2019. március 6., szerda

Alias Grace

Karácsonykor szemeztem ezzel a könyvvel a könyvesboltban. Mostanában az írónő elég népszerű lett, így kíváncsi lettem rá és a fülszöveg alapján ez egy igazán érdekes könyvnek tűnt. Szóval nagyon boldog voltam, mikor szembejött a könyvtárban.
A borító tetszetős és a kemény kötés is jól áll neki. (Az viszont, amit egyes emberek a könyvtári könyvekkel művelnek, cseppet sem örvendetes...)
768 oldalával nem egyestés olvasmány sem terjedelmét, sem témáját tekintve.
Fülszöveg:
"A Kanadába emigrált Grace Marksot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…"
A történet egy valóban megtörtént gyilkossági ügyet és annak valós résztvevőit meséli el, ám az írónő fantáziával gazdagítva, színezve, árnyalva az írói szabadság nevében.
Kellett jó néhány oldal, mire megszoktam a nyelvezetet, de amint belejöttem, rám telepedett a történet ragadós és nyomasztó hangulata. Olyan ez a könyv, mint egy borongós őszi este. Nincs benne semmi eget rengető, sem villám, sem mennydörgés, az olvasó mégis érzi magán a súlyát és azt a szürkésfekete légkört, ami körbelengi. A hangulatteremtés tehát csillagos ötös, az pedig hogy kinek mennyire tetszik ez a hangulat, már ízlés dolga.
Nem lehet vele gyorsan haladni, mert lényegében három szálon fut a cselekmény. Egyrészt Grace jelenbeli szokatlan narrációjú - nem hagyja szóhoz jutni a többi szereplőt, hanem gondolati síkon tolmácsolja őket - vonalán, ami megalapozza és összefoglalja a könyv keretét. Másrészt az orvos szemszögén keresztül, ami kiegészíti a főhősnőről alkotott képet, ugyanakkor elviszi egy teljesen más irányba a cselekményt (utóbbiról majd később). Harmadrészt pedig Grace megszokott narrációjú beszámolóján élete korábbi eseményeiről és a központi elemről, a gyilkosság körülményeiről.
Az írónő elég jó érzékkel váltogatta ezt a három szálat és finom kis csemegékkel, korabeli újságcikkekkel, versekkel, riportokkal látta el a fejezeteket. Ettől pedig az olvasó még jobban bevonva érezheti magát ebbe a gyilkossági, ám cseppet sem krimis történetbe.
Összességében nézve tehát a könyv szépen van megkomponálva, látszik, hogy a szerző rengeteg időt és energiát fektetett bele és az olvasót sem hagyja hidegen. Igen, itt jön a de.
De volt néhány olyan eleme, ami meggátolt engem abban, hogy igazán jónak érezzem ezt a kötetet. Az egyik ilyen elem, maga az orvos volt. Érdekesen indult, hiszen kívülálló a gyilkosság szempontjából, mint maga az olvasó, végig el-elgondolkozott Grace bűnössége vagy ártatlansága kérdéskörében (szintén, akár csak az olvasó), ám olyan érdektelen volt és néha annyira feleslegesnek éreztem. Fárasztottak a levelezései, teljesen hidegen hagyott a szexuális kalandja és kicsit sem érdekelt fejtegetése az ösztönökről és a korabeli nőképről. Számomra lényegtelen és unalmas volt.
Apropó unalom, a könyv időnként kifejezetten dagályos. Időről-időre akart néhány bekezdés, ami legalább annyira érdektelen volt, mint a doktor. Például az ágyterítők hímzésmintájának kifogyhatatlan elemzése. A korhangulat tökéletesen átjött a részletekbe menő varrásleckék nélkül is és igen, elég gyorsan felfogtam, hogy a főhős szépen tud hímezni, nem kellett volna ezt ennyire szájba rágni.
A történet magja, a lényegi veleje Grace visszaemlékezése, ellentétben a fent említett dagályos epizódokkal, sosem volt elég. Ez a nem elég érzés pedig a kötet végén sem múlt el. Értem, hogy mit akart elérni a szerző a semmitmondó gyilkossági leírással, de jólesett volna egy állásfoglalás. Szerintem ezzel nem ölte volna meg a könyv bűnös vagy ártatlan dilemmáját és bőven belefért volna a már említett írói szabadságba. A lezárást pedig a könyv borongós hangulatához képest túlságosan idealizáltnak találtam.
Szóval nem állíthatom, hogy teljes mértékben elégedett vagyok a könyvvel, de cseppet sem bánom, hogy elolvastam. Érdekes volt, a hangulata igazán beszippantott és ha levenném róla a dagályos orvos sallangot, azt mondanám, nagyon is tetszett.
Tudom ajánlani, ám csak azoknak, akik szívesen szánnak időt lassan kibontakozó, hosszabb terjedelmű alkotásokra és nem elvárásuk, hogy mindent készhez kapjanak. Vigyázat, a melankolikus hangulata ragadós!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése