Steampunk Panda Party

Ez most egy puszta örömködő bejegyzés lesz.
Eddig is tudtam, hogy nekem vannak a legjobb barátaim, de ez most már mindenki számára nyilvánvaló ténnyé vált. A bizonyítékot pedig most írásba adom és képekkel alá is támasztom.

A történet ott kezdődik, hogy bár mindig megemlékeztem a születésnapomról (általában szűk családi körben) és szoktam kapni ezt-azt néhány barátomtól, sosem volt még igazán nagy bulim. Oké, tizenhárom-tizennégy évesen áthívtam a barátaimat, amolyan tinizsúrra, de ez minden. Épp ezért eddig a 17. születésnapomat tartottam a legjobbnak. Azért ezt, mert ekkor leptek meg először. F. barátom és a fiúja, aki egyébként nagyon jó barátom volt, állítottak be este váratlanul muffinnal, hogy boldog születésnapot kívánjanak. Ez pedig annyira jólesett és olyan boldoggá tett, hogy egészen idáig a legkedvesebb szülinapi emlékemként tartottam számon. Nos, ez most megváltozott.

Munkatársaimat elkapta az ünnepi láz és ez pont nálam csúcsosodott ki. A durva unikornispartiról már beszámoltam korábban, ami nem volt semmi, mégis eltörpül amellett, amit én kaptam a múlt héten.

Tudtam, hogy a munkatársaim (akik a barátaim is) szerveznek valamit, mert ismerem őket és mert gyanús volt, hogy egyikőjük sem akart velem ebédelni. Sőt, azt is sejtettem, hogy San Diego be van avatva, mivel szülinapom reggelén mélyen hallgatott az esti programunkról. Oké, előtte nap elvitt vacsorázni előre ünneplés címszó alatt, így gyanítottam, hogy az volt a kettesben ünnepelünk része a dolognak.

Belépés csak a pandák felelősségére!

Szóval tudtam, hogy készül valami, ám álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen zseniális szervezés áldozatává válok. Ennek elsődleges oka az volt, hogy munkaidő előtt fél órával megbeszélésre kellett mennem. Igen, szerveztek nekem egy kamu megbeszélést, csak hogy az irodámat átvarázsolják a pandák csodálatos birodalmává.

Szóval, mikor kiszabadultam a tárgyalóból a mellékelt kép fogadott az irodám ajtaján. Kíváncsian léptem hát át a küszöböt, majd valószínűleg sokkot kaptam, ami még nagyjából egy napig tartott is.

Az irodában minden fekete és fehér volt és mindent, de tényleg mindent - még a monitoromat is - pandák borították. Az említett sokkhatás miatt akkor nem fényképeztem, így csak a későbbi, már szolidabb állapotokról vannak képeim.

Tehát mindenhol pandát láttam, ám én leragadtam a ténynél, hogy három, ismétlem HÁROM plüsspandát kaptam. Rajtuk kívül pedig volt pandás kitűző, dobozpanda, pandás gumicukor, pandás süti, pandás képeslap és minden mi bulinak kelléke. No, de nem álltak le ennyinél, mivel az ajándékom legjava csak ezután jött.

Pandavilág

Kaptam egy szép dobozt instrukciókkal együtt. Ezek alapján meg kellett fejtenem egy rejtvényt, ami közölte, hogy hová és hányra kell mennem. A dolog azonban nem volt ennyire egyszerű, mert az is meg volt szabva, mit kell felvennem. Konkrétan ott lógott a szekrényemen.
Elsőre kissé ijesztőnek tűnt a dolog, ám megnyugtattak, hogy ők is át fognak öltözni és így már nem volt több kérdésem.

Szóval kezdetét vette a szendvicsek, sütik, ropogtatni valók és üdítők eltüntetése, miközben civilből átvedlettünk steampunk hercegnőkké.

Később többen kérdezték tőlem, miért nem ellenkeztem vagy legalább lepődtem meg, mikor ruhát és teljes stílust kellett váltanom. Természetesen azért, mert már megszoktam. Ha Nel vagy Madonna azt mondja, hogy öltözzek, hát öltözöm és nem akadékoskodom. Ez nálunk megszokott. Főleg, hogy ők a mindeneseim beleértve az öltöztetőt, a fodrászt és a sminkest. Ezen a jeles napon is rájuk bíztam magam.

Rejtvényes ajándékaim

Miközben készültünk, betoppant még két meghívott, Dörmi barátom a fiújával szintén steampunk szerelésben, bár ők hozzánk képest lazábbra vették a figurát. Aztán előkerült egy zöld hajfesték is Nel táskájából, így a bevállalósak - természetesen közöttük voltam én is - zöld tincseket is kaptak. Indulásra készen álltunk hát és a rejtvénymegoldások alapján sietnünk kellett, hogy odaérjünk a megfelelő időpontban a megfelelő helyre.
A villamoson nagyon megbámultak minket, ám ez a buli része volt, így csak jót nevettünk rajta. Aztán jött az újabb meglepetés.
A megjelölt címhez közeledve kiszúrtam egy ismerős alakot és meg is jegyeztem Nelnek, hogy vagy meghívta őt is, vagy magyarázkodhatok erősen, miért zöld a hajam. Szerencsére előbbi volt, mert kedves kollégáim képesek voltak közösségi oldalon levadászni és beszervezni gyerekkori barátnőmet. Kis csapatunk így kiegészült F. barátommal, aki visszafogottan, de szintén steampunk vonalon válogatta meg a ruháit és fény derült a helyszín kilétére.

A ruhám

Szabadulószobához érkeztünk, méghozzá a Maytery Games rezidenciájára, ami nem túl meglepő módon steampunk díszletbe öltözött, így meglett az oka a ruhaválasztásnak is.
Mikor megpróbáltunk bejutni a lezárt üvegajtón, újabb meglepetés fogadott: San Diego bent várt rám.
Nevetve megjegyeztem, mikor az üvegajtó nem akart kinyílni, hogy biztos az a játék, hogy kimentsem a pasimat, de aztán kimentette magát megfejtve az ajtónyitás titkát. Úgyhogy csak a nyakába vetettem magam, mert már annyira fel voltam dobva, hogy majd kipukkantam a boldogságtól. Mindeközben pedig az egyik plüsspandámat ölelgettem, azt amelyiket magammal cipeltem, mint egy dilis óvodás és amelyikről kijelentettem, hogy ő a partiállat panda.
Szóval nyolcan (hat lány és két fiú) beszabadultunk a szabadulandó szobába, kissé lesokkoltuk a helyi arcot a szerelésünkkel és a betépetten boldog (pedig rám való tekintettel alkoholmentes italokkal koccintottunk) viselkedésünkkel és megpróbáltunk túljárni az alkimista eszén.

Steampunk szabadulószoba előtere

Büszkén jelentem, 45 perc alatt kijutottunk a szobából. Ez alatt az idő alatt azonban volt minden, így végignevettük az egészet.
Dörmi fiúja úgy törte át az egyik ajtót, míg San Diego, mikor nem találtunk kulcsot a lakathoz megkérdezte: "Van nálad hajcsat? Feltöröm a zárat." Habár volt a hajamban vagy öt, nem adtam neki, mert figyelmeztettek minket, hogy ne szedjünk szét semmit és ez főleg a mérnök fiúmnak szólt. Aztán leltünk egy kulcsot és rohantam a ládához, hogy kinyissam. Ott viszont Madonna és Nel trónoltak kellemesen csevegve, míg mi, mint a mérgezett egerek rohangáltunk a megoldások után. Szóval szabályosan lehessegettem őket, mert be voltam zsongva. A számkombinációk azért megdolgoztattak minket, így esett meg a következő jelenet:
- Próbáljátok ki a 8, 4, 5, 8 -as kombinációt! - kiáltottam át a szoba túlvégére.
- Oké! De miért pont ezt? - jött a válasz.
- Mert ezzel a kombinációval tettem tönkre ezt a lakatot.
A kód nem működött, de a fiúk jöttek segíteni, így megnyugodtam, hogy mégsem rontottam el a lakatot.
Kiszabadulva a sikerélménytől még lelkesebbé váltunk, így beültünk egy kocsmába, hogy tovább élvezzük az estét és további embereket botránkoztassunk meg a megjelenésünkkel.

pandás muffinok

Egy pub sarkában kaptunk helyet és valahányszor valaki felénk nézett, kikerekedett a tekintete. Még a pincér is kissé furán méregetett minket cilinderben, tüllben és csipkében, főleg hogy a lányok többségének zöld volt a haja és egy plüsspandát ölelgettem. Aztán, mikor megkínáltam gumicukorral - az irodai bulimról vittem magammal a zsákmányt - megenyhült.
Pár órát még beszélgettünk és nevetgéltünk, aztán mivel másnap reggel mindenki ment dolgozni, szép lassan hazafelé indultunk. Életem legjobb születésnapja azonban annyira feldobott, hogy nem bírtam elaludni. Hajnalig csak vigyorogtam a sötétben egyik oldalamon San Diegoval (akinek nincsenek alvásproblémái) a másikon pedig a partiállat pandával. Ez az öröm pedig kitartott egész héten.
Azt hiszem, mindezen információk után senkinek sincs kétsége afelől, hogy nekem vannak a legeslegaranyosabb, legkedvesebb és legvagányabb barátaim. Imádom őket!