasgowban. Amit viszont nehéz megszokni, az a folyton borult ég. Még reggel 11-kor is olyan sötét van, mintha csak most kelne a nap. Pucca szerint csak augusztusban süt a nap, az is csak egy-két hétig.
Kultúrsokk - Attól, hogy nem volt olyan hideg, mint Budapesten, átlagosan 5-10 C° körül mozgott a hőmérséklet, éjszaka pedig értelemszerűen jobban lehűlt. Csakhogy a skót csajok ezt ignorálták. Konkrétan semmi mást nem láttam, csak miniszoknyában (természetesen harisnya nélkül), szandálban és mélyen dekoltált felsőben tipegő lányokat, akiken ha volt is egy könnyű, nyári kabátka, akkor sokat mondtam. Már attól vesegyulladást kaptam, hogy rájuk néztem. Ráadásul Pucca mesélte, hogy ezek a csajok buli után gyakran mezítláb mennek haza, mert feltöri a lábukat a magassarkú... A legviccesebbnek azt találtam, hogy a mellettük feszítő úriembereken viszont volt kabát. Szóval valahol az évek során a hideget bíró, skótszoknyás, marcona férfiakból, hideget bíró, miniszoknyás, kemény csajok lettek. Érdekes evolúció...
Illetve kifejezetten élveztem, hogy sok helyen botlottam Harry Potter vonatkozásokba, de erről majd bővebben egy másik bejegyzésben mesélek.
A várost szinte teljesen bejártuk, és nagyon sok szép része van, ám már csak egyet szeretnék kiemelni, a katedrálist.
Mivel a katedrális a város külső részén van, már besötétedett, mikor elértük. Bemenni így nem tudtunk, csak megcsodálni kívülről. A fényképek sajnos nem adják vissza a méretét és azt a hangulatot, ami körbeveszi.
A Szent Mungo katedrális a 12. században épült és gyönyörű rózsaablakai vannak. Meglehetősen nagy épület, amelyre a mellette helyet foglaló temető magaslati pontjáról remekül rá lehet látni. Imádtam sötétben a skót temetőben bóklászni a kivilágított katedrális fénye mellett. Rettentően hangulatos volt.
Glasgow tehát egy remek város, nagyon tudom ajánlani. Skócia pedig egyszerűen csodálatos, bár épp csak belekóstoltam.
Még két városról (Stirling és Edinburgh) szeretnék mesélni, és igyekszem nem túl sokáig húzni a megírásukat.
 |
| kilátás a katedrálisra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése