Egy könyvmoly naplójából XX.

Nagyon régen, konkrétan 2018-ban írtam utoljára ebbe a rovatba. ( ITT olvasható.)

A rovat elhanyagolásának oka rendkívül egyszerű, nem volt mondandóm könyvmolyságomról. Nem éreztem úgy, hogy bármi ezzel kapcsolatban újdonság vagy érdekes lehet, azonban az elmúlt hetekben megváltozott a dolog. 

Nos, mint az ország lakosságának nagy része, én is home office-ba kerültem márciusban, és úgy néz ki, a júniust is így fogom kihúzni. Ettől pedig több szabadidőm lett, hiszen a napom pizsamában indítom egy kávéval a laptopom mellől, és csak akkor öltözöm fel normálisan és mosom meg a hajamat, ha online meetingem van. Tudom, szánalmas, de valahol rettentően kényelmes.

A picivel több szabadidőm meg is látszik a blogbejegyzések sűrűségén és az olvasmányaim növekvő számán. Épp ezért elgondolkodtam kicsit, hogy változtak-e olvasási szokásaim?

Erre pedig remek volt az elmúlt két hónap, amit röviden így tudnék jellemezni:

Emberek: Hogy bírod, hogy egész nap otthon vagy és nem mész sehova? 

Én: Gyakorlatilag újraélem a kamaszkorom.

Aniszociálisabb vagyok, mint valaha, de azért barátaim, ismerősem bejelentkeznek néha, hogy megtudakolják, élek-e még. Így történt, hogy egyik ismerősömmel beszélgetve természtesen könyvekre terelődött a téma, és közöltem, mostanában e-olvasón olvasok. Ő meg erre megdöbbenve faggatott, hogy történhet ilyen, mikor én voltam az elektronikus könyvek nagy kritikusa? Ez a beszélgetés pedig ráébresztett, mennyit változtak olvasási szokásaim (is) az elmúlt évek alatt.

Szóval kedves olvasóm, be kell vallanom, hogy e-könyvmoly lettem.  

e-olvasó és a reggeli kávém

A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly a kínai nagy kalandunkra elvittünk egy e-olvasót. Az olvasó egyébként San Diego tulajdona, szereti is, ám ő ritkán olvas (szinte csak utazáskor), így azóta könnyűszerrel elkoboztam tőle, és ahogy a képen is látszik, saját ízlésemre formáltam. Tehát tavaly nyáron kezdtem barátkozni a "kütyüvel", de ténylegesen csak március eleje óta használom. Akkor ugyanis megcsappantak olvasmányaim, mert a kedvenc könyvtáram felújítás miatt bezárt, itthon pedig kölcsönkapott könyvek voltak, amelyeket nem szívesen cipelek napi szinten, nehogy sérüljenek. Kellett tehát valami vékony olvasmány a táskámba, így kezdtem el magammal cipelni az e-olvasót rajta a Vaják sorozattal.

Ahhoz azonban, hogy biztonságban tudjam cipelgetni, szükségem volt egy megfelelő tokra. Így rendeltem ezt a meseszép kék-fehér tokot a Meskán. Tökéletesen megvédi a kütyüt és igazán praktikus vele olvasni, így tudom ajánlani, ha valaki tokot keres.

e-olvasó és a délutáni teám

Aztán persze bezártak a könyvtárak, én pedig itthon ragadtam, és elég gyorsan végigértem a papíralapú könyveimen. Szóval jól jött a kütyü, hogy megmentsen és  nagyon megszerettem.

Kényelmes rajta olvasni, kellemes a szemnek és tényleg lehet cipelgetni ide-oda. Ráadásul nyugodtan lehet rá kismillió könyvet halmozni, meg sem kottyan neki, csak te igazodj ki rajta, mit hová mentettél. Egyedüli hátránya - leglábbis az én (Már az enyém, San Diego nem kapja vissza, de erről pszt!) nem csúcsminőségű modellem nem tud vele mit kezdeni - a lábjegyzetek. Az összes lábjegyzetet a könyv végére teszi, ahová nem tudsz ugrálni, így lényegében nélkülük kell boldogulnod. Ezen A Pamano zúgása esetében bosszankodtam kicsit, míg az Ármány és kézfogó estében kifejezetten kellemesnek találtam. Szóval ettől a kisebb kellemetlenségtől eltekintve igazán praktikus találmány.

Hogy miért voltam ennyire ellene eddig, már nem is tudom, de nagyon tartózkodtam tőle, amit 2012-ben ki is fejtettem (ITT). Pedig tényleg jó találmány, és attól, hogy megszerettem, nem lettem a papírkönyvek ellensége. Továbbra is szeretem kézbe venni, szagolgatni a könyveket, imádom a kis magánkönyvtáramat, és fogok még könyvtárazni, papírkönyvet vásárolni a jövőben is. Vannak azonban olyan olvasmányok és olyan helyzetek, amikor a kütyüt fogom előnyben részesíteni.

Ezen pálfordulásomból kiindulva utánaolvastam kicsit, milyen szokásaim voltak korábban (írtam róla 2012-ben ITT és ITT is), és találtam még egy meglepő olvasási fordulatot, az idegen nyelvű könyveket.

San Diego és én

Régebben nem szerettem angolul olvasni, és nagyjából ugyanolyan előítéletes voltam az idegen nyelvű könyvekkel szemben, mint az elektronikus olvasmányokkal. Azt kell mondanom, ez is a tapasztalatlanságomból fakadt. Míg nem adtam elég időt a kipróbálásukra, addig tartottam tőlük. Azonban, amint hagytam magamnak időt a barátkozásra, szintén megszerettem.

Persze nem tértem át rögtön az angol nyelvű irodalomra, de már bátran beiktatok egy-egy angol nyelvű könyvet időnként. Mert minél többet olvasok idegen nyelven, annál kényelmesebbnek találom. Míg régen úgy gondoltam, csak otthon, csendben, egy szótárral a kezem ügyében tudok csak ilyen könyvet kézbe venni, addig most felcsapom akár a metrón is zenével a fülemben. Ez pedig nem azért van, mert időközben nyelvzseni lettem, hanem mert lett hozzá rutinom, nem zavar, ha egy-egy szót nem értek, nem kell kényszerítenem magam a ráhangolódásra, mert az agyam magától kattan, és persze lassabban, mint az anyanyelvemen, de ugyanolyan lelkesen falom a sorokat, mint minden könyv esetében.

Ez is egy olyan dolog, amiben az elmúlt nyolc évben sokat változtam.

Ha már olvasási szokások és változások, akkor hoztam egy kérdőívet, hogy megörökítsem, milyen véleményen vagyok jelenleg, aztán majd ki tudja hány év múlva visszanézhessem, és lássam, mi változott és mi nem. Ami biztos, a könyvek maradnak, az életem szerves részét képezik már nagyon régóta és ez állandó, mint az, hogy szeretem a csokit.

1. Van külön olvasókuckód?

Igen, vagy egy kagylófotelem, amit még Pucca barátom hagyományozott rám, mikor elköltözött. A legjobban ebben szeretek olvasni, mert puha, otthonos és úgy hajtogatom bele magamat, ahogy kényelmes.

2. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Könyvjelzők vagy papírfecnik?

Ez bizony nem változott, még mindig imádom a könyvjelzőket. Az elmúlt 8 év alatt pedig olyan gyűjteményem lett, hogy minden könyvembe jutna belőle kettő is. Egyébként elég sok könyvjelzőt kaptam Ribizly barátomtól, amelyeket nagy becsben tartok.

3. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?

Alapvetően kényszeres típus vagyok, így szeretem a fejezetek végén letenni a könyvet. Azonban olyan gyakran olvasok olyan szituációkban, ahol ez nem megvalósítható (hacsak nem maradok fent a metrón még jó pár megállót...), hogy már az sem zavar, ha a mondat közepén kell letennem.

4. Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?

Ez sem változott az évek során. Inni általában szoktam, bár nem mindig, nassolni viszont csak nagyon ritkán, akkor is maximum gyümölcsöt vagy egy kis csokit.

5. Szoktál zenét hallgatni, esetleg tévét nézni?

Ha tömegközlekedésen vagy más nyilvános helyen olvasok, akkor általában hallgatok közben zenét, hogy kizárjam a külső zajokat, otthon viszont sosem. Tévét egyáltalán nem nézek, viszont arra már volt példa, hogy San Diego mellett olvastam, míg ő meccset nézett vagy a PlayStationjén gyilkolászott szörnyeket. Utóbbit általában olyan könyveknél szoktam elkövetni, amelyek nem szippantanak be igazán. A legjobb olvasmányokat szeretem egyedül, csendben olvasni.

6. Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?

Általában kettőt, egyet otthon, egyet útközben. Azonban most, hogy itthon vagyok egész nap, két hónapja először fordult elő velem, hogy párhuzamosan két könyvet olvassak. Azt hiszem kicsit hiányzott, bár megvolt a maga varázsa annak, hogy egyszerre csak egy olvasmányra fókuszáltam.

7. Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?

Még mindig bárhol, bármikor tudok olvasni. A legtöbbet azonban kétségtelenül otthon olvasok, este lefekvés előtt, hétvégén a kagylófotelemben kuporogva.

8. Hangosan vagy csak magadban olvasol?

Csak és kizárólag magamban. Egyébként gondolkodtam rajta, hogy jelentkezem felolvasónak hangoskönyvekhez, de aztán rájöttem, hogy vissza kellene hallgatnom a saját hangomat, amitől kirázott a hideg.

9. Szoktál előre olvasni vagy kihagyni oldalakat?

Előre olvasni soha, meg sem fordul ilyesmi a fejemben. Viszont már eljutottam arra a szintre, hogy ha valmi nem érdekel, hát átugrom, mert jobb a békesség. Így tettem páldául, amikor a már említett Vaják sorozatban hosszú oldalakon át ecsetelték a törpök kártyajátékának szabályait. Olyan érdektelennek találtam, hogy inkább átlapoztam. Ezt azonban tényleg csak indokolt esetben szoktam és kizárólag az ilyen töltelék elemekkel.

10. Megtöröd a könyek gerincét vagy úgy vigyázol rájuk, mintha újak lennének?

Mindig vigyázok a könyveimre, sőt, minden holmimra. Ragaszkodó típus vagyok, így egy törött bögre, egy meggyűrt könyvborító nagyon el tud szomorítani. Viszont már nem vagyok olyan rigolyás, mint régen. Emlékszem, mikor F. barátomnak odaadtam a Csodák korát és picurkát megviseltebbnek tűnt, mikor visszakaptam, cseppet bosszankodtam. Pedig csupán annyi látszott, hogy forgatták a lapjait. Pár hóbapja viszont, mikor Dörmi barátom visszaadta a Sárkánycsalogatót, és ezerszer bocsánatot kért, amiért kicsit meggyűrődött a táskájában, csak mosolyogva vállat vontam. Nem zavart, mert nagy kár itt sem esett benne, és még gyűrötten is ugyanúgy szeretem azt a könyvet, túladni pedig egyáltalán nem szándékozom rajta.

11. Szoktál írógatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Az utóbbi és rettentően mérges vagyok, amikor egy könyvtári könyvben firkát látok.

12. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?

Nem, olyan ember vagyok, aki a környezetében lévőkre zúdítja haragját, így mostanában San Diego kapja nagy dózisban a hosszú monológokat, ha egy könyv vagy annak egyik szereplője felhúz. Azért néha le szoktam tenni a bűnöst a polcra, hogy gondolkodjon el azon, amit tett... Aztán meg kiírom magamból dühömet itt a blogon, attól mindig megnyugszom.

13. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Ahogy már kifejtettem, cseppet sem tud meghatni, ha idegen nyelven olvasva egy-egy szót nem értek. Ha a kezem ügyében van a telefon, rá szoktam keresni, főleg ha többször felbukkan, de ha épp a lakás túlsó felében van, inkább hagyom és olvasok tovább. Viszont néha magyar nyelvű könyvnél is bukkanok ismeretlen dologra. Például Leiner Laura legutóbbi trilógiájánál rá kellett keresnem, mi a fene az a Minecraft, illetve még néhány mai menő alkalmazásra, mert lövésem sem volt róluk.

14. Mit olvasol most?

Most épp két olyan szerzővel ismerkedem, akik már egy ideje rajta voltak az "Illene tőlük valamit olvasni" listámon. Az egyik Terry Pratchett, akitől a Sofőröket kezdtem el San Diego ajánlására. A másik pedig Jodi Picoult, akinek könyvei időről-időre felbukkantak itt-ott, így az új kiadás apropóján elkezdtem olvasni tőle a Tizenkilenc percet. Még mindegyiknek az első felén járok, így nincs kiforrot véleményem, de jó olvasni őket, az előbbi kellemes és mosolygos, míg az utóbbi elgondolkodtató.

15. Milyen könyvet vettél legutóbb?

Legutóbb Carlos Ruiz Zafón új könyvét A köd hercegét vettem meg. Azóta néhányszor viszketett az ujjam a megrendelés gomb után, de visszafogtam magam.

16. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?

Mindkettőt olvasom, de talán az egyrészeseket jobban kedvelem. Rá kellett ugyanis jönnöm, hogy milyen sok sorozatot hagytam félbe az elmúlt években, mert más könyvek elvonták a figyelmemet. Ráadásul a Vaják sorozat 7 kötetes maratonja után többször meg fogom gondolni, mielőtt belekzdek egy három résznél hosszabb történetbe.

17. Van olyan könyv, amit mindig előhozol, és szeretettel ajánlsz mindenkinek?

Nincs univerzális ajánlásom, mert mindig az adott emberhez igazítom, mit ajánlok, illetve előszeretettel áradozom a legutóbbi jó olvasási élményemről. Viszont a már említett Sárkánycsalogatóval elég hatékony térítő munkát végeztem. Konkrétan három emberrel is megszerettettem ezt a trilógiát, és erre kifejezetten büszke vagyok.

Így néznek ki tehát jelenleg az olvasási szokásaim. 

Neked kedves olvasom, változott valami az elmúlt években? 

Ha van kedved, oszd meg velem.